Sport és politika: a négyéves tilalom a nagy kérdés

A magyar sport és politika összefonódása több mint egy évtizede látványos része a közéletnek. Miniszterek, országgyűlési és európai parlamenti képviselők, pártvezetők irányítanak nagy klubokat és sportszövetségeket, miközben az állam és állami vállalatok százmilliárdokat költenek sportra. A Tisza-kormány szeptember 18-án ennek vetne véget: a készülő törvény szerint vezető politikusok nem tölthetnének be tisztséget országos sportszövetségekben és az ötszáznál több igazolt sportolót foglalkoztató egyesületekben.

A szabályozás legismertebb érintettjei Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke, Deutsch Tamás, az MTK elnöke és Szijjártó Péter, a Budapest Honvéd elnöke lennének. Kubatov egyben a Fidesz pártigazgatója és országgyűlési képviselő, Deutsch európai parlamenti képviselő, Szijjártó pedig korábbi külügyminiszter és országgyűlési képviselő. A törvény elfogadása után harminc napon belül nyilatkozniuk kellene az összeférhetetlenségről.

A politikai cél könnyen érthető. A sportvezetői pozíció Magyarországon sok esetben nem egyszerű társadalmi tisztség. A nagy klubok jelentős állami támogatásokhoz, tao-forrásokhoz, állami céges szponzorációhoz és közpénzből épült infrastruktúrához kapcsolódnak. Ha ugyanaz a személy egyszerre döntéshozó politikus és a támogatott szervezet vezetője, legalábbis felmerül az érdekütközés lehetősége.

Az összeférhetetlenség klasszikus jogi eszköz: nem azt feltételezi, hogy az érintett szükségképpen visszaél a helyzetével, hanem eleve kizárja azt a pozíciókombinációt, amelyben a közérdek és a szervezeti érdek összeütközhet. Hasonló szabályok léteznek a közigazgatásban, állami cégeknél és más köztestületeknél is.

A készülő sporttörvény azonban ennél tovább megy. Magyar Péter bejelentése szerint a politikai tisztség megszűnése után még négy évig fennmaradna a sportvezetői tilalom. Ez a rész már nem egyszerű egyidejű összeférhetetlenség, hanem úgynevezett lehűlési időszak. A logika az lehet, hogy egy volt miniszter vagy képviselő kapcsolatrendszere és befolyása nem tűnik el a mandátum utolsó napján.

A négy év arányossága ugyanakkor jogi és politikai vita tárgya lehet. Egy hosszú lehűlési időszak erősen korlátozza az érintett egyesülési és foglalkozási lehetőségeit, ezért a törvényhozónak világosan meg kell indokolnia, miért éppen négy év szükséges. Az sem mindegy, hogy a tilalom minden felsorolt politikai tisztségre azonosan vonatkozik-e, vagy különbséget tesz döntési hatáskör és tényleges sportfinanszírozási befolyás között.

A szabályozás másik vitatható pontja az 500 igazolt sportolós küszöb. A kormány szerint a kisebb helyi egyesületeket nem akarják érinteni, így egy polgármester továbbra is lehetne egy kisvárosi klub vezetője. Ez életszerű kivétel, hiszen sok településen a sportegyesület közösségi intézmény, és kevés ember vállalja a vezetését. Ugyanakkor az ötszázas határ önkényesnek tűnhet, ha nincs mögötte világos finanszírozási vagy szervezeti indok.

Egy 490 sportolós klub és egy 510 sportolós klub között nem feltétlenül van akkora különbség, amely eltérő alkotmányos szabályt indokolna. A törvénytervezet részleteiből derül majd ki, hogyan számítják a létszámot, mely szakosztályokat veszik figyelembe, és mi történik, ha egy klub egyik évben a küszöb fölé, másikban alá kerül.

A sportszövetségeknél egyszerűbb a helyzet, mert országos közfeladatokat és szabályozási funkciókat is elláthatnak. Itt a politikai vezetői összeférhetetlenség erősebb közérdekű indokkal védhető. Egy klubnál azonban a tagság autonómiája is fontos: a tagok elvileg maguk döntik el, kit választanak elnöknek. A törvény ezért az egyesületi önrendelkezésbe avatkozik be.

