A húszik útja a Vörös-tengertől Szaúd-Arábiáig

A jemeni húszik az elmúlt három évben fokozatosan alakították át magukat egy helyi polgárháború egyik szereplőjéből a közel-keleti háború önálló katonai tényezőjévé. Az Ansar Allah néven működő mozgalom 2023 őszén még azzal indokolta fellépését, hogy a Gázai övezetben harcoló palesztinokat támogatja. A hadműveletek azonban rövid idő alatt jóval szélesebb teret érintettek: Izrael elleni nagy hatótávolságú rakéta- és dróntámadások, kereskedelmi hajók megtámadása és elfoglalása, amerikai és brit hadihajók elleni akciók, majd 2026-ban a jemeni front újranyitása és szaúdi célpontok elleni csapások követték egymást. Ezzel a húszik olyan frontot hoztak létre, amely egyszerre terheli Izrael légvédelmét, a nyugati haditengerészeti erőket és a térség olajszállítási útvonalait.

A mozgalom katonai háttere jóval régebbi a gázai háborúnál. A húszik a 2010-es évek közepétől háborúztak a szaúdi vezetésű koalícióval, és a hosszú konfliktus alatt megtanulták, hogyan lehet viszonylag olcsó drónokkal, cirkáló- és ballisztikus rakétákkal nagy értékű célpontokat fenyegetni. Irán támogatása ebben kulcsszerepet játszott. ENSZ-szakértők és nyugati hírszerzések évek óta iráni fegyverkomponensekről, kiképzésről és technológiai segítségről számolnak be; Teherán ugyanakkor következetesen tagadja, hogy közvetlenül irányítaná a jemeni szervezet hadműveleteit. A 2024-es ENSZ-szakértői jelentés már azt jelezte, hogy a húszik katonai ereje a korábbi helyi milíciához képest nagyságrendekkel nőtt, és a csoport a Vörös-tenger egész térségét elérő fegyverrendszereket állított hadrendbe.

A közel-keleti háborúba 2023 októberében kapcsolódtak be közvetlenül. Elsőként Izrael déli része és Eilat irányába indítottak drónokat és rakétákat. Sok eszközt izraeli, amerikai vagy más regionális légvédelmi rendszerek még a cél előtt megsemmisítettek, a műveletek katonai jelentősége mégis nagy volt: Izraelnek több mint másfél ezer kilométer távolságból érkező fenyegetéssel kellett számolnia, és a légvédelem egy részét tartósan déli irányban is készenlétben kellett tartania. A húszik ezzel azt demonstrálták, hogy az iráni szövetségi rendszer egyik legtávolabbi tagja is képes közvetlenül bekapcsolódni az Izrael körüli hadszíntérbe.

A valódi áttörést a tengeri hadjárat hozta. 2023 novemberében helikopteres rajtaütéssel elfoglalták a Galaxy Leader autószállító hajót, amelynek tulajdonosi hátterét izraeli érdekeltséghez kötötték. Ez lett a Vörös-tengeri válság jelképes nyitánya. A következő hónapokban a húszik hajó elleni ballisztikus rakétákat, cirkálórakétákat, egyirányú támadó drónokat és robbanóanyaggal megrakott pilóta nélküli vízi eszközöket vetettek be. A célpontokat kezdetben izraeli kapcsolatra hivatkozva választották ki, a gyakorlatban azonban több olyan hajót is találat ért vagy fenyegetés alá került, amelynek kapcsolata Izraellel legfeljebb közvetett volt, vagy egyáltalán nem volt kimutatható.

A támadások hatása messze túlnyúlt a közvetlen károkon. A Bab el-Mandeb-szoros a Vörös-tenger déli kapuja, innen vezet az út a Szuezi-csatornához, vagyis az Ázsia és Európa közötti egyik legfontosabb tengeri folyosóhoz. A kockázat miatt a világ legnagyobb konténerszállító társaságai hónapokra a Jóreménység foka felé terelték hajóik jelentős részét. Ez meghosszabbította az útvonalakat, növelte a biztosítási, üzemanyag- és fuvarköltségeket, és megmutatta, hogy egy Jemenből működő fegyveres szervezet globális kereskedelmi zavarokat tud előidézni. 2023 novembere és 2025 eleje között több mint száz kereskedelmi hajó ellen indult húszi támadás; hajók süllyedtek el, tengerészek haltak meg, és a Vörös-tenger forgalma tartósan visszaesett.

