Bernben leszavazták Christoph Blocherék népszavazását

A svájci választópolgárok és a kantonok döntő többsége elutasította a nemzeti konzervatív Svájci Néppárt és a Pro Schweiz egyesület által benyújtott semlegességi népi kezdeményezést. Az urnák lezárása után közzétett hivatalos részeredmények egyértelművé tették, hogy a közvetlen demokrácia őshazájának lakossága nem kívánja kőbe vésni az elszigetelődésre épülő, merev és cselekvésképtelenné tevő semlegességi doktrínát. A szavazás kimenetele lehetővé teszi, hogy a berni szövetségi kormány megőrizze külpolitikai mozgásterét, fenntartsa az orosz agresszió miatt elrendelt gazdasági korlátozásokat, miközben elmélyíti a biztonsági párbeszédet az európai szövetségesekkel. A kantonális többség elmaradása azt bizonyítja, hogy a társadalom a jelenlegi válságos nemzetközi környezetben nem a bezárkózást, az aktív nemzetközi felelősségvállalást választja az alapvető értékek megvédése érdekében.

A mostani alkotmányos megmérettetés közvetlen előzményei a 2022 februárjában kirobbant ukrajnai háború kezdeti napjaira nyúlnak vissza. A héttagú Szövetségi Tanács Ignazio Cassis akkori elnök vezetésével napokig tartó feszült egyeztetések után úgy döntött, hogy Svájc teljes mértékben átveszi az Európai Unió által elfogadott szankciós intézkedéscsomagokat Oroszországgal szemben. A berni kabinet zárolta az orosz jegybank helyi eszközeit, befagyasztotta az orosz oligarchák bankszámláit, megtiltotta a csúcstechnológiai és luxuscikkek szállítását, valamint kitiltotta légteréből az orosz repülőgépeket. Ez a döntés mély törést idézett elő a svájci belpolitikában. A Svájci Néppárt vezetői és a konzervatív jobboldal képviselői azonnal heves tiltakozásba kezdtek, azzal vádolva a kormányt, hogy elárulta az államszövetség évszázados történelmi örökségét, s közvetlen hadviselő féllé tette az országot a nagyhatalmi konfliktusban.

A felháborodás nyomán a konzervatív politikai erők a közvetlen demokrácia legfőbb eszközéhez, a szövetségi szintű népi kezdeményezéshez folyamodtak. Christoph Blocher milliárdos vállalkozó és a Pro Schweiz mozgalom alig néhány hónap leforgása alatt összegyűjtötte a szükséges több mint százezer hiteles aláírást, beterjesztve a szövetségi alkotmány 185a cikkelyének kiegészítését célzó javaslatot. A tervezet az úgynevezett integrális, vagyis a teljes körű és abszolút semlegesség alkotmányba iktatását követelte meg. A jogszabálytervezet szövege megtiltotta volna Svájc számára a belépést bármilyen katonai vagy védelmi szövetségbe, ellehetetlenítve a külföldi hadgyakorlatokon való részvételt. A kezdeményezés leginkább kényes pontja a nem katonai jellegű kényszerintézkedések, vagyis a gazdasági szankciók kategorikus tilalmát mondta ki. Bern ezentúl kizárólag olyan nemzetközi korlátozásokat alkalmazhatott volna, amelyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú döntéssel hagy jóvá, ami Moszkva és Peking állandó vétójoga miatt a gyakorlatban az oroszellenes lépések azonnali felszámolását jelentette volna.

A berni kormányzat és a szövetségi parlament határozott fellépéssel szállt szembe a javaslattal. Viola Amherd védelmi miniszter és az államszövetség katonai vezetése részletesen felvázolta, milyen súlyos kockázatokat hordozna az önként vállalt katonai vakság. Egy kilencmillió lakosú, Európa szívében elhelyezkedő ország a modern ballisztikus rakéták, a harci drónok és a kibertámadások korában képtelen önállóan garantálni a védelmét. A kezdeményezés elfogadása elvágta volna a svájci haderőt a szomszédos államokkal való mindennemű technikai együttműködéstől. Megtiltotta volna a csatlakozást az európai légvédelmi pajzshoz, a European Sky Shield Initiative programhoz, megbénította volna a NATO Békepartnerség keretében folytatott közös felderítési és kiképzési projekteket, megfosztva a svájci hadvezetést a valós idejű radaradatok fogadásától. A védelmi szakemberek világossá tették: a merev elszigetelődés nem növeli, végzetesen csökkenti a szövetségi állam biztonságát egy kiterjedt európai fegyveres konfliktus idején.

