A brüsszeli bürokrácia fojtogatja a kisvállalkozókat

Az Európai Unió szabályozási túlbuzgóságának és a bürokratikus túlhajtásnak lett az egyik legszembetűnőbb jelképe a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló új közösségi rendelet, amely alig néhány héttel az életbe lépése után elképesztő felháborodási hullámot váltott ki a kisvállalkozók körében. A csomagolási hulladék drasztikus csökkentését célzó jogszabály tizenhetes cikke ugyanis egy olyan kötelezettséget rótt az egységes piacon értékesítő cégekre, amely a gyakorlatban azonnal megbénította a kisebb családi vállalkozások, kézművesek és e-kereskedők határon átnyúló eladásait. Az előírások értelmében minden olyan tagállamban, ahová egy vállalkozás csomagküldő vagy távolsági értékesítés keretében árut szállít, külön meghatalmazott képviselőt kell kineveznie és fenntartania a kiterjesztett gyártói felelősség elvének teljesítésére. Ez a követelmény nemcsak rendkívül időigényes adminisztrációval jár, hanem országonként több száz eurós állandó költséget is jelent a cégeknek. Egy olyan kisvállalkozás számára, amely fényévente mindössze néhány csomagot ad fel egy-egy szomszédos vagy távolabbi uniós országba, ez a pénzügyi és bürokratikus teher messze meghaladja a várható hasznat, így a szabályozás ahelyett, hogy megkönnyítené a belső piacon való működést, egyszerűen elvágja a kiscégeket a külföldi vásárlóktól.

Számtalan európai mikro- és kisvállalkozás a 2025/40-es rendelet által előidézett adminisztratív megpróbáltatásokra hivatkozva már meg is kezdte a kézbesítések leállítását az egységes uniós piacon belül. A rendelet által okozott törvénykezési öngól és a kisvállalati szektorban kirobbant felháborodás a strasbourgi Európai Parlamentben is éles vitát váltott ki, amikor a képviselők Jessika Roswall környezetvédelmi biztossal tartottak eszmecserét az intézkedés következményeiről. A parlamenti meghallgatáson felszólalók értetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy miként kerülhetett be egy ilyen irreális és életidegen előírás a Bizottság eredeti jogszabálytervezetükbe, és hogyan csúszhatott át a hosszas intézményi tárgyalási folyamatokon anélkül, hogy bárki felmérte volna a gazdasági csapás mértékét. A vitában a német zöldpárti EP-képviselő, Jutta Paulus egyenesen rejtélynek nevezte, miként születhetett meg egy ennyire elhibázott szabály, amely pontosan azokat a vállalkozásokat hozza lehetetlen helyzetbe, amelyeket az uniós belső piac védelmében elvileg támogatni kellene.

A Strasbourgban zajló vita során Jessika Roswall környezetvédelmi biztos szokatlanul határozott felhívással fordult a Parlamenthez és legfőképpen az Európai Unió Tanácsához. A biztos kiemelte, hogy még soha nem vett részt olyan parlamenti eszmecserén, ahol a felek ennyire egységesek lettek volna a kis- és középvállalkozásokra nehezedő terhek csökkentésének fontosságában. A Bizottság képviselője hangsúlyozta, hogy az európai intézményeknek sürgős és azonnali megoldást kell találniuk a kialakult válsághelyzetre, és javasolta, hogy a felmerült problémát egy hónapon belül rendezzék a döntéshozók. Ez a kijelentés azt jelentette, hogy az Európai Unió vezetése akár már október közepére korrigálhatta volna a csomagolási hulladékról szóló rendelet súlyos hibáját, amennyiben a tagállamokat tömörítő Tanács is nyitott lett volna a megállapodásra. A Bizottság ehhez a korrekcióhoz már a korábbi környezetvédelmi omnibusz-csomag keretében előkészítette a terepet, amikor felvetette, hogy a meghatalmazott képviselő kinevezésének kötelezettségét a kiskereskedők számára egységesen 2035-ig fel kellene függeszteni.

