Washington és Teherán újra tárgyalóasztalhoz ült

Hónapok óta először ültek ismét egy tárgyalóasztalhoz az Egyesült Államok és Irán képviselői, miközben a két ország között hét hónapja tartó háború továbbra is megrázza a Közel-Keletet és a világgazdaságot. Donald Trump amerikai elnök New Yorkban közölte, hogy az ENSZ-közgyűlés margóján tartott egyeztetés három órán át tartott, és értékelése szerint „nagyon jól” sikerült. A találkozó ténye önmagában jelentős fordulat: Washington és Teherán az elmúlt hónapokban elsősorban közvetítőkön keresztül üzent egymásnak, miközben a Hormuzi-szoros körüli katonai konfliktus és az iráni kikötők amerikai blokádja egyre nagyobb gazdasági károkat okozott.

Az iráni vezetés már a New York-i diplomáciai hét előtt jelezte, hogy kész újra megnyitni a Hormuzi-szorost, amennyiben az Egyesült Államok csökkenti a katonai nyomást és feloldja az iráni kikötők blokádját. A szoros a világ egyik legfontosabb energiafolyosója: békeidőben a globális olajkereskedelem jelentős része halad át rajta. A háború miatt a hajóforgalom töredékére esett vissza, a biztosítási költségek megugrottak, a tankerek egy része pedig hosszabb és drágább útvonalakra kényszerült.

Teherán szeptember közepén közvetítőkön keresztül már eljuttatott egy rendezési javaslatot Washingtonhoz. Az iráni álláspont szerint a szoros egy héten belül teljesen megnyitható lenne, ha az amerikai fél kézzelfogható lépésekkel bizonyítaná, hogy valóban tárgyalásos rendezést akar. Az ENSZ-közgyűlésre érkezett iráni delegáció széles tárgyalási felhatalmazást kapott, ami arra utal, hogy a vezetés ezúttal mozgásteret hagyott a kompromisszum keresésére.

Trump keddi közgyűlési beszéde ugyanakkor jóval keményebb hangot ütött meg. Az amerikai elnök ismét teljes gazdasági elszigetelést sürgetett Iránnal szemben, és rendkívül súlyos katonai következményeket helyezett kilátásba arra az esetre, ha nem születik megállapodás. Egyúttal azt mondta, elképzelhetőnek tartja az alku létrejöttét az amerikai novemberi félidős választások után. A kettős üzenet jól mutatja Washington tárgyalási stratégiáját: a katonai és pénzügyi nyomás fenntartása mellett nyitva hagyja a diplomáciai kijáratot.

Marco Rubio külügyminiszter az elmúlt napokban valamivel rugalmasabb álláspontot képviselt, és többször jelezte, hogy az Egyesült Államok kész az érdemi egyeztetésre. Az amerikai feltételek között továbbra is központi helyen szerepel az iráni nukleáris program ellenőrzése. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szeptemberben ismét az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vitte az ügyet, miután Teherán korlátozta az ellenőrök hozzáférését több létesítményhez és az uránkészletekre vonatkozó adatokhoz.

A nukleáris vita rendezése azért különösen nehéz, mert a háború alatt a korábbi diplomáciai keretek gyakorlatilag szétestek. Irán ragaszkodik ahhoz, hogy békés célú dúsítási programját ne számolják fel, Washington viszont olyan ellenőrzési rendszert akar, amely kizárja a katonai felhasználást. Az IAEA szerint sürgősen tisztázni kell az iráni nukleáris anyagok helyzetét. Oroszország és Kína ugyanakkor ellenzi a Teheránra nehezedő újabb nemzetközi nyomást, ezért a Biztonsági Tanácsban korlátozottak a nyugati országok lehetőségei.

A Hormuzi-szoros megnyitása rövid távon könnyebben elérhető megállapodási pont lehet. A korlátozott hajózás hónapok óta felfelé hajtja az energiaárakat, és az Egyesült Államokban is politikai problémává vált a drága üzemanyag. Trump emiatt különösen érdekelt abban, hogy a novemberi választások előtt legalább részleges enyhülés következzen be. A szoros forgalmának helyreállítása gyorsabban éreztetné hatását a világpiacon, mint egy átfogó politikai békemegállapodás.

A helyzetet bonyolítja a jemeni háború és a húszik előretörése. A Vörös-tenger déli bejáratánál fekvő Bab el-Mandeb térségében is bizonytalanná vált a hajózás, vagyis a Közel-Kelet két kulcsfontosságú tengeri útvonala egyszerre került nyomás alá. Szaúd-Arábia ezért saját biztonsága mellett az exportútvonalak helyreállítását is sürgeti. Az Öböl menti államok egy része regionális biztonsági mechanizmust szeretne, amelyben Irán is részt venne.

A New York-i egyeztetés időzítése ebből a szempontból kedvező. Az ENSZ-közgyűlés idején szinte valamennyi érintett ország magas rangú vezetői egy helyen tartózkodnak, így gyorsan lehet közvetítői találkozókat szervezni. Katar, Omán és több európai állam korábban is próbált kapcsolatot teremteni Washington és Teherán között. A háromórás közvetlen tárgyalás azt jelzi, hogy a felek ezúttal hajlandók voltak a közvetítői csatornánál tovább menni.

Maszúd Peszeskján iráni elnök szintén New Yorkban van, közvetlen Trump–Peszeskján találkozót azonban egyelőre nem jelentettek be. Teherán számára politikailag kockázatos lenne egy csúcstalálkozó addig, amíg az amerikai blokád és a katonai műveletek folytatódnak. Trump számára viszont egy sikeres személyes egyeztetés látványos külpolitikai eredményt jelenthetne a választási kampányban.

Európa számára a tárgyalások tétje elsősorban energia- és biztonságpolitikai. A közel-keleti háború tartósan megemelte az olaj- és szállítási költségeket, miközben az európai gazdaság továbbra is érzékeny a külső energiaár-sokkokra. A Hormuzi-szoros megnyitása enyhíthetné az inflációs nyomást és javíthatná a téli ellátási kilátásokat.

Magyarországon a hatás főként az üzemanyagárakon, a fuvarozási költségeken és az infláción keresztül jelentkezik. A globális olajár tartós csökkenése gyorsan megjelenhetne a finomítói és nagykereskedelmi árakban, bár a forint árfolyama és az adók továbbra is meghatározó tényezők maradnak.

A New York-i tárgyalás még messze van a békemegállapodástól. A felek között továbbra is súlyos vita van az atomprogramról, a tengeri blokádról, a regionális fegyveres csoportokról és a kölcsönös biztonsági garanciákról. A hónapok óta tartó katonai konfrontáció után azonban most először létrejött egy közvetlen politikai csatorna. Ha a következő napokban technikai tárgyalások és újabb magas szintű találkozók követik, az már jelezheti, hogy a felek a katonai nyomás mellett ismét komolyan számolnak a diplomáciával.