A gazdasági érdekcsoportok és az ipari szervezetek szintén megkongatták a vészharangot a tervezet kapcsán. Az Economiesuisse gazdasági szövetség, a Svájci Bankszövetség és a gépipari exportőrök képviselői rámutattak arra, hogy a szankciók feladása beláthatatlan következményekkel járna az ország gazdasági jólétére. Amennyiben Svájc megtagadta volna a nemzetközi pénzügyi korlátozások érvényesítését, az alpesi pénzintézetek azonnal a nyugati szövetségesek célkeresztjébe kerültek volna. Az Egyesült Államok és az Európai Unió másodlagos büntetőintézkedéseket vezethetett volna be a svájci bankokkal szemben, kizárva őket a nemzetközi elszámolási rendszerekből. Svájc a szankciókerülő oligarchák, a pénzmosók és a nemzetközi fegyverkereskedők biztonságos menedékévé züllött volna, felégetve a pénzügyi szektor nemzetközi tekintélyét. A választók megértették, hogy az ország legfőbb gazdasági partnere az Európai Unió, s az európai piacoktól való elidegenedés munkahelyek százezreit sodorná veszélybe.

A diplomáciai érvelés középpontjában a semlegesség jogi természetének tisztázása állt. A külügyi tárca vezetői hangsúlyozták, hogy a fegyveres semlegesség nemzetközi jogi szabályait az 1907-es hágai egyezmények rögzítik, amelyek kizárólag a fegyveres harcokra és a közvetlen hadviselésre vonatkoznak. A semleges állam kötelessége, hogy saját katonai erejével ne vegyen részt más országok háborújában, ne engedje át területét idegen csapatoknak, és állami fegyverkészleteivel ne támogassa a harcoló feleket. A nemzetközi jog soha nem tiltotta meg az agresszor elítélését vagy a gazdasági szankciók bevezetését. Amikor egy állam fegyverrel lerohanja békés szomszédját, felrúgva az Egyesült Nemzetek Alapokmányát, a gazdasági intézkedések elhagyása a jogsértő fél csendes támogatásával lenne egyenértékű. A Szövetségi Tanács által képviselt kooperatív semlegesség elve éppen azt biztosítja, hogy Svájc a jogrend védelmében kiálljon a megtámadott fél mellett, megőrizve katonai függetlenségét és a nemzetközi jog érvényesítését.

A népszavazási kampány heteiben a politikai feszültség a tetőfokára hágott az alpesi kantonokban. A kezdeményezést támogató Svájci Néppárt óriásplakátokon hirdette a harmadik világháború kitörésének veszélyét, azzal riogatva a lakosságot, hogy a berni döntéshozók idegen érdekeknek áldozzák fel az ország szuverenitását. A nacionalista retorika szerint a szankciók feladása azonnal visszaadná az országnak a korábbi békeközvetítő szerepét. Ez az érvelés azonban gyorsan hitelét vesztette a választók szemében: a moszkvai külügyminisztérium nyíltan barátságtalan országgá nyilvánította Svájcot, rögzítve, hogy a hagyományos genfi diplomáciai csúcstalálkozók korszaka lezárult. A választók felismerték, hogy a nemzetközi közvetítői tekintélyt nem a diktátorokkal szembeni behódolás, a hiteles értékvállalás és a jogrend melletti elkötelezettség alapozza meg.

A voksolás eredményeinek területi megoszlása sokatmondó képet fest a svájci társadalom gondolkodásmódjáról. A francia nyelvű kantonok – köztük Genf, Vaud, Neuchâtel és Jura – elsöprő, gyakran hetven százalékot meghaladó arányban szavaztak nemmel az alkotmánymódosításra, egyértelmű hűséget mutatva a nemzetközi jog és az európai együttműködés értékei mellett. A svájci metropoliszok, Zürich, Bázel és Bern polgárai szintén óriási többséggel vetették el a merev elszigetelődést, elutasítva a gazdasági kapcsolatok meggyengítését. Meglepő fordulatot hozott a német nyelvű vidéki kantonok magatartása is: a gazdák és a kisvállalkozók többsége felismerte az exportpiacok fontosságát, így a kantonok többsége szintén elutasította a kezdeményezést, megsemmisítve a javaslat esélyeit.

A népszavazás kimenetele alapvető megkönnyebbülést jelent az alpesi állam külkapcsolatai számára. A nemmel szavazók győzelme világos és egyértelmű felhatalmazást ad a Szövetségi Tanácsnak a megkezdett biztonságpolitikai és diplomáciai irányvonal folytatására. Bern megerősítette helyét az európai demokratikus közösség tagjaként, bizonyítva, hogy a történelmi tradíciók tisztelete nem jelent vakságot a modern világ fenyegetéseivel szemben. Svájc a fegyveres semlegesség lényegét megőrizve továbbra is képes lesz megvédeni szuverenitását, miközben elszántan küzd a nemzetközi jogrend felszámolása ellen. A szavazók határozott döntése megmutatta, hogy a közvetlen demokrácia a nehéz időkben is képes megvédeni a józan ész és a felelős kormányzás alapelveit a bezárkózást hirdető politikai kísérletekkel szemben.