Milliárdos fegyverkezés és égető hiányosságok Európában
Bár az európai szövetségesek rekordösszegeket fordítanak katonai beszerzésekre, a friss felmérések szerint súlyos infrastrukturális, logisztikai és létszámhiány hátráltatja a szárazföldi erők önálló működését.
Az európai biztonságpolitikai gondolkodás gyökeres fordulatot vett az utóbbi években, és a kontinentális védelmi képességek megerősítése olyan léptékű feladattá vált, amelyre évtizedek óta nem volt példa. Az észak-atlanti szövetségen belüli szerepmegosztás átalakítása, a NATO 3.0 koncepció keretében meghatározott célkitűzés szerint Európa államainak át kell venniük a konvencionális szárazföldi védelem oroszlánrészét. A washingtoni vezetés kifejezett elvárása, hogy a kontinens országai képesek legyenek saját határaik és a keleti szárny védelmére, csökkentve az Egyesült Államok közvetlen katonai jelenlététől való függőséget. A stratégiai kutatásokra szakosodott International Institute for Strategic Studies (IISS) átfogó, 134 oldalas elemzésben mérte fel az európai védelmi szektor jelenlegi állapotát és átalakulását. A részletes helyzetértékelés alapján megállapítható, hogy a szilárd alapok lerakása ugyan megtörtént, a hatékony és önálló védelmi kapacitások kiépítése azonban rendkívül összetett, hosszas folyamat, amely várhatóan 2030 előtt nem érhet véget.
A fegyverkezésre fordított pénzügyi források nagyságrendje lenyűgöző növekedést mutat. A szövetség európai tagállamai a 2022 és 2025 közötti időszakban összesen 358 milliárd amerikai dollár értékben írtak alá hadiipari és beszerzési szerződéseket. Ez az összeg csaknem megháromszorozza a korábbi, 2018 és 2021 közötti időszakban lekötött forrásokat, jelezve a tagállamok elkötelezettségét a védelmi kiadások radikális emelése mellett. Különösen szembetűnő a strukturális eltolódás a földi telepítésű légvédelmi rendszerek piacán, ahol a megrendelések értéke a korábbi 7 milliárd dollárról 51 milliárd dollárra növekedett, ami hétszeres emelkedést jelent. Ezzel párhuzamosan a tüzérségi lőszerek, köztük a standard 155 milliméteres kaliber gyártási kapacitása 2022 óta ötszörösére bővült a kontinens hadiipari üzemeiben.
A hadiipari megrendelésekből származó gazdasági előnyök jelentős része az európai vállalkozásoknál csapódik le. A statisztikai adatok szerint a megkötött szerződések 63 százalékát európai gyártók nyerték el, ami a hazai védelmi ipar megerősödését mutatja. Ezzel párhuzamosan új regionális hadiipari központok és nagyvállalatok emelkedtek ki, különösen Lengyelországban és Csehországban, ahol az ipari kapacitások bővítése és a modernizáció rohamtempóban zajlik. Ugyanakkor a háttérben komoly kihívások és hiányosságok húzódnak meg, amelyek lassítják a kitűzött katonai célok elérését.
Az egyik legfőbb buktatót a logisztikai és infrastrukturális hálózat hiányosságai jelentik. Amennyiben a szövetség keleti szárnyán kiterjedt fegyveres konfliktus robanna ki, a katonai tervek szerint fél éven belül mintegy 800 ezer katonát és a hozzájuk tartozó teljes felszerelést kellene átcsoportosítani Németországon keresztül keleti irányba. A jelenlegi európai infrastruktúra azonban nincs felkészülve egy ilyen méretű művelet lebonyolítására. A szövetség központi üzemanyag-vezetéke még a hidegháború idején kiépített struktúrákra épül, és csak Németország területéig terjed ki, nem éri el a keleti tagállamok határait.
A szállítási kapacitások terén is égető problémák mutatkoznak. Nincs elegendő nehézgép-szállító vasúti kocsi a páncélozott járművek és harckocsik mozgatásához, emellett számos híd teherbírása sem éri el a modern katonai eszközök áthaladásához szükséges szintet. A baltikumi régióban a vasúti nyomtávok eltérése okoz közvetlen fennakadást: a közép-európai normál nyomtávról (1435 milliméter) a szovjet eredetű széles nyomtávra (1520 milliméter) történő átállás és átrakodás jelentősen lelassítana minden katonai felvonulást. A határokon átnyúló katonai mobilitást garantáló, úgynevezett katonai Schengen megvalósítása továbbra is inkább elképzelés, mintsem működő valóság, hiszen a határátlépési és szállítási engedélyek beszerzése jelenleg akár 45 napot is igénybe vehet.
Szerkezeti és kapacitásbeli akadályok sújtják a hadiipart is. A hosszú szerződéskötési és előkészítési időtartamok megnehezítik a vállalatok hosszabb távú tervezését, miközben a szektorban súlyos szakemberhiány tapasztalható. A muníciógyártás terén a lőpor és a hajtóanyagok hiánya képez szűk keresztmetszetet, de a rakétamotorok előállítása terén is kapacitáskorlátokba ütköznek a gyártók. A védelmi innovációval foglalkozó induló vállalkozások és technológiai startupok számára pedig az jelent kihívást, hogy a prototípusok elkészítése után nem rendelkeznek a sorozatgyártáshoz és a piaci áttöréshez szükséges tőkével.
A szárazföldi erők szerkezetében látható fejlődés ellenére a működőképesség hiányos. Bár a papíron létező hadosztályok és hadtestek újra megjelentek a parancsnoki struktúrákban, az európai nemzetek nem rendelkeznek a független alkalmazáshoz elengedhetetlen támogató elemekkel. Hiányzik a megfelelő rakétatüzérség, a hatékony légvédelem, az integrált felderítési és hírszerzési kapacitás (ISR), valamint a korszerű elektronikai hadviselési eszköztár. Ezen hiányosságok miatt az európai nagyformációk önálló harci tevékenysége továbbra sem biztosított, így a szövetségesek továbbra is az amerikai támogatásra szorulnak ezen a területen.
A legösszetettebb és legnehezebben orvosolható problémát a szárazföldi erők krónikus létszámhiánya jelenti. A sorkötelezettség kivezetése és az állomány megtartásának nehézségei miatt a szárazföldi alakulatok feltöltöttsége sok helyen kritikus szinten mozog, ami korlátozza a bevethetőséget.
Az áttörést hozó, úgynevezett disruptive technológiák – mint a mesterséges intelligencia, a fejlett szenzortechnológia vagy a humanoid robotika – alkalmazásában vegyes képet mutat a kontinens. Európa kiemelkedő műszaki tudással és kutatási kapacitásokkal rendelkezik, a gyakorlati megvalósítás terén azonban nem képes tartani a lépést az Egyesült Államokkal és Kínával. Ennek fő oka, hogy a NATO európai tagállamai a nagy teljesítményű felhőalapú szolgáltatások és a számítási kapacitások terén túlzott mértékben függenek az amerikai technológiai óriásoktól.
Ugyanakkor léteznek olyan specifikus területek, ahol az európai szereplők vezető pozíciót töltenek be. Ilyen például a kvantumszenzorokhoz szükséges speciális hűtési technológia fejlesztése. Ez az eljárás a jövőben kulcsszerepet kaphat a műholdas navigációtól független, GPS nélküli tájékozódásban, valamint a tenger alatti felderítési műveletek hatékonyságának növelésében.