Az NZZ szerint Magyar Pétert elragadja a leszámolás

A Neue Zürcher Zeitung szerint Magyar Péter első száz napja azt mutatja, hogy az új magyar kormány valóban szakítani akar az Orbán-korszak több fontos elemével, ám a változtatások tempója és módszere máris felveti a kérdést: hol húzódik a határ a szükséges rendszerváltás és a politikai leszámolás között. Markus Ackeret budapesti tudósító úgy látja, a miniszterelnök olyan lendülettel kezdte meg a kormányzást, amelyet sok nyugat-európai konzervatív politikus megirigyelhetne. Magyar több választási ígéretét is gyorsan teljesítette, politikájának kulcsszava pedig a „rendszerváltás”, amely tudatosan idézi fel az 1989-es fordulat nyelvezetét.

A svájci lap szerint ez a szóhasználat önmagában is sokat elárul arról, milyen történelmi jelentőséget tulajdonít saját győzelmének Magyar Péter. A Tisza elnöke korszakhatárként kezeli az Orbán Viktor feletti választási győzelmet. A lap úgy érzékeli, hogy ezt a felfogást a társadalom jelentős része is osztja: a Tisza és a miniszterelnök támogatottsága továbbra is magas, miközben erős az igény arra, hogy az új hatalom számoltassa el az előző rendszer kedvezményezettjeit.

Az NZZ ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a népszerűség könnyen politikai önigazolássá válhat. Magyar Péter kormánya kétharmados parlamenti többséggel rendelkezik, így alkotmánymódosításokat is végre tud hajtani kompromisszumkényszer nélkül. Ez megkönnyíti a korábban megígért reformok végrehajtását, de egyben azt a veszélyt is hordozza, hogy a kormányfő a választási felhatalmazásból azt a következtetést vonja le: amihez többsége van, az szükségképpen helyes is.

A lap példaként említi az állami média átalakítását. Az új kabinet megerősítette a közmédia független felügyeletét, és vezetőcseréket hajtott végre. Az állami hírcsatorna néhány hétre még hírműsorait is felfüggesztette, hogy újraszervezze szerkesztőségi működését, majd bocsánatot kért a nézőktől a korábbi években elkövetett szakmai hibákért. Az NZZ szerint mindez jelzi a változtatás szándékát, arra azonban még nem ad választ, hogy egy hosszú ideig politikailag kompromittált médiarendszer miként szerezhet vissza gyorsan hitelességet.

Még élesebben bírálja a lap Sulyok Tamás államfő leváltásának módját. Az NZZ értelmezése szerint a kormány kifejezetten az államfő eltávolítására szabott törvénymódosítást vitt keresztül, miközben Magyar Péter ügyetlenül kezelte az utódlás kérdését is. A miniszterelnök Polgár Judit sakk-nagymestert már azelőtt lehetséges köztársaságielnök-jelöltként mutatta be a közösségi médiában, hogy ehhez megkapta volna a beleegyezését; Polgár végül nem vállalta a jelölést. A lap szerint az eset Magyar egyik gyenge pontjára, a túlzott személyes szereplési vágyra mutat rá.

A Neue Zürcher Zeitung problémásnak tartja azokat a választójogi és alkotmányos változtatásokat is, amelyek visszamenőleges hatállyal korlátozzák a parlamenti képviselők és a miniszterelnök mandátumainak számát. Ezek a szabályok nyilvánvalóan Orbán Viktort és a Fideszt is érintik. A svájci lap szerint egy liberális demokrácia éppen abban különbözik az illiberális modelltől, hogy a többség nem használhatja korlátlanul erejét a kisebbség ellen, még akkor sem, ha az előző hatalom maga sem tartotta tiszteletben ezt az elvet.

Ackeret szerint Magyar Péter radikalizmusában időnként felismerhetők elődje politikai módszerei. A lap Ivan Krastev bolgár politológus értékelését is felidézi, aki úgy látja: az új magyar kormány sok kérdésben inkább továbbfejleszti Orbán politikáját, semmint teljesen szakít vele. Magyar gyorsan rendezte a kapcsolatot Brüsszellel, részben azért, mert Magyarországnak szüksége van a korábban befagyasztott uniós támogatásokra. Európa jövőjét illetően azonban továbbra is a szuverén nemzetállamokra épülő modellt vallja, amely ebben a tekintetben közelebb áll az előző kabinet felfogásához, mint azt saját retorikája alapján gondolni lehetne.

Az NZZ szerint a magyar politika sajátossága az is, hogy a valódi törésvonal jelenleg kevésbé a bal- és jobboldal, inkább a konzervatív táboron belül húzódik. A Tisza maga is az Orbán-rendszerből nőtt ki, vezetőinek egy része korábban a Fidesz környezetében dolgozott, miközben a hagyományos baloldali és liberális erők jelentősen meggyengültek. A politikai rendszer ezért úgy változik meg, hogy közben számos alapvető társadalmi és ideológiai vonása változatlan marad.

A svájci újság szerint az új hatalom legnagyobb politikai energiáját jelenleg mégis az Orbán-korszak kedvezményezettjeivel való elszámolás adja. A kormány létrehozza azt az intézményi rendszert, amelynek feladata az előző években jogtalanul megszerzett vagyonok visszaszerzése lehet. Ackeret úgy látja, ezen a területen különösen erős a társadalmi igény: sok választó konkrét felelősöket és büntetéseket akar látni.

Az NZZ szerint ez részben azt is megmagyarázza, miért bukott meg az Orbán-rendszer. A választók jelentős része hosszú időn keresztül elfogadta a hatalmi koncentrációt, a fékek és ellensúlyok gyengítését, a média politikai befolyásolását és a választási rendszer folyamatos alakítását, amíg úgy érezte, saját életkörülményei elfogadhatóak. A törés akkor következett be, amikor egyre látványosabbá vált a különbség a politikai elit gazdagodása és a társadalom mindennapi tapasztalatai között: romló kórházak, magas árak és csökkenő életszínvonal mellett a klientúrarendszer már sokak számára elviselhetetlenné vált.

A lap ebből azt a következtetést vonja le, hogy Magyar Péter hosszabb távú sikere nem azon múlik majd, hány egykori fideszes tisztségviselőt vonnak felelősségre. A választók előbb-utóbb azt fogják mérni, javult-e az életük. Az új kormánynak magas költségvetési hiánnyal kell megküzdenie, miközben munkahelyeket, kiszámíthatóbb megélhetést, jobb egészségügyet és működő közlekedési infrastruktúrát kell biztosítania.

A Neue Zürcher Zeitung szerint ezért a magyar rendszerváltás valódi próbája még hátravan. A gyors törvényalkotás, Orbán Viktor visszatérésének megakadályozása, az uniós kapcsolatok rendezése és a korrupciós ügyek feltárása önmagában kevés lesz. Magyar Péternek az új alkotmány megalkotásakor azt is bizonyítania kell, hogy valóban pluralista politikai rendszert akar létrehozni, és nem egy újabb kétharmados hatalmi modellt épít. Ha a választási lendület kifullad, a magyarok figyelme az elszámoltatásról arra fordul majd, mitől lett jobb az ország.