Washington 2023 decemberében hozta létre az Operation Prosperity Guardian nemzetközi tengeri műveletet a hajózás védelmére. Amerikai, brit és más hadihajók drónokat és rakétákat lőttek le, majd 2024 januárjától az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jemeni indítóállások, radarállomások, fegyverraktárak és légvédelmi rendszerek ellen is csapásokat mért. A húszik válaszul amerikai és brit hadihajókat is célba vettek. A hadjárat különös aszimmetriát mutatott: néhány tíz- vagy százezer dolláros drónok elfogására gyakran milliós értékű légvédelmi rakétákat kellett indítani, miközben a húszik újabb és újabb eszközöket tudtak harcba küldeni. A nyugati légicsapások több fegyverrendszert és infrastruktúrát megsemmisítettek, de a csoport támadóképességét nem számolták fel.

A húszik közben közvetlenül Izraelt is tovább támadták. 2024 júliusában egy nagy hatótávolságú drón eljutott Tel-Aviv központjáig, ahol egy ember meghalt és többen megsebesültek. Izrael másnap először hajtott végre nagyszabású légicsapást Jemenben, Hodeida kikötője és energetikai létesítményei ellen. Ettől kezdve létrejött egy közvetlen izraeli-jemeni csapásváltás: a húszik rakétákat és drónokat indítottak izraeli célpontok ellen, Izrael pedig időről időre kikötőket, erőműveket és más, katonai célra is használhatónak minősített infrastruktúrát támadott Jemenben. A konfliktus egyik leglátványosabb epizódja 2025 májusában következett, amikor egy húszi ballisztikus rakéta áttörte az izraeli elfogórendszert, és a Ben Gurion repülőtér területén csapódott be. A légikikötő működését rövid időre leállították, több nemzetközi légitársaság pedig átmenetileg felfüggesztette tel-avivi járatait.

A 2025-ös év azt is megmutatta, hogy a húszik képesek külön kezelni az Egyesült Államokat és Izraelt. Donald Trump elnöksége alatt Washington márciusban új, intenzív bombázóhadjáratot indított Jemenben. Több mint ezer csapást hajtottak végre, a húszik pedig amerikai hadihajókat és drónokat támadtak, több MQ-9 Reaper pilóta nélküli repülőeszközt lelőttek. Májusban ománi közvetítéssel megállapodás született: az Egyesült Államok leállította a légicsapásokat, a húszik pedig vállalták, hogy nem támadják az amerikai hajókat. Izrael nem volt része ennek az egyezségnek, és a jemeni csoport az izraeli célpontok elleni hadműveletek lehetőségét fenntartotta. Ez fontos stratégiai üzenet volt: az Ansar Allah nem egyszerűen egyetlen háborús fronton harcolt, hanem eltérő ellenfelekkel eltérő szabályok szerint próbált alkukat kötni.

A helyzet 2026-ban ismét megváltozott. A szélesebb amerikai-iráni háború és a Hormuzi-szoros körüli feszültség közepette a húszik újra aktivizálták a jemeni szárazföldi frontot, és nyáron tengeri blokádot hirdettek Szaúd-Arábiával szemben. Szeptemberre elfoglalták a stratégiai jelentőségű Mokha kikötőjét, valamint a Vörös-tenger több szigetén is előretörtek. A Hanish-szigetek és a Bab el-Mandeb körüli pozíciók különösen fontosak, mert innen a csoport még közvetlenebbül tudja fenyegetni a hajóforgalmat. A teljes szoros ellenőrzéséről eltérő jelentések láttak napvilágot, de abban egyetértés van, hogy a húszik katonai jelenléte a térségben sokkal erősebb lett, és ezzel nőtt a lehetőségük a forgalom korlátozására.

Ezzel párhuzamosan újra megjelent a szaúdi front. A húszik ballisztikus rakétákkal és drónokkal támadtak dél-szaúdi célpontokat, köztük a Khamis Mushait közelében fekvő King Khalid légibázis térségét, valamint Abha és Taif környékét. A szaúdi hatóságok szeptember közepén már Dzsiddában és Mekkában is riasztásokat adtak ki. Rijád egy Mekkát célzó dróntámadásról is beszámolt, amelyet állítása szerint meghiúsítottak; a húszik tagadták, hogy az iszlám legszentebb városát vették volna célba. A kölcsönös vádak mögött azonban világos tendencia rajzolódik ki: a 2022 óta viszonylag nyugodt szaúdi-jemeni határ ismét aktív hadszíntérré válik, és Szaúd-Arábia kénytelen újra légicsapásokat végrehajtani Jemenben.

