Végleg megfeneklett Trump közel-keleti riviéra-terve

A Hamász 2023. október hetedikei véres terrortámadása, az izraeli településeken végrehajtott tömegmészárlás és a túszok elhurcolása a harmadik évfordulójához érkezett. A támadást követő pusztító katonai válaszcsapások romhalmazzá változtatták a Földközi-tenger partján fekvő enklávét, miközben a palesztin polgári lakosság és az izraeli társadalom egyaránt súlyos árat fizetett az elhúzódó összecsapásokért. Donald Trump, miután 2024-ben visszatért a Fehér Házba, határozott ígéretet tett arra, hogy gyors üzleti megközelítéssel számolja fel a gázai válsággócot. Az ingatlanfejlesztői múltjából táplálkozó elnök a romba dőlt tengerparti sávot sajátos vízióval ruházta fel: luxusszállodákkal, modern kikötőkkel és felhőkarcolókkal tarkított virágzó riviérát képzelt el a háborús pusztítás helyszínén. Ennek a látványos átalakításnak az alapját egy huszonpontos átfogó béketervezet jelentette, amelyet az amerikai elnök 2025. szeptember 29-én mutatott be Washingtonban, oldalán a láthatóan feszült és távolságtartó Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel.

A kezdeményezés első szakasza kétségtelenül hozott azonnali humánus eredményeket. A tűzszünet 2025. október 13-án lépett életbe, lehetővé téve a Hamász fogságában lévő utolsó húsz élő izraeli túsz hazatérését, miközben az elhunytak maradványait fokozatosan adták át az izraeli hatóságoknak. Cserébe a zsidó állam kétezer palesztin foglyot bocsátott szabadon a börtöneiből. Ezzel azonban a lendület gyakorlatilag el is fogyott. A megállapodásban rögzített demarkációs sáv, az úgynevezett sárga vonal durván két részre osztotta a Gázai övezetet. Ahelyett azonban, hogy a hadsereg a tervnek megfelelően megkezdte volna az ütemezett visszavonulást, a katonai ellenőrzési övezetet fokozatosan kiterjesztették, tovább szűkítve a helyi lakosság mozgásterét. A palesztinok ma a terület alig negyven százalékára szorultak vissza, amelyet továbbra is a fegyveres szervezet felügyel, miközben a fennmaradó területeket az izraeli haderő tartja szigorú felügyelet alatt.

A fegyvernyugvás kihirdetése óta eltelt egy esztendő során több mint ezer négyszáz palesztin és négy izraeli katona veszítette életét a határvonal mentén kirobbanó összecsapásokban. A humanitárius helyzet semmit sem enyhült: a romok eltakarítása szinte teljesen leállt, a tiszta ivóvíz, az áramellátás és az egészségügyi ellátórendszer hiánya mindennapos megpróbáltatást jelent a túlzsúfolt övezetekben rekedt tömegeknek. Mindezek ellenére, amikor az amerikai elnök New Yorkban, az ENSZ Közgyűlésének ülésszakán pulpitusra lépett, sikertörténetként tüntette fel a helyzetet. Beszédében úgy állította be az eseményeket, mintha a válság teljesen megoldódott volna, köszönetet mondva a Biztonsági Tanácsnak, hogy határozatba foglalta az általa életre hívott nemzetközi Béketanácsot. A testület, amelynek élén Trump élethosszig tartó elnöki szerepre törekszik, egyfajta zártkörű globális tanácsként működik, amelybe a csatlakozó kormányok jelentős pénzügyi hozzájárulások révén nyerhetnek tagságot.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2025 novemberében kötelező érvényű keretet adott a huszonpontos rendezési tervnek, miután Oroszország és Kína tartózkodása mellett a tagállamok megszavazták az előterjesztést. A Béketanács operatív irányítását a tapasztalt bolgár diplomata, Nikolaj Mladenov vette át, aki korábban a világszervezet közel-keleti különmegbízottjaként szerzett közvetítői elismertséget. A tanács 2026 szeptemberének végén egy két és fél milliárd dolláros újjáépítési csomagtervet mutatott be, amely a legsürgősebb infrastrukturális munkálatokat, a vízhálózat helyreállítását és az ideiglenes lakónegyedek felépítését célozza. A terv gyakorlati megvalósítása előtt tornyosuló akadályok azonban rendkívül súlyosak, mivel a nemzetközi források zárolva maradnak mindaddig, amíg a felek nem garantálják a tartós nyugalmat és az építkezési övezetek védelmét.

