Romanowski után a közpénz útját is vizsgálják

A Marcin Romanowski körül hónapok óta épülő magyar–lengyel politikai történet szeptember 23-án büntetőeljárási üggyé vált Magyarországon. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodája hűtlen kezelés gyanúja miatt kutatást tartott az Alapjogokért Központ közpénzből finanszírozott háttércégénél, annak könyvelőjénél, valamint egy vele kapcsolatban álló, nemzetközi körözés alatt álló volt külföldi tisztségviselő utolsó ismert magyarországi címén.

A rendőrség hivatalos közleménye nem nevezte meg a külföldi politikust, de a Fidesz reakciója már Marcin Romanowskiról beszélt. A volt lengyel igazságügyi miniszterhelyettes ellen hazájában büntetőeljárás folyik, az Orbán-kormány idején Magyarországon menedékjogot kapott, majd az Alapjogokért Központhoz kötődő Magyar–Lengyel Szabadság Intézet vezetőjeként dolgozott. A Tisza-kormány nyáron visszavonta menekültstátuszát, Romanowski pedig azóta elhagyta Magyarországot.

Az NNI közlése szerint a vizsgált gazdasági társaság havonta bruttó 3,5 millió forintnál magasabb megbízási díjat fizetett a külföldi tisztségviselőnek, miközben a nyomozás eddigi adatai szerint csak minimális tényleges munkát végzett. A rendőrök iratokat, szerződéseket, számlákat és fizetési jegyzékeket foglaltak le, adatokat mentettek a cég szerveréről, és több tanút is kihallgattak.

Ez a tényállás még nem bizonyít bűncselekményt. A nyomozás ismeretlen tettessel szemben folyik, és a hűtlen kezelés megállapításához nem elég az, hogy egy megbízási díj politikailag vagy közvéleményileg magasnak tűnik. A hatóságnak azt kell bizonyítania, hogy valaki idegen vagyon kezelésével megbízott személyként megszegte kötelességét, és ezzel vagyoni hátrányt okozott.

A történet ezért a következő hetekben várhatóan a teljesítés bizonyíthatóságáról fog szólni. Milyen szerződés alapján dolgozott Romanowski? Pontosan milyen feladatokat vállalt? Készültek-e tanulmányok, elemzések, nemzetközi kapcsolati anyagok, rendezvény-előkészítések? Ki ellenőrizte a teljesítést, és ki engedélyezte a kifizetéseket? A lefoglalt dokumentumok és elektronikus adatok ezekre a kérdésekre adhatnak választ.

Az ügy politikai súlyát az adja, hogy az Alapjogokért Központ működésének jelentős része közvetlenül vagy közvetve állami forrásokhoz kapcsolódott. A szervezet anyacége és környezete az Orbán-kormány éveiben milliárdos nagyságrendű támogatásokhoz jutott, részben a Batthyány Lajos Alapítványon keresztül. A Tisza-kormány augusztus végén külön vizsgálatot is indított az előző kabinet által biztosított támogatások felhasználásáról.

Az Alapjogokért Központ szerint a szervezet mindenben jogszerűen járt el, és büszke nemzetközi kapcsolatépítő tevékenységére. A Fidesz ennél jóval politikusabb választ adott: újkommunista önkényről és politikai irányítás alá vont nyomozó hatóságról beszélt, miközben azt állította, hogy Romanowski és társai tisztességes munkáért kaptak tisztességes fizetést.

A két reakció közötti különbség fontos. Az Alapjogokért Központ jogi állítást tesz: szerinte a szerződések és kifizetések szabályosak voltak. A Fidesz politikai értelmezést ad: szerinte a nyomozás célja a jobboldali intézményrendszer megtámadása. A büntetőeljárásnak egyik politikai narratívát sem kell elfogadnia; azt kell tisztáznia, történt-e tényleges teljesítés és arányban állt-e az a kifizetésekkel.

Romanowski személye azért különösen érzékeny, mert magyarországi jelenléte kezdettől összekapcsolódott a két ország jogállami konfliktusaival. Lengyelországban az előző PiS-kormány igazságügyi rendszeréhez tartozó politikusként vált büntetőeljárás szereplőjévé, Magyarországon pedig az Orbán-kormány politikai védelmet biztosított számára. A menedékjog ezért nem egyszerű idegenrendészeti ügy volt, hanem látványos politikai állásfoglalás Donald Tusk lengyel kormányával szemben.

A Tisza-kormány hivatalba lépése után a helyzet megfordult. Budapest rendezni kezdte a kapcsolatokat Varsóval, Romanowski menekültstátuszát visszavonták, és a magyar hatóságok számára már nem ugyanaz a politikai környezet áll fenn, mint néhány hónappal korábban. Ettől azonban még különösen fontos, hogy a nyomozás ne tűnjön politikai bosszúnak. A jogállami hitelességet éppen az szolgálhatja, ha a hatóságok minden lépést dokumentált bizonyítékokra alapoznak, és a gyanúsítottak számára teljes körű jogorvoslatot biztosítanak.

Itthon Romanowski foglalkoztatása már júniusban jelentős vitát váltott ki, amikor nyilvánosságra került, hogy 17,5 millió forintot keresett az Alapjogokért Központ környezetében. A hozzászólások jelentős része azt kérdezte, milyen konkrét munkát végzett ezért a pénzért, és hogyan kapcsolódott a finanszírozás a menedékjogi döntéshez. Ezek a vélemények nem bizonyítékok és nem reprezentálják a közvéleményt, de pontosan azt a kérdést jelezték előre, amelyet most már a nyomozók is vizsgálnak: mi volt a kifizetések mögötti valós teljesítés.

A nyomozás következő szakasza valószínűleg lassabb lesz a látványos házkutatásnál. A szerverekről lementett adatokat, könyvelési anyagokat és szerződéseket elemezni kell, a tanúvallomásokat össze kell vetni a dokumentumokkal. Csak ezután lehet eldönteni, van-e olyan konkrét személy, akivel szemben megalapozott gyanú közölhető.

Az ügynek egy második, tágabb szála is lehet. Ha a hatóságok azt találják, hogy Romanowski díjazását közpénzből származó támogatások fedezték, vizsgálni kellhet azt is, milyen feltételekkel kapta a társaság ezeket a forrásokat, és a támogatási célok lehetővé tették-e a kifizetést. Ez még nem része bizonyítottan a büntetőügynek, de a közpénz útjának feltárásához elkerülhetetlen kérdés.

Az Alapjogokért Központ az Orbán-korszak egyik fontos ideológiai és nemzetközi hálózatépítő intézményévé vált, a CPAC Hungary konferenciák szervezőjeként amerikai és európai jobboldali szereplőket hozott Budapestre. Éppen ezért a nyomozás politikai következménye nagyobb lehet egyetlen megbízási szerződésnél: azt is megmutathatja, mennyire volt elválasztható a közpénzből finanszírozott szakmai tevékenység a pártpolitikai és nemzetközi szövetségépítéstől.

A következő napokban valószínűleg újabb politikai reakciók érkeznek, de a történet valódi hírértéke nem ezekben lesz. A döntő kérdés az, mit találnak a lefoglalt iratokban. Ha részletes, ellenőrizhető munkavégzés dokumentálható, a hűtlen kezelés gyanúja gyengülhet. Ha viszont a többmilliós havi díj mögött alig található teljesítés, az ügy a magyar közpénz-finanszírozás egyik látványos példájává válhat.

Ezért a szeptember 23-i házkutatás inkább kezdet, mint végkifejlet. A politikai vita már kész, a büntetőjogi történet viszont csak most kezdődik.