A húszik 2026-os fellépése azért különösen veszélyes a térség számára, mert egyszerre két stratégiai tengeri kijárat került nyomás alá. Miközben Irán és az Egyesült Államok konfliktusa a Hormuzi-szoros forgalmát tette bizonytalanná, a jemeni csoport a Bab el-Mandeb térségében erősítette meg pozícióit. Ha a két útvonalon egyszerre romlik a hajózás biztonsága, az már közvetlenül érinti a globális olaj- és áruszállítást. Ráadásul Szaúd-Arábia számára a Vörös-tenger éppen azért vált még fontosabbá, mert a keleti kikötők és a Hormuzi-szoros sérülékenységét részben a nyugati, janbúi kijárattal lehet ellensúlyozni. A húszik így az iráni szövetségi rendszerben olyan földrajzi helyzetbe kerültek, amely különösen nagy stratégiai értéket ad nekik.

Ebben a helyzetben kap különös jelentőséget az izraeli-szaúdi hírszerzési együttműködésről szóló friss értesülés. A Times of Israel szeptember 15-én az Israel Hayom jelentésére hivatkozva azt írta, hogy az amerikai Középső Parancsnokság, a CENTCOM közvetít Szaúd-Arábia és Izrael között a húszik előretörése és szaúdi támadásai miatt. A beszámoló szerint Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös a CENTCOM-on keresztül kért izraeli segítséget, és a kapcsolatok célja olyan izraeli hírszerzési információk megosztása, amelyek segíthetik Rijád védekezését. Izrael miniszterelnöki hivatala nem kommentálta az értesülést, a CENTCOM pedig a Times of Israel megkeresésére nem adott azonnali választ, ezért ezt egyelőre nem lehet hivatalosan megerősített, teljes körű izraeli katonai szerepvállalásként kezelni.

A hírszerzési támogatás logikája ettől függetlenül könnyen érthető. Izrael 2023 óta folyamatosan gyűjt adatokat a jemeni indítóállásokról, rakétaraktárakról, parancsnoki hálózatokról és a fegyverszállítási útvonalakról, mert saját területét is közvetlenül támadják. Szaúd-Arábia pedig ugyanazzal az ellenféllel szemben védekezik, amellyel 2015 és 2022 között már hosszú háborút vívott. A két ország hivatalos kapcsolatai továbbra sem rendezettek, de a közös fenyegetés korábban is ösztönzött csendes biztonsági együttműködést. A mostani értesülés azért fontos, mert a háttérben zajló koordináció egy regionális, iráni szövetségesekkel szembeni védelmi rendszer irányába mutathat. A Times of Israel ugyanakkor a Haaretzre hivatkozva arról is beszámolt, hogy az izraeli hadsereg vezetése azt javasolja a politikai döntéshozóknak: Izrael ne álljon a húszik elleni új katonai kampány élére, inkább nemzetközi és regionális koalíció létrehozására törekedjen.

Az Egyesült Államok már most közvetlenebb támogatást ad Rijádnak. A Times of Israel egy korábbi, CNN-re hivatkozó beszámolója szerint mintegy száz amerikai katona és tanácsadó tartózkodik Szaúd-Arábiában, hírszerzési információkat oszt meg, és egy mesterséges intelligenciát alkalmazó célkijelölő rendszerrel segíti a húszik elleni műveleteket, miközben az amerikai erők a jelentés szerint nem vesznek részt közvetlenül a szaúdi csapások végrehajtásában. Ez a modell arra utal, milyen irányba fejlődhet a húszik elleni koalíció: a helyi erők hajtják végre a műveleteket, a technológiai és hírszerzési fölényt pedig amerikai és esetleg izraeli támogatás biztosítja.

A húszik jelentősége ezért ma már messze nem mérhető pusztán az általuk kilőtt rakéták számával. A csoport egyszerre képes katonai nyomást gyakorolni Izraelre, kockázatossá tenni a Vörös-tenger hajózását, lekötni amerikai és brit haditengerészeti erőket, valamint ismét közvetlen fenyegetést jelenteni Szaúd-Arábiára. Ráadásul mindezt egy olyan ország területéről teszi, amelyet több mint egy évtizednyi polgárháború és humanitárius válság gyengített meg. A közel-keleti háború egyik sajátossága éppen az lett, hogy a frontok földrajzilag összekapcsolódtak: a gázai harcok következményei megjelentek a Vörös-tengeren, a jemeni csatatér összefonódott az amerikai-iráni konfliktussal, a szaúdi légvédelem pedig ugyanazon fenyegetéssel néz szembe, amely ellen Izrael évek óta készül. A húszik ebben a rendszerben már nem mellékszereplők, hanem olyan regionális erő, amelynek lépései a világ egyik legfontosabb kereskedelmi és energiaszállítási térségét képesek megrázni.