Azbeszt az utak alatt: a lefedés lett az új vita

A nyugat-magyarországi azbesztválság új szakaszba ért. Már nem az a kérdés, valóban került-e veszélyes, azbeszttartalmú osztrák kőzúzalék magyar utakra és telkekre, hanem az, hogyan lehet úgy megszüntetni a kockázatot, hogy maga a kármentesítés ne juttasson még több rostot a levegőbe. Szombathely önkormányzata szeptember 28-án azt közölte: az Oladi platón rövid távon a szennyezett utak szilárd burkolattal történő lefedését tartja az egyetlen gyors megoldásnak. A szennyezett kő elszállítása szerintük évekig is eltarthat.

A döntés mögött súlyos egészségügyi kockázat áll. Kőszegen egy augusztusi mérés során a Hermina úton köbméterenként 76 254 azbesztrostot mutattak ki a levegőben. A mérési jegyzőkönyv alapján ez rövid időtávon sokszorosan meghaladta a szabályozási határértéket, és a 24 órás átlag is rendkívül magas volt. Az adat azért különösen riasztó, mert az azbesztnek nincs olyan belélegezhető mennyisége, amelyet egészségügyi szempontból teljesen kockázatmentesnek lehetne nevezni.

Az azbeszt veszélye nem abból fakad, hogy valaki egyszerűen megérinti a követ. A probléma akkor keletkezik, amikor az azbeszttartalmú kőzet kopik, törik, járművek járnak rajta vagy munkagépek mozgatják, és mikroszkopikus rostok kerülnek a levegőbe. Ezek belélegezve hosszú évtizedek múlva is okozhatnak súlyos tüdő- és mellhártyabetegségeket. Éppen ezért a kármentesítés paradoxona, hogy a szennyezett anyag felszedése önmagában is veszélyes művelet.

Szombathely érvelése erre épül. A város szerint az Oladi platón a szilárd burkolat gyorsan megszüntetheti a kiporzást anélkül, hogy a szennyezett kőzetet fel kellene törni és teherautókra rakni. Ez azonban csak ideiglenes vagy középtávú megoldás: a veszélyes anyag a burkolat alatt marad, ezért későbbi közműmunka, útjavítás vagy bontás esetén pontosan tudni kell, hol található és milyen védelmi szabályok szükségesek.

A módszer körül azért alakult ki vita, mert a Greenpeace szeptember közepén a szombathelyi munkálatok felfüggesztését kérte. A szervezet lakossági fényképekre hivatkozva azt állította, hogy egyes munkások nem megfelelő védőfelszerelésben dolgoztak, és a veszélyes anyag kezelése is aggályos lehetett. A Vas Vármegyei Kormányhivatal későbbi ellenőrzése kisebb szabálytalanságokat valóban talált: két dolgozónál a zárt ruházat, illetve a légzésvédelem használata nem felelt meg teljesen az előírásoknak.

Ez a részlet sokkal fontosabb, mint első látásra tűnik. Egy közönséges útépítésnél a hiányos munkaruha munkavédelmi ügy. Azbesztnél azonban a munkavégzés módja a környező lakosság kitettségét is befolyásolhatja. Ha a kőzetet szárazon mozgatják, törik vagy seprik, a rostok nagyobb mennyiségben kerülhetnek a levegőbe. A kármentesítés ezért speciális szakértelmet, folyamatos pormentesítést, megfelelő légzésvédelmet és ellenőrző méréseket igényel.

Az ügy mérete közben hónapról hónapra nőtt. A kormány korábbi közlése szerint 155 ezer köbméter, mintegy 179 ezer tonna igazoltan azbesztes kőzet jelenlétéről van tudomás. Korábbi minisztériumi adatok alapján az elmúlt évtizedben 1,4 millió tonna kőzúzalék érkezhetett Magyarországra az érintett ausztriai bányákból, bár ebből nem minden szállítmány volt szükségszerűen szennyezett. A bejelentések Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron vármegyét egyaránt érintették.

