A szegény ember forradalma - Assisi Ferenc és Európa

1226. október 3-án, a Porciunkula mellett meghalt egy alig 44 éves, súlyosan beteg férfi. Élete végére már alig látott, járni is nehezen tudott, az általa elindított közösség azonban Itália határain túl terjeszkedett. Két évvel később IX. Gergely pápa szentté avatta, rövidesen pedig megkezdődött Assisiben a nevét viselő hatalmas bazilika építése. Francesco di Bernardonéból Assisi Szent Ferenc lett. A könyv azt a hosszú utat követi végig, amely a jómódú posztókereskedő családjából a középkori kereszténység egyik legnagyobb hatású alakjáig vezetett. Ferenc fiatalkorában nem szegénységre és alázatra vágyott. Lovagi rangot keresett, háborúba vonult Perugia ellen, fogságba esett, majd egy újabb katonai vállalkozással próbálkozott. Megtérése sem egyetlen látomás vagy hirtelen fordulat következménye volt. Betegség, kudarc, a leprásokkal való találkozás, a San Damianó-i templom helyreállítása és apjával való végleges szakítása egyaránt hozzátartozott. Különösen fontos szerepet kap a könyvben az a társadalmi közeg, amelyben Ferenc felnőtt. A 12–13. század fordulójának Assisije nem békés zarándokváros volt, hanem politikai és társadalmi konfliktusok színtere. A régi arisztokrácia és a felemelkedő kereskedőréteg küzdött egymással, a városi gazdaságban pedig egyre nagyobb szerepet kapott a pénz, a hitel és a társadalmi felemelkedés. Ferenc éppen ebből a világból mondott le önként. A történet nyomon követi az első társak érkezését, a Kisebb Testvérek közösségének kialakulását és Ferenc római útját, amikor III. Ince pápától kért jóváhagyást életformájukhoz. Bemutatja, miben hasonlított mozgalma más korabeli szegénységi irányzatokhoz, és miért nem jutott a valdensek vagy más, az egyházzal konfliktusba került közösségek sorsára. Ferenc radikalizmusa ugyanis együtt járt a római egyházhoz és a szentségi rendhez való következetes ragaszkodással. Önálló fejezet foglalkozik Assisi Szent Klárával, aki nem pusztán Ferenc követője volt, hanem saját jogon is a ferences szegénység egyik legerősebb képviselőjévé vált. A könyv részletesen bemutatja a rend rendkívül gyors növekedését, a külföldi missziókat, a szervezet kialakulását és azt a feszültséget, amely Ferenc eredeti testvérisége és az egyre nagyobb intézmény között kialakult. Kiemelt szerepet kap az ötödik keresztes hadjárat idején tett egyiptomi út és Ferenc találkozása al-Kámil szultánnal. A könyv elválasztja a későbbi legendákat a történetileg megalapozható elemektől, és megmutatja, miért vált ez a találkozás a modern vallásközi párbeszéd egyik legtöbbet idézett előképévé. Greccio karácsonya, La Verna és a stigmák, a Naphimnusz, az utolsó beteg évek és a Végrendelet egyaránt helyet kapnak. Ferenc halála után pedig új történet kezdődik: a gyors szentté avatás, Celanói Tamás és Szent Bonaventura életrajzai, a gubbiói farkas legendája, a ferences szegénységi viták és az a folyamat, amelynek során a történeti emberből egész Európa kulturális jelképe lett. A kötet nem választja szét mesterségesen a történeti Ferencet és a szentet, de különbséget tesz a kortárs források, a későbbi legendák és a modern értelmezések között. Megvizsgálja azt is, miként lett Ferencből a béke, a vallásközi párbeszéd és a teremtésvédelem szimbóluma, hogyan értelmezte újra alakját Dante, a művészet, Paul Sabatier, II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa. A 2026-os, nyolcszázadik évforduló ismét előtérbe állította Assisi Ferenc örökségét. Egy háborúktól, társadalmi különbségektől és környezeti válságtól terhelt korban különösen időszerűvé váltak azok a kérdések, amelyeket életével tett fel: mennyire függünk attól, amit birtoklunk, hogyan viszonyulunk a társadalom peremére szorult emberhez, lehet-e az ellenségben újra embert látni, és hogyan őrizheti meg egy intézmény azt az eszményt, amelyből megszületett.