Az MCC pere eldöntheti, meddig mehet a vagyonvisszavétel

Tombor András, a Mathias Corvinus Collegium alapítója október 4-én bejelentette, hogy magyar és európai bíróságokon támadják meg az MCC-t fenntartó alapítvány megszüntetését. A közlemény első látásra egy intézmény alapítójának tiltakozása az új kormány döntése ellen. Valójában azonban olyan jogvita kezdődhet, amely az egész közérdekű vagyonkezelő alapítványi rendszer felszámolásának határait kijelölheti.

Az Orbán-kormány 2020 után több ezer milliárd forintnyi állami vagyont szervezett ki úgynevezett KEKVA-kba. Ezek közé kerültek egyetemek, kulturális intézmények és az MCC is. A konstrukció lényege az volt, hogy az alapítványokhoz átadott részvények, ingatlanok és készpénz kikerültek a közvetlen állami tulajdonból, miközben a kuratóriumokban sok esetben a korábbi kormányhoz kötődő szereplők kaptak hosszú távú pozíciókat.

A Tisza a választási kampányban azt ígérte, hogy visszaveszi az állami vagyont és megszünteti azt a modellt, amelyet az új kormány a közvagyon politikai privatizációjának nevezett. A parlamenti kétharmad birtokában az Alaptörvényt és a kapcsolódó törvényeket is módosították. A nem felsőoktatási közfeladatot ellátó alapítványok 2026 nyarán megszűntek, az egyetemfenntartó alapítványok átalakítására hosszabb átmeneti időt adtak.

Az MCC különösen nagy tét. Az alapítvány korábban jelentős Mol- és Richter-részvénycsomagot, készpénzt, ingatlanokat és más érdekeltségeket kapott. A 2025-ös beszámolók alapján vagyona több százmilliárd forint volt. Tombor most azt állítja, hogy a 485 milliárd forintos állami vagyonjuttatást az intézmény 825 milliárd forintra növelte, és ezt a vagyont, valamint annak hozamait is kész volt visszaadni az államnak.

Ez utóbbi állítás azért fontos, mert Tombor jogi érvelésének egyik központi eleme lehet: szerinte a kormány nem egyszerűen az állami vagyont akarta visszaszerezni, hanem magát az intézményt számolta fel politikai okból. A kormány ezzel szemben augusztusban azt közölte, hogy jogi álláspontja szerint nincs lehetőség az alapítvány továbbműködtetésére, a közfeladatokat pedig az állam veszi át.

A 133/2026-os kormányrendelet alapján az MCC korábbi oktatási és művelődési feladatait a Nemzeti Tehetség Központ, illetve az illetékes minisztériumok látják el. A kormány azt ígérte, hogy az értékes programokat megőrzi, és az átmenet a diákok számára a lehető legkevesebb változással jár. Tombor ezzel szemben azt állítja, hogy az állami átvétel után az intézmény szakmai rendszere szétesett.

A bírósági vita első nagy kérdése az lesz, milyen jogcímen támadható meg egy olyan átalakítás, amely mögött alkotmánymódosítás és külön törvények állnak. A magyar bíróságoknak azt kell vizsgálniuk, hogy az alapítvány megszüntetése és vagyonának átvétele megfelelt-e az alkalmazandó eljárási szabályoknak, sérültek-e az alapítói vagy tulajdonosi jogok, illetve fennáll-e kártérítési igény.

A második szint az alkotmányjog. A kormány kétharmados többséggel módosította az Alaptörvényt, vagyis a vagyonvisszavételnek kifejezetten alkotmányos alapot teremtett. Ez azonban nem feltétlenül zár le minden vitát. Az alapjogok, a jogbiztonság, a tulajdonvédelem és a visszaható hatály tilalma körül továbbra is felmerülhetnek kérdések.

A harmadik szint az európai jog. Tombor nem részletezte, mely európai fórumokhoz fordulnak. Elvileg szóba jöhet az Emberi Jogok Európai Bírósága, ha a panaszosok szerint az állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményében védett tulajdonjogot vagy más alapjogot. Uniós jogi kérdés esetén pedig magyar bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezhet az Európai Unió Bíróságán.

