Váratlan arab riasztásokat tagad Benjamin Netanjahu

Az izraeli közéletben és a nemzetközi diplomáciában újabb súlyos politikai földrengést idézett elő az a tekintélyes amerikai sajtóorgánumban megjelent tényfeltáró vizsgálat, amely szerint a jeruzsálemi kormányzat a legfelsőbb szinteken kapott közvetlen jelzéseket a Hamász készülő offenzívájáról. A The Atlantic magazin részletes jelentése szerint az egyiptomi titkosszolgálat vezetője, Abbász Kamel személyesen utazott Izraelbe alig 11 nappal a 2023. október hetedikei véres támadás előtt. A kairói tábornok egy bérelt magángéppel szállt le a Ben Gurion repülőtér félreeső, szigorúan őrzött szegletében, ahol a repülőgép mindössze 67 percet töltött a kifutópályán. A hírszerző főnök azért érkezett közvetlenül Abdel-Fattáh esz-Szíszi elnök utasítására az alpesi és közel-keleti kapcsolatok e kényes pontjára, hogy személyesen adja át a vészjelzést: a Gázai övezetet uraló fegyveres szervezet nagyszabású műveletre mozgósít, s amennyiben Jeruzsálem nem változtat az elzárkózó politikáján, a helyzet a hatóságok arcába fog robbanni.

A leleplezés részletei szerint Kamel világossá tette az izraeli partnerek előtt, hogy az elkerülhetetlen katasztrófa elhárítására nyitva álló időablak vészesen bezárul. A kairói küldött gazdasági engedményeket, a munkavállalási engedélyek számának bővítését és a pénzügyi fojtogatás enyhítését javasolta a helyzet lecsillapítására, tartva attól, hogy egy határ menti összecsapás átterjedhet az egyiptomi fennhatóságú Sínai-félszigetre. Az amerikai újságírónő, Vivian Salama hét különböző ország kormányzati és felderítési forrásaira támaszkodva rekonstruálta az eseményeket, rávilágítva arra, hogy a hírszerző főnök személyes megjelenése önmagában a létező legsúlyosabb diplomáciai jelzés volt. A volt izraeli biztonsági tisztségviselők egybehangzóan úgy értékelték: egy ilyen kaliberű külföldi vezető érkezésekor maga a küldött személye jelentette az üzenetet, amelyet a katonai és politikai döntéshozók semmilyen körülmények között sem hagyhattak volna figyelmen kívül. Egyiptomból ráadásul október 5-én egy második, rendkívüli sürgősségű figyelmeztetés is befutott, megerősítve a közvetlen veszélyt.

A miniszterelnöki hivatal azonnal és hevesen reagált a cikk állításaira, határozottan visszautasítva a leírtakat. Benjamin Netanjahu stábja koholmánynak bélyegezte a beszámolót, azt hangoztatva, hogy a sajtó csupán egy korábban már megcáfolt történetet melegített fel az izraeli választóközönség manipulálása érdekében. A kabinet emlékeztetett arra, hogy 2023. október 11-én egyiptomi források sajtóhírekben cáfolták a hivatalos figyelmeztetés átadását. A jeruzsálemi vezetés azt is tagadta, hogy bármilyen közvetlen vagy közvetett megbeszélés létrejött volna a kormányfő és Kamel között, és azt állította, hogy a hazai titkosszolgálatok egyetlen vezetője sem közvetített ilyen jellegű információt a miniszterelnök felé. A helyi oknyomozók ugyanakkor felhívták a figyelmet a fotódokumentumokra, amelyeken Netanjahu és az egyiptomi hírszerzés parancsnoka mély, bizalmas beszélgetést folytat korábbi izraeli látogatások során, cáfolva a személyes kapcsolat hiányáról szóló állításokat.

