Budaörs után újra kell írni az önkormányzati adót

Budaörs több mint hatmilliárd forintos alkotmányjogi győzelme első pillantásra egyetlen gazdag város és az állam pénzügyi vitájának tűnhet. A Magyar Közlöny október 2-i számában kihirdetett alkotmánybírósági döntés azonban jóval szélesebb következményekkel járhat. A testület alaptörvény-ellenesnek minősítette a szolidaritási hozzájárulás 2025-ös alkalmazásának több elemét, és megsemmisítette azt a konkrét rendeleti sort is, amely Budaörsre 6,1 milliárd forintos fizetési kötelezettséget írt elő.

A döntés nem törli el magát a szolidaritási hozzájárulást. Nem mondja ki azt sem, hogy a tehetősebb önkormányzatoktól az állam egyáltalán nem vonhat el forrást a szegényebb települések támogatására. A határozat lényege eljárási és jogállami: egy ekkora pénzügyi kötelezettséget nem lehet úgy meghatározni és levonni, hogy az érintett önkormányzatnak nincs megfelelő hatósági eljárása és érdemi bírói jogorvoslati lehetősége.

Ez elsőre technikai különbségnek tűnhet, valójában az önkormányzati autonómia egyik alapkérdése. Ha az állam egy település költségvetésének jelentős részét elvonja, a városnak tudnia kell, milyen számítás alapján történt a kivetés, vitathatnia kell az adatokat, és bírósághoz kell fordulhasson. Az Alkotmánybíróság döntése szerint a 2025-ös rendszer ezekből a garanciákból nem biztosított eleget.

Budaörs esete azért különösen éles, mert a város szolidaritási hozzájárulása már meghaladta az államtól kapott, kötelező feladatokra jutó támogatások nagyságát. A mintegy harmincezer lakosú település 2025-ben 6,1 milliárd, 2026-ban pedig már körülbelül 6,5 milliárd forintos befizetési kötelezettséggel számolt. Ez a város nagyjából 24 milliárdos költségvetésének több mint negyede.

A szolidaritási hozzájárulást 2017-ben vezették be. Alapgondolata védhető: a magas helyi adóbevétellel rendelkező települések járuljanak hozzá azoknak az önkormányzatoknak a finanszírozásához, amelyeknek jóval kisebb saját bevételi lehetőségük van. A rendszer az úgynevezett adóerő-képesség és a lakosságszám alapján különbözteti meg a településeket.

A konfliktus az elmúlt években azért erősödött fel, mert az elvonás összege gyorsan nőtt. 2026-ban már 870 önkormányzat fizet szolidaritási hozzájárulást. Budapest kötelezettsége 97,7 milliárd forint, Győré 13,1 milliárd, Debrecené 12 milliárd, Székesfehérváré 9,5 milliárd, Kecskemété 7,6 milliárd, Budaörsé pedig körülbelül 6,5 milliárd forint.

Ezek a számok azt mutatják, hogy az alkotmánybírósági döntés messze túlmutathat Budaörsön. Ha az eljárási konstrukció alkotmányos problémája más településeknél is fennáll, akkor több nagyváros követelheti a rendszer újraszabályozását vagy korábbi befizetéseinek felülvizsgálatát. Győrben már felmerült a 13 milliárdos éves teher jogi sorsa, Budapest pedig évek óta pereskedett az elvonás miatt.

Az új Tisza-kormány számára a helyzet különösen kényelmetlen. A szolidaritási hozzájárulás az Orbán-kormány alatt vált a főváros és több ellenzéki vezetésű város egyik fő konfliktusává. A kormányváltás után azonban a rendszer nem szűnt meg automatikusan. Budaörs éppen azt kifogásolja, hogy 2026-ban lényegében ugyanaz a konstrukció működik tovább, amelynek 2025-ös elemeit az Alkotmánybíróság kifogásolta.

A város ezért már szeptember 25-én közölte a Magyar Államkincstárral, hogy az október 15-én esedékes több mint kétmilliárd forintos részletet nem fizeti be. Wittinghoff Tamás polgármester arra kérte a Kincstárt, hogy a jogi helyzet rendezéséig ne alkalmazzon inkasszót. Ez az október 15-i dátum teszi az ügyet a következő hetek egyik fontos önkormányzati konfliktusává.