A strasbourgi tulajdonvédelem azonban nem jelenti azt, hogy minden állami vagyonelvonás jogellenes. Az állam közérdekből beavatkozhat a tulajdonviszonyokba, ha ennek törvényes alapja van, legitim célt szolgál és arányos. A döntő kérdés az lehet, hogy az MCC-nek átadott vagyon milyen jogi természetűvé vált: valódi magántulajdonná, vagy olyan közfeladathoz kötött vagyonná, amely felett az állam szélesebb rendelkezési jogot tarthat fenn.

Ez az a pont, ahol a politikai és jogi értelmezés élesen elválik. A Tisza szerint az Orbán-kormány nem tehette volna visszafordíthatatlanul magánjogi alapítványok tulajdonává a közvagyont. Az MCC szerint viszont a jogszerűen létrehozott alapítvány önálló jogalany, amelynek vagyonát nem lehet egyszerű politikai döntéssel elvenni.

A per kimenetele ezért a többi KEKVA sorsára is hatással lehet. Az alapítványi rendszerben több mint háromezer milliárd forintnyi vagyon mozgott. Ha a bíróságok az MCC érvelésének akár csak egy részét elfogadják, az kártérítési vagy eljárási igényeket nyithat meg más megszüntetett alapítványok előtt is. Ha viszont a kormány jogi konstrukciója kiállja a próbát, az jelentősen megerősíti a teljes vagyonvisszaszerzési programot.

Külön kérdés az MCC üzleti érdekeltségeinek sorsa. Az alapítvány portfóliójában a Mol- és Richter-részvények mellett a Libri Csoport és más befektetések is szerepeltek. Ezek értéke és tulajdonosi kezelése nem egyszerűen oktatáspolitikai ügy. Az államnak azt is bizonyítania kell, hogy az átvett vagyont átláthatóan kezeli, és nem cseréli le az egyik politikai kontrollt egy másikra.

Ez a hitelességi kérdés az új kormány számára legalább olyan fontos, mint maga a jogi győzelem. A KEKVA-rendszer egyik fő kritikája az volt, hogy a közvagyon feletti ellenőrzés eltávolodott a demokratikus elszámoltathatóságtól. Ha a visszavett vagyon sorsáról sem lesz részletes, nyilvános elszámolás, akkor az eredeti probléma csak más formában marad fenn.

A magyar Reddit-beszélgetésekben az MCC már hónapok óta erős indulatokat vált ki. A hozzászólások egyik visszatérő témája az, hogy piaci alapon fenntartható lett volna-e az intézmény a Mol- és Richter-osztalékok nélkül. Ezek a kommentek nem tekinthetők reprezentatív közvéleménynek, és az ott szereplő számokat külön kell ellenőrizni, de jól mutatják, hogy a vita társadalmi szinten nem pusztán jogi: arról is szól, legitim volt-e ekkora állami vagyont egy ideológiailag markáns intézménynek átadni.

Tombor közleménye ezért paradox módon segíthet a tisztázásban. A bírósági eljárásban a feleknek dokumentumokkal kell alátámasztaniuk, mi történt a vagyonnal, milyen egyeztetések zajlottak a kormány és az alapítvány között, és milyen jogi indok alapján tagadták meg az MCC magánalapítványként való továbbműködését.

A következő napokban az lesz az első kérdés, pontosan mely magyar bíróság előtt, milyen jogcímen és milyen kereseti kérelemmel indul az eljárás. Ettől függ, hogy gyors közigazgatási jogvitára, hosszú polgári perre vagy több párhuzamos eljárásra kell-e számítani.

Az MCC pere így könnyen a rendszerváltás utáni egyik legfontosabb közvagyoni jogvitává válhat. Nem azért, mert eldönti, jó vagy rossz intézmény volt-e a Collegium, hanem mert választ adhat arra: egy parlamenti többség meddig mehet el az elődje által magánjogi formába szervezett állami vagyon visszavételében, és milyen jogok illetik meg azokat, akik időközben e vagyon kezelőivé váltak.