Az Európai Parlament illetékes jelentéstevője, a holland kereszténydemokrata Ingeborg ter Laak javaslata szerint a mentességet kifejezetten a mikro- és kisvállalkozásokra kellene alkalmazni, garantálva számukra a mentesülést a túlzott bürokratikus kötelezettségek alól. A javasolt kivétel a tervek szerint addig maradna érvényben, amíg be nem lép az Európai Unió körforgásos gazdaságról szóló új átfogó törvénye, amelynek tervezetét a Bizottság idén őszre ígérte. Ez a készülő jogszabály a használt nyersanyagok egységes belső piacának megteremtését célozza meg, megerősítve Európa ipari autonómiáját és a fenntartható erőforrás-gazdálkodást. Az Európai Bizottság tehát teljesen késznek mutatkozott egy gyors és ideiglenes áthidaló megoldásra a kisvállalkozások tehermentesítése érdekében, és az Európai Parlament is széles körű pártokfeletti egyetértésben támogatta a sürgős módosítást. A döntési láncolatban azonban a 27 tagállam kormányzati képviselőit tömörítő Tanács teljesen ellenállt a gyors változtatásoknak, megakasztva a bürokráciacsökkentési törekvéseket.

A tagállami kormányok merev elutasító álláspontját jól tükrözi az ír európai ügyekért felelős miniszter, Thomas Byrne felszólalása, aki a soros tanácsi elnökség nevében beszélt a vitában. A miniszter kijelentette, hogy a tagállamok megítélése szerint a körforgásos gazdaságról szóló, őszre várható jogszabálytervezet lesz a megfelelő felület arra, hogy a különböző hulladékáramok tekintetében pontosan kalibrált és átgondolt megközelítést alakítsanak ki. A tagállami delegáltak így teljes egészében elutasították a környezetvédelmi omnibusz-csomagba foglalt azonnali mentesség tárgyalását a mikrovállalkozások számára. A Tanács már a nyár folyamán, még a ciprusi elnökség időszaka alatt megszakította a Parlamenttel folytatott egyeztetéseket a kérdésről, egyértelművé téve, hogy a nemzeti kormányok nem nyitottak a szabályozás gyors végrehajtási korrekciójára, függetlenül az Európai Parlament és a Bizottság sürgetésétől.

A nemzeti kormányok időhúzó magatartása és a kisvállalkozásokat sújtó bürokratikus akadályok fenntartása heves indulatokat váltott ki az Európai Néppárt képviselőiből. Peter Liese német kereszténydemokrata politikus nyíltan támadta a Tanács képviselőjét a parlamenti ülésen, hangsúlyozva, hogy a csomagolási és műanyaghulladék elleni küzdelem európai szintű szabályozása alapvetően helyes és szükséges cél, de az aktuális végrehajtási formájában végzetes bürokratikus vadhajtásokat eredményezett. A képviselő rámutatott arra, hogy az Európai Parlamentben teljes az egység a bürokratikus túlzások azonnali felszámolása ügyében, majd közvetlenül Thomas Byrne ír miniszterhez fordulva kijelentette, hogy a folyamat megakasztója maga a Tanács. Liese szerint a Bizottság által előterjesztett korrekciós javaslatok kiválóak és hatékonyan orvosolnák a korábbi időszakban elkövetett jogalkotási tévedéseket, ám a tagállami kormányok szándékosan blokkolják a haladást, ami elképesztő felelőtlenség a vállalkozói szektorral szemben.

Miközben a brüsszeli jogalkotási gépezetben az intézményi érdekellentétek miatt megbénultak a korrekciós tárgyalások, a gazdasági valóság a tagállamokban egyre súlyosabbá válik. Németországban és több más uniós tagállamban a gazdasági érdekképviseletek, kereskedelmi szövetségek és kisvállalkozói egyesületek egymás után kongatják a vészharangot a jogszabály pusztító hatásai miatt. A német szövetségi kormány nemrégiben egy saját módosító javaslat kidolgozásába kezdett, amelyben azt indítványozza, hogy az évente tíz tonnánál kevesebb csomagolóanyagot forgalomba hozó kereskedőket teljes egészében mentesítsék a nemzeti meghatalmazottak kinevezésének kötelezettsége alól, a regisztrációt pedig függesszék fel a központi európai gyártói nyilvántartási rendszer 2028-as elindításáig. A német kormányzati fellépés és a felmérések adatai azt mutatják, hogy az érintett e-kereskedelmi szereplők alig néhány százaléka képes csak teljesíteni az új bürokratikus előírásokat, míg a kisvállalkozók csaknem fele inkább végleg feladja az uniós határokon átnyúló értékesítést. Jessika Roswall környezetvédelmi biztos zárógondolataiban hangsúlyozta, hogy a papíron létező rugalmasság és az elméleti szándék nem elegendő, a szabályozásnak a mindennapi üzleti gyakorlatban is működőképesnek kell lennie, különben az európai belső piac pont a legkisebb hazai szereplőit veszíti el.