A kormány egy második, négyéves sportvezetői kizárást is bevezetne azokkal szemben, akiknek vezetése alatt súlyos támogatási szabálytalanságot állapítanak meg. Ez más természetű korlátozás, mert nem politikai státuszból, hanem a szervezet gazdálkodásából indul ki. Itt különösen fontos lesz, hogy mit jelent a „súlyos” szabálytalanság, mely hatóság állapítja meg, és milyen jogorvoslat áll a sportvezető rendelkezésére.

Kubatov Gábor már a bejelentés napján jelezte, hogy nem fogadja el könnyen a változást. A Ferencvároshoz fűződő kapcsolatát olyan személyes kötődésként írta le, amelyet szerinte jogszabállyal nem lehet megszüntetni. Politikai értelemben ez előrevetíti, hogy a törvény nem technikai összeférhetetlenségi módosításként, hanem a kormány és a Fidesz közötti újabb szimbolikus konfliktusként kerül a parlament elé.

A Fradi különleges helyzetben van. Nem pusztán futballklub, hanem sok szakosztályos, nagy társadalmi és szurkolói bázisú egyesület. Kubatov 2011 óta vezeti, vagyis elnöksége összeforrt az Orbán-korszak sportpolitikájával. A stadionépítés, az állami támogatások és a klub gazdasági erősödése miatt az FTC gyakran szerepelt a politika és sport kapcsolatáról szóló vitákban.

Deutsch Tamás MTK-elnöksége és Szijjártó Péter honvédos szerepe ugyancsak azt mutatja, hogy a jelenség nem egyetlen klubra korlátozódik. A korábbi kormányzati modellben a politikai kapcsolatok sokszor kifejezetten erőforrásnak számítottak a sportban: egy befolyásos elnök könnyebben képviselhette klubja érdekeit az államnál és a szponzoroknál. A Tisza most éppen ezt a logikát akarja megszüntetni.

A kérdés az, mi kerül a helyére. Ha a politikusok távoznak, a kluboknak olyan vezetőket kell választaniuk, akik képesek hasonló pénzügyi és szervezeti súllyal működtetni az egyesületeket, de nem rendelkeznek közvetlen politikai tisztséggel. Ez önmagában nem garantál depolitizálást. Egy formálisan független üzletember vagy volt politikus ugyanúgy erős pártkapcsolatokkal rendelkezhet.

Ezért a sport finanszírozásának átláthatósága legalább olyan fontos, mint a személyi összeférhetetlenség. Ha az állami támogatások elosztása, az állami cégek szponzori döntései és a létesítményhasználat szabályai továbbra sem átláthatók, a politikai befolyás egyszerűen kevésbé látható formába költözhet.

A törvény akkor lehet több „lex Kubatovnál”, ha általános, pártsemleges és tartós szabályt alkot. Ennek egyik próbája az lesz, hogy a jelenlegi kormány politikusaira ugyanolyan szigorúan vonatkozik-e. A szabályozásnak akkor is működnie kell, ha néhány év múlva egy tiszás miniszter vagy képviselő szeretne egy nagy sportegyesület élére kerülni.

A parlamenti vita során várhatóan alkotmányossági kérdések is felmerülnek. A törvényhozó széles körben szabályozhat összeférhetetlenséget közpénzekkel és közfeladatokkal összefüggő területeken, de a korlátozásnak szükségesnek és arányosnak kell lennie. A négyéves utótilalom és az 500 fős küszöb éppen ezért részletes indokolást igényel.

A következő napokban a törvényjavaslat szövege lesz a döntő. Abból derül ki, kiket tekintenek pontosan politikusnak, hogyan számítják a négy évet, mely szervezetekre terjed ki a szabály, milyen átmeneti rendelkezések lesznek és mi történik, ha az érintett nem mond le. A kormány bejelentése erős politikai üzenet, de a jogi minőséget ezek a részletek döntik el.

A magyar sport depolitizálása nem egyetlen elnök leváltásával történik meg. A személyi összeférhetetlenség fontos kezdet lehet, de csak akkor, ha vele együtt átláthatóbb lesz a közpénzek útja és kiszámíthatóbb a sportfinanszírozás. Ellenkező esetben a politika nem tűnik el a klubokból, csak más névtáblát tesz az elnöki ajtóra.