XIV. Leó humanizmust kér a vatikáni kultúrától

XIV. Leó hétfőn mintegy egy órát töltött a Kultúra és Nevelés Dikasztériumának római székhelyén. A látogatás önmagában protokolláris eseménynek tűnhetne, a pápa üzenete azonban jól illeszkedik pontifikátusának egyre világosabban kirajzolódó irányához. A munkatársakat arra kérte, hogy a humanizmus értékeit terjesszék, és olyan párbeszédet építsenek, amelyben az oktatás, a művészet, a tudomány, a technológia és a hit nem egymástól elszigetelt világként jelenik meg.

A dikasztérium különleges helyet foglal el a Római Kúriában. Ferenc pápa 2022-es Praedicate Evangelium kezdetű apostoli konstitúciója egyesítette benne a korábbi Katolikus Nevelés Kongregációját és a Kultúra Pápai Tanácsát. Az összevonás mögött az a felismerés állt, hogy az egyház kulturális jelenléte és oktatási intézményrendszere ugyanarra az alapvető feladatra válaszol: miként lehet a keresztény emberképet olyan társadalmakban képviselni, amelyekben a tudás, a technológia és az identitás fogalma gyorsan változik.

A hivatal két nagy részre tagolódik. A kulturális szekció kapcsolatot tart a művészet, az irodalom, a tudomány, a technika és a sport világával, gondozza a kulturális örökség kérdéseit, és párbeszédet kezdeményez olyan alkotókkal és gondolkodókkal is, akik nem vallásosak. Az oktatási szekció a katolikus iskolák és egyetemek alapelveivel, az egyházi felsőoktatással, a teológiai intézményekkel és az akadémiai fokozatok elismerésével foglalkozik. Hatásköre tehát a múzeumtól az egyetemig, a kortárs művészettől a teológiai tanári engedélyekig terjed.

A dikasztérium élén José Tolentino de Mendonça portugál bíboros áll, aki költőként és esszéistaként már egyházi pályája előtt is ismert volt. Ferenc pápa 2022-ben nevezte ki prefektusnak. Tolentino vezetésével a Vatikán kulturális politikája látványosan nyitott a kortárs művészet felé. A Szentszék velencei biennálei részvétele, a művészekkel szervezett találkozók, a börtönökben vagy periférikus terekben rendezett projektek azt az elképzelést követik, hogy az egyház ne kizárólag saját örökségét mutassa be, hanem jelen legyen a kortárs kulturális vitákban is.

Ez nem magától értetődő irány. A katolikus egyház a világ egyik legnagyobb kulturális örökségének őrzője, templomok, könyvtárak, levéltárak, egyetemek és műtárgyak hatalmas hálózatával. A múlt gazdagsága könnyen arra csábíthatná az intézményt, hogy a kultúrát elsősorban örökségvédelemként értelmezze. A dikasztérium feladata ennél szélesebb: a hivatalos szabályozás kifejezetten előírja a párbeszédet azokkal, akik az igazságot, a jót és a szépet keresik a művészetben, az irodalomban, a tudományban, a technikában és a sportban.

XIV. Leó első hónapjaiban többször kapcsolta össze a humanizmus fogalmát a technológiai változásokkal. A mesterséges intelligenciáról szóló vatikáni vitákban azt hangsúlyozza, hogy az etikai szabályok önmagukban kevésnek bizonyulhatnak, ha nincs mögöttük világos emberkép. A szeptemberi általános audienciákon a Gaudium et spes zsinati konstitúció alapján beszélt az emberi méltóságról, a közösségről és arról, hogy a virtuális kapcsolatok terjedése mellett meg kell őrizni a személyes találkozások mélységét.

Ebből a szempontból a kultúra és az oktatás ugyanannak a kihívásnak két oldala. A katolikus iskolák világszerte több tízmillió diákot érnek el, az egyházi egyetemek pedig számos ország felsőoktatásának fontos szereplői. A mesterséges intelligencia, a digitális oktatás és a közösségi média ezekben az intézményekben is átformálja a tanulást. A kérdés az egyház számára az, hogyan lehet használni az új eszközöket úgy, hogy közben az oktatás ne váljon puszta információátadássá.

A humanizmus pápai hangsúlyozása ezért gyakorlati program is. A katolikus oktatás hagyományosan az egész ember neveléséről beszél: intellektuális, erkölcsi, társadalmi és spirituális fejlődésről. A digitális korszakban ez új tartalmat kap. Egy algoritmus képes gyorsan összefoglalni egy könyvet vagy feladatot megoldani, de az ítélőképesség, a felelősség, a másik ember meghallgatása és a közösségi tapasztalat nem automatizálható ugyanilyen módon. A Vatikán ezért egyre inkább antropológiai kérdésként kezeli a technológiai átmenetet.

A kulturális szekció előtt hasonló feladat áll. A kortárs művészet és az egyház viszonya a 20. században gyakran feszült volt, részben azért, mert az avantgárd művészet eltávolodott a hagyományos vallási ikonográfiától, részben pedig azért, mert az egyházi közeg nehezen fogadott be provokatív formákat. Az utóbbi évek vatikáni kezdeményezései ezen próbálnak változtatni. Tolentino de Mendonça rendszeresen arról beszél, hogy a művészetet nem illusztrációként kell használni, hanem önálló kérdezésként kell komolyan venni.

A dikasztériumhoz hét pápai akadémia is kapcsolódik, köztük a teológiai, a régészeti, a latin nyelvi és a Mária-kutatással foglalkozó intézmények. Ezekben hívők és nem hívők egyaránt részt vehetnek. A szerkezet maga is jelzi, hogy a Szentszék a kulturális párbeszédet nem kizárólag evangelizációs kommunikációnak tekinti, hanem olyan térnek, ahol az egyház tanulhat is a tudományos és művészeti világtól.

XIV. Leó látogatása azért kap jelentőséget, mert személyesen erősítette meg ezt az irányt. Egy új pontifikátus elején a kúriai látogatások mindig jelzések is: megmutatják, mely hivatalok és témák kerülnek közel a pápa figyelméhez. A Kultúra és Nevelés Dikasztériuma olyan területeket fog össze, amelyek a következő években várhatóan egyre fontosabbak lesznek: mesterséges intelligencia, oktatási egyenlőtlenségek, egyetemi autonómia, kulturális örökség, kortárs művészet és a vallástalan társadalommal folytatott párbeszéd.

A pápa humanizmusról szóló felszólítása ebben a közegben kevésbé elvont, mint elsőre hangzik. A tét az, hogy az egyház képes-e a gyors technológiai és kulturális változásban úgy megszólalni, hogy ne pusztán veszélyeket soroljon fel. A dikasztérium küldetése szerint a párbeszéd kölcsönös: a kultúrák nyitnak az evangélium felé, a keresztény hit pedig figyel arra, amit a kultúra mond az emberről. XIV. Leó most ezt a kölcsönösséget emelte a hivatal munkájának középpontjába.