A Vatikán már ezerhétszáz új mártírt tart számon

Szeptember 15-én és 16-án tartották Rómában, a Pápai Patrisztikai Intézetben, az Augustinianumban azt a nemzetközi tanácskozást, amely A XXI. század: a mártírok új kora? címet viselte, és amelyen mintegy háromszázan vettek részt a világ minden tájáról. A kétnapos rendezvényt a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma szervezte, a záróeseményen pedig XIV. Leó pápa külön kihallgatáson fogadta a résztvevőket.

A pápa beszédében a mai mártírokat olyan csillagokhoz hasonlította, amelyek az önzés és az elnyomás sötétjében ragyognak, és amelyek segítenek a világnak meglátni Krisztus fényét. Kiemelte, hogy hitelességüket a szavak és a tettek közötti összhang, végső soron az életük feláldozásáig tartó következetesség adja. Idézve VI. Pál Evangelii nuntiandi kezdetű buzdítását, XIV. Leó azt hangsúlyozta, hogy a mai ember szívesebben hallgat tanúkra, mint tanítókra, és a mai mártírok éppen ebben az értelemben válnak a legkorszerűbb evangelizáló erővé. Beszédében arra is kitért, hogy korunkat a hatalom kultúrája és a fegyverrendszerek szüntelen fejlesztése uralja, ezzel szemben állítva a keresztény magatartás lényegét: eszerint a keresztény ember stílusa sohasem a szembenállás keresésére irányul, hanem arra, hogy a szelídség hatékonyságával oldja fel a feszültségeket.

A tanácskozás nem előzmény nélküli kezdeményezés folytatása. A háttérben álló bizottság története egészen II. János Pál pápáig nyúlik vissza, aki a 2000-es nagy jubileumra hozott létre egy testületet azzal a céllal, hogy összegyűjtse mindazok történetét, akik Krisztust megvallva ontották vérüket. Ehhez a munkához kapcsolódott a Ut unum sint kezdetű enciklikájában megfogalmazott gondolat is egy, a felekezeti határokon átívelő, közös keresztény mártirológiumról. Ezt a szemléletet vitte tovább Ferenc pápa, aki 2023-ban, a 2025-ös szentévre készülve állandó jelleggel megalapította az Új Mártírok – A Hit Tanúi Bizottságot, immár a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának keretein belül. Ferenc pápa Gaudete et exsultate kezdetű apostoli buzdításában a szomszéd szentségéről beszélt, tágabb értelmet adva a szentségnek a hivatalos boldoggá- és szentté avatási eljárásokon túl, és bevezette az életáldozat kategóriáját is, amelyre a Vatikán például Salvo D’Acquisto olasz csendőr esetét szokta példaként hozni.

A bizottságot ma Marcello Semeraro bíboros, a dikasztérium prefektusa vezeti, elnöke Fabio Fabene érsek, a dikasztérium titkára, alelnöke pedig Andrea Riccardi történész, a Sant’Egidio közösség alapítója. Semeraro bíboros a tanácskozás előtt úgy fogalmazott, hogy a szentek nem kizárólag azok, akiket az egyház boldoggá vagy szentté avat: a szentség kegyelme ezeknél az eljárásoknál sokkal szélesebb körben van jelen az egyházban. Fabene érsek elmondása szerint a bizottsághoz folyamatosan érkeznek a jelentések a helyi püspöki konferenciáktól, mozgalmaktól, világi szervezetektől és szerzetesrendektől egyaránt, míg Riccardi professzor úgy jellemezte a kezdeményezést, mint amely II. János Pál pápa 2000-es, prófétainak nevezett munkáját folytatja egy új mártírsors-évszázad dokumentálásával.

A számok önmagukban is jelzik a jelenség súlyát: Semeraro bíboros szerint az ezredforduló óta eltelt évtizedekben több mint ezerhétszáz mártírt és hitvallót vettek nyilvántartásba, és évente további száz-százötven új esetről érkezik dokumentáció. A bizottság munkája kifejezetten ökumenikus jellegű: a nyilvántartásba katolikusok mellett más keresztény felekezetek tagjai is bekerülnek, elismerve ezzel egy, a felekezeteken átívelő közös keresztény tanúságtételt. Emellett a bizottság a mártíromság fogalmát is kiszélesítette: a hagyományos, a hit gyűlölete miatt meggyilkoltak mellett azok is bekerülnek a nyilvántartásba, akiket hatalommal való visszaélés vagy bűnszervezetek öltek meg, miközben az evangélium szellemében léptek fel a kábítószer-kereskedelem, az erdőirtás, a korrupció vagy a szervezett bűnözés ellen. A testület munkája ugyanakkor kifejezetten történeti és oktatási jellegű, nem pedig kanonizációs vagy jogi eljárás: nem az elkövetők szándékát vizsgálja, hanem az áldozatok Krisztus iránti elköteleződését állítja a középpontba, olyan bonyolult helyzetekben is, amikor az üldözők motivációjában a hit gyűlölete nem mutatható ki egyértelműen.

A kétnapos tanácskozás programja szeptember 15-én délelőtt a kortárs mártíromság elméleti kereteivel foglalkozott, délután pedig Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka számolt be a Szentföldön zajló keresztény békeerőfeszítésekről és az ottani közösségek helyzetéről. A tanácskozás a szeptember 16-i pápai kihallgatással zárult, amely egyben előkészület is volt az évente megrendezett ökumenikus megemlékezésre: tavaly, a 2025-ös szentévben XIV. Leó pápa szeptember 14-én a római Szent Pál-bazilikában más keresztény felekezetek képviselőivel közösen mutatott be megemlékező szertartást az új mártírokért, ezen a rendezvényen 24 más felekezet küldöttei is részt vettek.

A kezdeményezés jól mutatja, hogy a keresztényüldözés kérdése az egyházi vezetés számára korántsem csupán történelmi témát jelent. Miközben a XX. század totalitárius rendszereinek intézményes egyházüldözése Európa nagy részén a múlté, a dikasztérium adatai szerint a hitükért vagy az igazságért vállalt kiállásért ma is folyamatosan halnak meg keresztények a világ különböző pontjain, a szervezett bűnözéssel vagy a hatalommal szembeszálló papoktól a háborús övezetek civil áldozataiig. XIV. Leó pápa és a bizottság vezetői szerint éppen ez indokolja, hogy az egyház ne csak a régmúlt mártírjait tartsa számon, hanem folyamatosan, élő dokumentumként bővítse a XXI. század tanúságtevőinek nyilvántartását is.