Németország és Oroszország újra tárgyalóasztalnál

Négy és fél évvel az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió kezdete után először tartott kétoldalú megbeszélést a német és az orosz külügyminiszter. Johann Wadephul és Szergej Lavrov az ENSZ-közgyűlés margóján találkozott New Yorkban. A diplomáciai esemény önmagában is figyelemre méltó, mert Berlin és Moszkva kapcsolata az elmúlt hónapokban újabb mélypontra jutott, miközben Németország az európai újrafegyverkezés egyik központi szereplőjévé vált.

A német delegáció szerint Wadephul arra szólította fel Oroszországot, hogy hagyjon fel a Németországgal, Európával és a NATO-val szembeni veszélyes eszkalációval. A külügyminiszter a fekete-tengeri gabonaszállítások ügyét is felvetette, és azt kérte Moszkvától, tegyen meg mindent egy olyan megállapodásért, amely biztonságosabbá teheti az ukrán és orosz exportot. Az elmúlt hónapokban mindkét fél kikötőket, hajókat és logisztikai létesítményeket támadott, ezért a kereskedelmi forgalom jelentősen visszaesett.

Lavrov válasza jelezte, milyen messze vannak egymástól az álláspontok. Az orosz külügyminiszter szerint Németország Ukrajna egyik fő támogatója, és Berlin katonai politikája hozzájárul az európai feszültség növekedéséhez. Moszkva különösen élesen bírálja a német haderőfejlesztést, a fegyverszállításokat és azt a törekvést, hogy Németország néhány éven belül Európa legerősebb hagyományos haderejét építse ki.

A kapcsolatokat az elmúlt hetekben a németországi biztonsági incidensek is terhelték. Berlin Oroszországot tette felelőssé több hibrid műveletért, köztük a lipcsei repülőtér ellen megkísérelt dróntámadásért. A német hatóságok szerint az ilyen akciók célja a kritikus infrastruktúra sebezhetőségének tesztelése, a közvélemény megfélemlítése és az Ukrajnának nyújtott támogatás politikai költségének emelése. Moszkva következetesen tagadja, hogy szabotázsakciókat irányítana Németországban.

A Wadephul–Lavrov-találkozó ezért nem közeledést jelez, inkább azt, hogy a közvetlen kommunikáció a súlyos konfliktus ellenére sem szűnt meg teljesen. A német kormány számára különösen fontos, hogy legyen olyan csatorna, amelyen keresztül egy katonai incidens vagy félreértés gyorsan tisztázható. Ez annál sürgetőbb, mert az orosz és NATO-erők a Balti-tenger térségében, a levegőben és a tengeren egyre gyakrabban kerülnek egymás közelébe.

A tárgyalás időzítése az ukrajnai diplomácia szempontjából is fontos. Washington olyan részleges megállapodást próbál előkészíteni, amely első lépésként korlátozná az energia- és gabonainfrastruktúra elleni támadásokat. Ukrajna késznek mutatkozott az energetikai tűzszünetre, ha Oroszország kölcsönösen vállalja ugyanezt. A Fekete-tenger ügye ehhez szorosan kapcsolódik, mert a kikötők és a gabonaexport védelme közvetlenül befolyásolja Ukrajna bevételeit és a világpiaci élelmiszerárakat.

Oroszország eddig nem adott egyértelmű nyilvános jelzést arról, hogy elfogadná ezt a konstrukciót. Lavrov az ENSZ-ben éppen ellenkezőleg, Európát vádolta azzal, hogy akadályozza a Trump-kormányzat békeerőfeszítéseit. Azt állította, Moszkva el fogja érni ukrajnai céljait. Ez a megfogalmazás kevés teret hagyott annak a feltételezésnek, hogy Oroszország rövid távon alapvető engedményekre készül.

Berlin számára az egyik legnehezebb kérdés az, miként lehet tárgyalni Moszkvával úgy, hogy közben ne gyengüljön Ukrajna pozíciója. A német kormány az elmúlt években fokozatosan feladta azt a korábbi elképzelést, amely szerint a gazdasági összefonódás önmagában mérsékelheti Oroszország külpolitikáját. A földgázfüggőség csökkentése, a védelmi költségvetés emelése és az ukrán fegyverszállítások a korszakváltás legfontosabb elemei lettek.

A német közvéleményben ugyanakkor erősödik a vita a háború költségeiről. A szélsőjobboldali AfD és a populista baloldal egy része a szankciók enyhítését, az orosz kapcsolatok helyreállítását és az Ukrajnának adott katonai támogatás visszafogását követeli. A kormánykoalíció ezért egyszerre próbálja bizonyítani, hogy támogatja Kijevet, és hogy a diplomáciai lehetőségeket sem hagyja kihasználatlanul.

A találkozó európai szempontból azért is jelentős, mert Franciaország és Németország egyre nagyobb felelősséget vállal a kontinens biztonságáért. Donald Trump többször világossá tette, hogy az Egyesült Államok nagyobb európai hozzájárulást vár. A német újrafegyverkezés Moszkvában történelmi érzékenységeket is mozgósít, amelyeket az orosz propaganda rendszeresen felhasznál a berlini politika hiteltelenítésére.

Wadephul és Lavrov találkozója nem hozott áttörést, de négy év diplomáciai fagy után létrejött. Ez önmagában használható csatornát teremt egy olyan időszakban, amikor a katonai és politikai feszültség tovább nő. A következő hetek mutatják meg, hogy a fekete-tengeri ügyben lesz-e kézzelfogható folytatás, vagy a New York-i egyeztetés megmarad ritka kivételnek a német–orosz kapcsolatokban.

A fejlemény európai következményeit a következő hetek politikai és gazdasági döntései teszik majd világosabbá; a szereplők mozgástere közben szűk, mert a biztonsági és belpolitikai szempontok egyszerre nehezednek a döntéshozókra.

A fejlemény európai következményeit a következő hetek politikai és gazdasági döntései teszik majd világosabbá; a szereplők mozgástere közben szűk, mert a biztonsági és belpolitikai szempontok egyszerre nehezednek a döntéshozókra.