A kairói szál napvilágra kerülése ráadásul egy másik, nem kevésbé kényes diplomáciai botrányra rétegződött rá. Néhány héttel korábban a Haaretz című izraeli napilap Shlomi Eldar és Ruti Yuval kutatásaira hivatkozva feltárta: az Egyesült Arab Emírségek elnöke, Mohamed bin Zájed Ál Nahján személyesen kereste fel telefonon Netanjahut másfél héttel az októberi tragédia előtt. A 45 perces beszélgetés során az emírségi államfő nyomatékosan figyelmeztette az izraeli miniszterelnököt, hogy a Hamász gázai vezetője, Jahja Szinvár kiterjedt offenzívát készít elő, amely vérfürdőhöz vezethet és felégetheti a térség törékeny békéjét. A beszámolók szerint Netanjahu meglepő nyugalommal fogadta az információt, magabiztosan kijelentve, hogy a zsidó állam felkészült minden eshetőségre. A legmegdöbbentőbb elem azonban az, hogy a miniszterelnök ezt a magas szintű figyelmeztetést elhallgatta a hadsereg és a belső elhárítás parancsnokai elől, s a hír nyilvánosságra kerülése után azonnali rágalmazási pert helyezett kilátásba a szerkesztőség ellen.

A szigorúan titkos döntéshozatali folyamatokba az izraeli 13-as televíziós csatorna és a The New York Times által megszerzett hivatalos jegyzőkönyvek engedtek betekintést. A dokumentumok tanúsága szerint a 2023. szeptember 27-én megtartott biztonsági értekezleten Netanjahu kifejezetten arra utasította a fegyveres testületeket, hogy törekedjenek a feszültségek csökkentésére és az eszkaláció elkerülésére, s mérsékelt erőalkalmazást írt elő. Ennek jegyében a kormányzat jóváhagyta a gázai palesztin munkavállalók belépési engedélyeinek újbóli megnyitását. Az október elsejei zárt kabinetülésen a miniszterelnök ismét a nyugalmat helyezte előtérbe, és mereven elutasította a vezérkar azon javaslatát, hogy hajtsanak végre célzott légicsapásokat a Ciszjordániában terrorakciókat szervező gázai Hamász-vezetők ellen. A jegyzőkönyvek rávilágítanak a politikai döntés mögött rejlő legfőbb megfontolásra: Netanjahu meggyőződése szerint az Egyesült Államok által tető alá hozott történelmi szaúdi–izraeli békemegállapodás a küszöbön állt, s a miniszterelnök attól tartott, hogy bármilyen gázai katonai akció felborítaná a Rijáddal folytatott egyeztetéseket.

A külföldi figyelmeztetések lesöprése szorosan illeszkedett a Netanjahu-kormányok által több mint egy évtizeden át követett stratégiai doktrínába. Ennek az elképzelésnek a lényege a palesztin politikai erők megosztása volt: a gázai iszlamista fegyveresek hatalmon tartásával kívánták meggyengíteni a ciszjordániai Palesztin Hatóságot, lehetetlenné téve a független palesztin állam megteremtését célzó nemzetközi kezdeményezéseket. A kormányzat éveken keresztül jóváhagyta a készpénzzel teli katari bőröndök beáramlását az övezetbe, miközben a katonai és titkosszolgálati kapacitások túlnyomó részét a ciszjordániai telepesek védelmére és a vallási szélsőségesek igényeinek kiszolgálására csoportosították át. A vezetés kényelmesen elhitte a saját mítoszát arról, hogy a Hamászt sikeresen elrettentették, és a fegyveresek kizárólag a gazdasági túlélésre összpontosítanak.

