XIV. Leó: A béke ajándéka feloldja a rivalizálást
A vasárnapi Úrangyala imádságban a pápa a szőlőmunkások példabeszédéről beszélt: Isten jósága nem érdemlista szerint működik. A Szent Péter téren mintegy húszezren hallgatták, majd külön segítséget kért Szomália népének.
A Szent Péter téren mintegy húszezer ember előtt mondta el vasárnapi Úrangyala-beszédét XIV. Leó pápa, aki ezúttal Jézusnak a szőlőmunkásokról szóló példabeszédéből indult ki. A történetben a gazda különböző időpontokban hív munkásokat a szőlőjébe: vannak, akik egész nap dolgoznak, mások csak néhány órát, az utolsók pedig szinte már napnyugtakor állnak munkába. A fizetés idején mégis ugyanazt az összeget kapják. A pápa szerint a példázat ereje éppen abban áll, hogy Isten jósága felborítja az emberi számítás logikáját.
XIV. Leó arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazda a korán érkezőknek pontosan annyit fizet, amennyiben megállapodtak, tehát nem éri őket igazságtalanság. Felháborodásukat az váltja ki, hogy a később érkezők is ugyanabban a nagylelkűségben részesülnek. A pápa értelmezésében ez az a pont, ahol az evangélium szembesíti az embert saját érdemszámításával: könnyű elfogadni a jóságot, ha ránk irányul, jóval nehezebb, ha ugyanazt a másik is megkapja. A példabeszéd ezért az irigység, az összehasonlítás és a saját elsőségünkbe vetett bizalom ellen is szól.
A pápa szerint azoknak is szükségük van új utakra és új gondolatokra, akik magukat az elsők közé sorolják, és úgy érzik, teljesítményük alapján jár nekik mindaz, amit elértek. A keresztény hit logikájában Isten kegyelme nem egy könyvelési rendszer végösszege. Az ember munkája, hűsége és erőfeszítése fontos, ám ezekből nem következik, hogy mások kevesebbet érdemelnének az irgalomból. XIV. Leó hangsúlyozta: Isten munkatársának lenni kegyelem, és aki a szőlőben dolgozik, az az igazságosság és a béke országát szolgálja.
A beszéd egyik központi gondolata az volt, hogy ott, ahol Isten új kezdetet kínál, nincs helye irigységnek és megosztottságnak. XIV. Leó Izajás próféta szavait idézve arra buzdította a híveket, hogy hagyják el a görbe utakat és az igazságtalan gondolatokat. Ez a felszólítás a vasárnapi evangélium magyarázatán túl is jól illeszkedik az új pápa eddigi üzeneteihez: megválasztása óta visszatérően beszél arról, hogy az egyháznak a kiengesztelődés, a kölcsönös figyelem és a társadalmi béke nyelvét kell erősítenie.
XIV. Leó most úgy fogalmazott: mindannyian több örömhöz, megértéshez és jövőhöz jutunk, amikor a szeretet törvénye áttöri a puszta számítás szabályait, az irgalom tapasztalata kitágítja az érdemről alkotott képünket, a béke pedig megszünteti a versengést és hálával közelebb visz egymáshoz. A mondat összefoglalja a beszéd társadalmi üzenetét is. A pápa értelmezésében a keresztény közösség akkor hiteles, ha tagjai nem egymás helyét méricskélik, hanem képesek örülni annak, ha a másik is részesül a jóból.
Ez az üzenet különösen hangsúlyos egy olyan időszakban, amikor a pápa több vasárnapi megszólalásában is a konfliktusokból kivezető utakat keresi. Egy héttel korábban a megbocsátást nevezte a békés együttélés feltételének, szeptember közepén pedig a szeptember 11-i terrortámadások évfordulóján arra figyelmeztetett, hogy a világ számos pontján továbbra is erőszak és háború sújtja az embereket. A mostani Úrangyala-beszédben a teológiai gondolatmenet ugyan a szőlőmunkások példázatából indult, de ismét eljutott a kiengesztelődéshez.
Az imádság után XIV. Leó külön kitért Szomáliára. Azt mondta, nagy aggodalommal követi az ország egyes térségeiben kialakult humanitárius válságot, ahol az erőszak és a szélsőséges időjárási jelenségek tovább rontják az eleve bizonytalan életkörülményeket. Kiemelten említette a nőket és a gyermekeket, és nagylelkű nemzetközi segítséget sürgetett. Arra kérte a nemzetközi közösséget, hogy a szomáliai lakosság ne maradjon a szükséges támogatás nélkül.
A helyzet súlyosságát az ENSZ adatai is jelzik. A világszervezet és humanitárius partnerei 2026-ban több millió embert soroltak az akut élelmezési bizonytalanságban élők közé, miközben az alultápláltság különösen a kisgyermekeket veszélyezteti. Az egymást követő aszályos időszakok, a kiszámíthatatlan esőzések és az áradások egyaránt rontják a megélhetést. A segélyezés mozgástere közben szűkült: a finanszírozási hiány miatt több programot vissza kellett fogni, a Világélelmezési Program pedig a korábbinál jóval kevesebb embert tudott rendszeres támogatásban részesíteni.
A humanitárius válságot tovább mélyíti az al-Shabaab terrorszervezet tevékenysége. Az al-Kaidához kötődő csoport évek óta támadja a szomáliai állami szerveket, a hadsereget és a civil lakosságot, miközben több vidéki térségben jelentős befolyást őriz. A hosszú ideje tartó biztonsági válság, az időjárási szélsőségek és a finanszírozási gondok egymást erősítik. Így a pápa felhívása egy olyan országra irányította a figyelmet, amely gyakran háttérbe szorul a világpolitika nagy konfliktusai mellett.
Szomália földrajzi helyzete ugyanakkor egyre nagyobb stratégiai jelentőséget ad az országnak. Az Afrika szarván fekvő állam a Vörös-tengerhez és a Szuezi-csatornához vezető tengeri útvonalak közelében található, ezért Törökország, az Öböl-menti államok, Egyiptom, Etiópia és az Egyesült Államok is jelentős érdeklődést mutat iránta. A geopolitikai verseny azonban önmagában nem oldja meg az élelmezési, egészségügyi és biztonsági gondokat. XIV. Leó vasárnapi felhívása éppen arra emlékeztetett, hogy a stratégiai térképek mögött emberek millióinak mindennapi kiszolgáltatottsága áll.
A Szent Péter téren elhangzott beszéd két része így ugyanabba az irányba mutatott. A szőlőmunkások példázata az emberi számítás határait állította szembe Isten nagylelkűségével, a szomáliai felhívás pedig azt a kérdést tette kézzelfoghatóvá, mit jelent ez a gyakorlatban. A pápa szerint a keresztény válasz lényege az irgalom, a megosztás és a kiengesztelődés. Ezekből a fogalmakból XIV. Leó pontifikátusának első hónapjaiban egyre határozottabb program rajzolódik ki: a hit társadalmi következményeit a béke, az igazságosság és a másik ember méltóságának védelme felől értelmezi.