A szennyezés földrajza teszi különösen nehézzé a megoldást. Nem egyetlen ipari telephelyet kell lezárni és megtisztítani. Kőzúzalék került utcákra, parkolókba, magánkertekbe, építkezésekre, és felmerült, hogy vasúti pályaépítésnél is használhatták. Sopronban több tucat helyszínen vizsgáltak mintákat, Győrben is találtak érintett utcákat, Nagykanizsán pedig olyan területen is előkerült szennyezett anyag, amelyről korábban azt állították, hogy nem került oda osztrák kő.

A lakosság számára ez rendkívül nehezen kezelhető bizonytalanságot jelent. Az azbeszt okozta betegségek hosszú lappangási ideje miatt egy mai kitettség egészségügyi következményei csak évtizedek múlva jelentkezhetnek. Emiatt a kormány támogatott szűrővizsgálatokat ígért, és hárommilliárd forintos azbesztmentesítési alap létrehozásáról is beszélt. A szűrés azonban nem helyettesíti a kitettség megszüntetését, és a jelenlegi orvosi vizsgálatok sem képesek megmondani, kinél alakul ki később betegség.

A pénzügyi felelősség ugyancsak nyitott. A magyar kormány jelezte, hogy a károk pontos felmérése után Ausztriához fordul a költségek miatt. A szennyezett kő ausztriai bányákból érkezett, és a Greenpeace Ausztria korábban feljelentést is tett a bányaüzemeltetők ellen. A nemzetközi felelősség megállapítása azonban hosszú jogi folyamat lehet. Addig a magyar államnak és az önkormányzatoknak kell finanszírozniuk a sürgős beavatkozásokat.

A kármentesítés költsége azért is nőhet gyorsan, mert a szennyezett kő veszélyes hulladékként való kezelése nem egyszerű fuvarozási feladat. Biztonságosan kell kitermelni, csomagolni, szállítani és olyan lerakóba vinni, amely jogosult az átvételére. Ha nagy mennyiségű anyagot egyszerre kezdenének felszedni, a megfelelő lerakókapacitás és a speciális szállítás is szűk keresztmetszetté válhat.

A helyi kommentközösségekben hónapok óta jelen vannak az érintett lakók személyes beszámolói. Egy győri vitában például az információáramlás lassúságát bírálták, más hozzászólók saját portájuk ideiglenes pormentesítéséről írtak. Ezek nem reprezentatív tapasztalatok és nem helyettesítik a hatósági méréseket, de fontos gyakorlati kérdést jeleznek: a lakóknak világos, egységes útmutatásra van szükségük arról, mit tehetnek és mit nem tehetnek az érintett kőzettel.

A legveszélyesebb reakció az otthoni barkács-kármentesítés lenne. Az érintett kő lapátolása, söprése vagy száraz mozgatása éppen azt a port keltheti fel, amelyet el kellene kerülni. A hatósági kommunikációnak ezért településről településre meg kell mondania, hol igazolt a szennyezés, milyen korlátozás érvényes, kihez lehet fordulni mintavételért, és mikor várható szakmai beavatkozás.

A szeptember végi vita tehát már nem arról szól, létezik-e az azbesztprobléma. A kőszegi levegőmérés megmutatta, hogy bizonyos helyeken a veszély közvetlenül mérhető. A következő szakaszban azt kell eldönteni, mely területeken indokolt az azonnali eltávolítás, hol biztonságosabb az ideiglenes lezárás vagy lefedés, és milyen egységes műszaki protokoll alapján dolgozhatnak a kivitelezők.

Szombathely lefedési megoldása ezért országos jelentőségű próba. Ha a folyamatos levegőmérések igazolják, hogy a burkolat valóban megszünteti a kiporzást, átmeneti mintát adhat más településeknek is. Ha viszont a munkálatok közben újabb rostkibocsátás történik, a módszert módosítani kell. A nyugat-magyarországi azbesztválságban most már nem a probléma felismerése a nehéz feladat, hanem az, hogy a megoldás ne okozzon újabb kockázatot.