Jogilag azonban a helyzet nem teljesen egyértelmű. Az Alkotmánybíróság közvetlenül a 2025-ös szabályozásról és Budaörs 2025-ös kötelezettségéről döntött. A 2026-os befizetést nem semmisítette meg automatikusan. Budaörs érvelése szerint viszont az alkotmányellenesnek talált konstrukció lényegi elemei idén is fennmaradtak, ezért a város nem kíván újabb összeget befizetni.

Ez kétféle jogi forgatókönyvhöz vezethet. A kormány és a Kincstár elfogadhatja, hogy az alkotmánybírósági döntés miatt új eljárást kell kialakítani, és átmenetileg felfüggesztheti a vitatott beszedést. A másik lehetőség, hogy ragaszkodik a 2026-os szabályok hatályához, és megpróbálja beszedni az összeget. Ebben az esetben újabb per vagy alkotmányjogi panasz következhet.

A legnagyobb tét azonban nem a 2026-os utolsó részlet, hanem a 2027-es költségvetés. A kormány éppen ezen a hétvégén tárgyalja a jövő évi büdzsé fő számait, a tervezet pedig októberben kerülhet a parlament elé. Az Alkotmánybíróság döntése miatt a szolidaritási hozzájárulás szabályait már nem lehet egyszerűen változatlanul átvinni a következő évre.

Az új rendszernek legalább három feltételnek kell megfelelnie. Először is átlátható számítási módra van szükség. Egy önkormányzatnak pontosan látnia kell, milyen adatok alapján állapítják meg a fizetendő összeget. Másodszor, valódi jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. Harmadszor rendezni kell azt a helyzetet, amikor a hozzájárulás meghaladja az államtól kapott támogatások összegét, és az állam már a település saját adóbevételeiből von el.

Ez utóbbi a politikailag legnehezebb kérdés. A helyi iparűzési adó jelentős részben azért magas Budaörsön, Győrben, Kecskeméten vagy Budapesten, mert ezek a települések infrastruktúrát, közlekedést és szolgáltatásokat biztosítanak a területükön működő vállalatoknak. A városok érvelése szerint ha az állam túl nagy részt von el ebből a bevételből, gyengíti a helyi gazdaság működésének alapját.

A másik oldal érve ugyanilyen valós: Magyarország települései között óriásiak a bevételi különbségek. Egy kis falu vagy leszakadó térség önkormányzata nem tud jelentős iparűzési adót beszedni, miközben ugyanúgy fenn kell tartania utakat, intézményeket és alapvető szolgáltatásokat. Valamilyen kiegyenlítő rendszerre ezért szükség van.

A valódi vita tehát nem arról szól, legyen-e szolidaritás a települések között, hanem arról, ki dönt az összegéről, milyen szabály alapján és milyen jogi kontroll mellett. Az Alkotmánybíróság most éppen ebben húzott határt az állami mozgástér köré.

A döntés Budapest szempontjából is érdekes. A főváros és a kormány október 1-jén új pénzügyi megállapodást kötött, amely lezárja a szolidaritási hozzájáruláshoz kapcsolódó korábbi perek egy részét. A budaörsi határozat azonban országosan új helyzetet teremt, ezért a fővárosi alku mellett is szükség lesz a rendszer törvényi rendezésére.

A következő napokban elsősorban a Pénzügyminisztérium és a Magyar Államkincstár reakcióját kell figyelni. Kiderülhet, készül-e átmeneti szabályozás, kezdeményeznek-e egyeztetést az önkormányzati szövetségekkel, és hogyan kezelik az október 15-i budaörsi befizetést.

Budaörs győzelme tehát nem az önkormányzati szolidaritás végét jelenti. Sokkal inkább annak a korszaknak a végét jelezheti, amelyben a központi kormányzat egyoldalúan meghatározta az elvonást, az önkormányzat pedig legfeljebb utólag tiltakozhatott. A 2027-es költségvetés egyik kevésbé látványos, de nagyon fontos feladata most az lesz, hogy ebből valódi, vitatható és ellenőrizhető pénzügyi rendszert építsen.