A végrehajtási folyamat elakadása miatt Washington 2026 júliusában bejelentette a részletes menetrendet, amelyet az elnök újabb meghatározó lépésként értékelt. Ez a tervezet kísérelte meg összehangolni a leszerelést és a csapatkivonást. A dokumentum párhuzamos lépéseket rögzített: a Hamász szakaszos fegyverletételéért cserébe az izraeli alakulatok fokozatosan hátrébb vonultak volna a sárga vonaltól, miközben a polgári ügyek intézését egy független szakértőkből álló új szervre, a Gázai Igazgatási Nemzeti Bizottságra ruházták volna. A valóság azonban gyorsan szétzúzta az elképzeléseket. A fegyveres csoport szinte azonnal visszautasította a fegyverek átadásának menetét, kijelentve, hogy katonai eszközeit nem adja át. Néhány nappal később az izraeli miniszterelnök is elvetette a tervezetet, rögzítve, hogy kormánya semmiféle palesztin közigazgatást nem fogad el az övezetben, és a Hamász teljes megsemmisítése előtt kizártnak tartja a csapatok visszavonását.

A diplomáciai kudarc hátterében közvetlen belpolitikai tényezők állnak. Benjamin Netanjahu kormánya az őszi izraeli parlamenti választásokra készül, miközben a felmérések a jelenlegi kormánykoalíció hátrányát mutatják. A miniszterelnök politikai túléléséért folytat küzdelmet, ezért a jobboldali partnerek támogatásának megtartása érdekében határozottan elutasít bárminemű kompromisszumot. Amikor Netanjahu az ENSZ Közgyűlésén két héttel ezelőtt beszédet tartott, nagyszámú külföldi diplomata tiltakozásul elhagyta az üléstermet, ami sokatmondó képet adott a diplomáciai feszültségekről. Az izraeli miniszterelnök felszólalásában visszautasította az országát érő bírálatokat, gyávasággal vádolta a távozókat, miközben az Irán elleni csapások sikerét hangoztatta. Látogatásának legfőbb politikai hozadékát azonban nem érte el New Yorkban: hiába számított egy személyes egyeztetésre az amerikai elnökkel a hazai választási esélyek javítása érdekében, a találkozó elmaradt, így a kormányfő rövid időn belül visszatért hazájába.

A washingtoni döntéshozók figyelmét szintén a belpolitikai csaták kötik le, hiszen a 2026 novemberi félidős törvényhozási választások előtt a Fehér Ház igyekszik elkerülni a közvetlen katonai elköteleződést a térségben. Az amerikai elnök egyre hűvösebben viszonyul szövetségeséhez, és több diplomáciai csatornán is érezteti távolságtartását. Miközben Mahmúd Abbász palesztin elnök nem kapott beutazási vízumot – aki emiatt csupán videóüzenetben emelhetett szót a ciszjordániai telepesek erőszakos cselekményei és a lakosság elűzése ellen –, az amerikai elnök látványos közeledést mutat Recep Tayyip Erdoğan török elnök felé. Ezzel párhuzamosan Washington késznek mutatkozik a közvetett megegyezésre a teheráni vezetéssel is, ami komoly ellenérzéseket kelt a jeruzsálemi döntéshozók körében.

A béketervezet legingatagabb elemének a Nemzetközi Stabilizációs Erő felállítása bizonyult. Bár az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozott felhatalmazást biztosított a kontingensnek minden szükséges biztonsági lépés megtételére, a mandátum szövege homályban hagyta a Hamász fegyvereinek begyűjtését. Egyetlen partnerország sem akarta saját katonai állományát olyan összetett városi terepre küldeni, ahol elkerülhetetlen lenne a fegyveres harc a helyi gerillaegységekkel. Bár Indonézia vállalta az amerikai vezetés melletti helyettesi tisztséget, és Kazahsztán, Marokkó, Albánia, Koszovó, valamint Görögország kifejezte csatlakozási szándékát, a misszió elindítása teljesen zátonyra futott. Az ugandai törvényhozás jóváhagyása és néhány más állam érdeklődése ellenére egyetlen külföldi békefenntartó sem érkezett meg a partvidékre, így a többnemzetiségű haderő kizárólag a dokumentumokban létezik.

A gázai helyzet a korábbi elemzői figyelmeztetéseknek megfelelően tartósan befagyott állapotba került. Az egykori ingatlanfejlesztési ábránd, amely virágzó tengerparti üdülőparadicsomot vizionált a romok fölé, végleg szertefoszlott, átadva helyét a mindennapos katonai blokádnak és a kettéosztottságnak. A fegyveres szervezet katonai ereje meggyengült, helyi uralmát mégis megőrizte a lakosság túlnyomó részét magába zsúfoló belső övezetben. Az izraeli haderő ezzel egy időben széles biztonsági sávokat és ellenőrző pontokat épített ki, elutasítva a palesztin önigazgatás mindennemű formáját. A nemzetközi közösség cselekvésképtelennek bizonyul, a felvázolt politikai menetrendek fiókba kerültek, a sárga vonal két oldalán pedig milliók sorsa rekedt a kilátástalanságban, anélkül, hogy a láthatáron valódi megoldás mutatkozna.