A politikai vakságot a katonai elhárítás belső kudarcai súlyosbították katasztrofális mértékben. A Gázai övezet határán szolgálatot teljesítő fiatal női megfigyelők – köztük a támadás első óráiban meggyilkolt Roni Eshel – hónapokon keresztül jelezték feletteseiknek a határkerítés túloldalán zajló rendkívüli mozgásokat. A katonalányok részletesen dokumentálták, ahogyan a terroristák a védelmi tornyok megrohamozását gyakorolják, makett-településeken végzik a túszszedési tréningeket és drónokkal mérik fel a kamerák holttereit. A déli parancsnokság tisztjei azonban lesöpörték ezeket a jelentéseket, sőt fegyelmi eljárással és hadbírósággal fenyegették meg azokat a felderítőket, akik kitartottak állításaik mellett. A katonai felderítés már egy évvel korábban megszerezte a Jerikó fala néven ismert negyvenoldalas műveleti tervet is, amely lépésről lépésre tartalmazta a határáttörés és a kibucok lerohanásának teljes forgatókönyvét, a vezérkar felső rétege mégis elérhetetlen fantazmagóriának minősítette a dokumentumot.

A most napvilágra került bizonyítékok rendkívüli politikai vihart kavartak a zsidó államban, különösen a 2026. október 27-ére kiírt kneszet-választások közelsége miatt. A mészárlásért viselt személyes felelősség elhárítása a miniszterelnök politikai túlélési harcának központi elemévé vált. Az ellenzéki pártok vezetői – köztük Naftali Bennett korábbi miniszterelnök, Gádi Eizenkot volt vezérkari főnök, Avigdor Lieberman és Jair Golán – ritkán tapasztalható egységben léptek fel, és közös nyilatkozatban követelték a kormányfő azonnali lemondását és elszámoltatását. Bennett nyers megfogalmazásban rögzítette: Netanjahu személyes és közvetlen felelősséget visel az 1200 emberéletet követelő mészárlásért és a 251 túsz elhurcolásáért, így egyetlen percig sem maradhatna a miniszterelnöki székben. Eizenkot közösségi oldalán közzétett bejegyzésében arroganciával és felelőtlenséggel vádolta a kormányfőt, kijelentve, hogy Netanjahu figyelmeztetések tucatjait kapta kézhez, ám ahelyett, hogy megvédte volna a polgárokat, hamis nyilatkozatokkal próbálta megtéveszteni az állami számvevőszéket és az ombudsmant.

A parlamenti választási kampány legfőbb törésvonala a tragédia kivizsgálása körül merevedett meg. Miközben a társadalom túlnyomó része és az áldozatok hozzátartozói független, széles jogkörökkel felruházott állami vizsgálóbizottság felállítását követelik, Netanjahu makacsul elutasítja az eljárás megindítását a háborús cselekmények lezárultáig. A miniszterelnök tisztában van azzal, hogy egy független bírói testület előtt az egyiptomi és emírségi figyelmeztetések elhallgatása, a jegyzőkönyvek tartalma és a katonai jelentések semmibevétele azonnali politikai és jogi megsemmisülést jelentene számára. A Likud kampánya ezért a háborús keménység felmutatásával, a Hamász elleni küzdelem folytatásával és az Irán elleni csapások sikerével igyekszik elterelni a figyelmet a védelmi infrastruktúra összeomlásának okairól.

A kiszivárgott kairói és abu-dzabi információk végleg lerombolták azt a hivatalos narratívát, amely szerint a 2023-as katasztrófa előre láthatatlan, villámcsapásszerű esemény volt. A tények azt bizonyítják, hogy a szomszédos arab államok, amelyek maguk is tartottak a radikális iszlamizmus térnyerésétől, időben és pontosan felismerték a fenyegetést. A diplomáciai és hírszerzési csatornákon érkező figyelmeztetések nem elvont elméletek voltak, hanem konkrét, a határokon zajló készülődésre mutató adatok. Az izraeli vezetés azonban a politikai illúziók és a nagykoalíciós túlélési játszmák fogságában képtelennek bizonyult a valóság észlelésére. A történelem legvéresebb izraeli napjának árnyéka továbbra is rávetül a közel-keleti térségre, a felelősségre vonás elmaradása pedig mély erkölcsi válságban tartja az alpesi és tengerentúli szövetségesek által is figyelemmel kísért alpesi köztársaságokhoz hasonlóan a nemzetközi figyelmet kiváltó jeruzsálemi döntéshozatalt.