Fél Párizstól az euró – Orbán hívei az Élysée előtt

A francia politikai válság eddig elsősorban kormányokat buktatott. Most már az eurót is lefelé húzza. A közös európai fizetőeszköz hétfő reggel 1,1161 dollárig gyengült, amire 2025 májusa óta nem volt példa. A Reuters által idézett devizapiaci elemzők szerint a befektetők egyre kevésbé tekintik átmeneti kellemetlenségnek Franciaország költségvetési és politikai problémáit: attól tartanak, hogy a 2027-es elnökválasztásig tartó bizonytalanság megakadályozza a szükséges kiigazítást, miközben az ország finanszírozási igénye meredeken nő.

Az euró gyengülésének természetesen nem Franciaország az egyetlen oka. A magas amerikai kötvényhozamok a dollárt erősítik, az olajárak emelkedése ismét felfelé hajtja az inflációt, és a globális kötvénypiacokon is komoly eladási hullám zajlik. Mégis feltűnő, hogy a kereskedők egyre gyakrabban beszélnek külön „francia kockázatról”. A francia és a német tízéves állampapír hozama közötti különbség október elején 150 bázispont fölé emelkedett, ilyen felárra az euróövezeti adósságválság óta alig volt példa.

Franciaország adóssága már a GDP 119 százalékát éri el, ami a második világháború utáni időszak rekordja. A kormány jövőre 340 milliárd eurónyi állampapírt kíván kibocsátani, miközben a kamatkiadások az évtized végére elérhetik az évi 100 milliárd eurót. A 2027-es költségvetés ezért 54 milliárd eurónyi megtakarítást irányoz elő. Befagyasztanák a közalkalmazotti béreket és a legtöbb nyugdíjat, korlátoznák az önkormányzatok és az egészségügy kiadásait, valamint több adókedvezményt is visszavágnának.

A terv politikailag azonban rendkívül veszélyes. Emmanuel Macron előző miniszterelnökei közül kettő is költségvetési szigorítások miatt bukott meg, a jelenlegi kormánynak pedig nincs biztos parlamenti többsége. Az iskolai és közszolgálati tiltakozások közben erősödnek, miközben a 2027. április 18-án kezdődő elnökválasztási kampány gyakorlatilag már megkezdődött.

A piacok szempontjából éppen ez teszi különösen kényessé a helyzetet. Marine Le Pen jelenleg valamennyi komolyabb elnökválasztási felmérésben az első helyen áll. Egy szeptember végi kutatás öt különböző forgatókönyvben is őt juttatta a második fordulóba, júliusban pedig két intézet felmérése már azt mutatta, hogy a döntő fordulót is megnyerhetné. Franciaország így olyan választás felé halad, amelyben a befektetőknek nem egyszerűen egy új kormány, hanem egy teljesen más gazdaságpolitikai irány lehetőségével is számolniuk kell.

Le Pen érzékeli ezt a problémát. Október 2-án úgynevezett költségvetési „aranyszabályt” javasolt, amelyet népszavazással erősíttetne meg. Eszerint a mindenkori francia költségvetési hiánynak évente legalább a GDP fél százalékpontjával kellene csökkennie. A Nemzeti Tömörülés vezető politikusa azt ígéri, hogy a jelenlegi 5,4 százalékos deficit 2032-re 2,9 százalékra mérséklődne.

A bejelentés már önmagában jelzi, hogy a francia szélsőjobboldalnak új ellenféllel is számolnia kell: a kötvénypiaccal. A Nemzeti Tömörülés évekig elsősorban a vásárlóerő védelmét, az állami beavatkozást, a nyugdíjkorhatár csökkentését és protekcionista intézkedéseket ígért. Ezek finanszírozhatóságát azonban egy 119 százalékos államadósság mellett már jóval szigorúbban vizsgálják, mint néhány évvel ezelőtt.

A párton belül is látszik a gazdaságpolitikai hangsúlyváltás. Le Pent a francia üzleti világ továbbra is inkább költekező, erősen államközpontú politikusként kezeli, Jordan Bardella viszont az elmúlt időszakban igyekezett vállalkozásbarátabb arculatot kialakítani. Tavasszal Le Pen többek között az LVMH, a TotalEnergies, az AXA és a Renault vezetőivel is találkozott. A cél egyértelmű: a Nemzeti Tömörülés nem akar úgy nekivágni a 2027-es választásnak, hogy a piacok már előre büntetik a győzelmét.

Ez azonban egyelőre nem sikerült maradéktalanul. A befektetők nemcsak azt kérdezik, hogy Le Pen vagy Bardella pontosan mit tenne az adókkal és a kiadásokkal. Attól is tartanak, hogy bármelyikük győzelme új konfliktusokat nyithat az Európai Unióval, miközben Franciaországnak éppen akkor lenne szüksége a befektetői bizalomra, amikor történelmi mennyiségű új adósságot kell piacra vinnie.

A francia választás magyar szempontból azért különösen érdekes, mert a Nemzeti Tömörülés nem egyszerűen ideológiai rokona a Fidesznek. A két párt ugyanannak az európai parlamenti pártcsoportnak, a Patrióták Európáért frakciónak a tagja. A csoport elnöke Jordan Bardella, egyik alelnöke pedig Gál Kinga fideszes EP-képviselő. A francia párt adja a frakció legnagyobb nemzeti delegációját, vagyis a Patrióták súlyának jelentős része már ma is Le Penék választási erejéből származik.

Orbán Viktor számára a francia áttörés minőségileg más helyzetet teremtene, mint bármely korábbi patrióta siker. A Fidesz európai szövetségi rendszerének eddigi kormányzati bázisát elsősorban közép-európai és kisebb uniós államok adták. Franciaország viszont az EU második legnagyobb gazdasága, az euróövezet egyik pillére, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja és önálló nukleáris hatalom. Ha a Nemzeti Tömörülés megszerezné az Élysée-palotát, a Patrióták többé nem egy Brüsszelt kívülről támadó politikai blokk lennének: egyik vezető pártjuk közvetlenül részt venne az EU legfontosabb döntéseinek meghozatalában.

Ez különösen érzékeny lenne az ukrajnai háború, az Oroszországgal szembeni szankciók, a migráció, az uniós költségvetés és a további integráció ügyében. A Fidesz és a Nemzeti Tömörülés álláspontja nem minden kérdésben azonos, és hiba lenne egy jövőbeli francia kormány politikáját automatikusan Orbán Viktoréhoz igazítani. Az azonban dokumentálható tény, hogy ma ugyanabban a politikai családban dolgoznak, és az európai erőviszonyok szempontjából egymás sikere erősíti a közös frakció tárgyalási pozícióját.

A hétfői devizapiaci mozgás ezért többről szól, mint az euró aktuális árfolyamáról. A piacok még nem Marine Le Pen elnökségét árazzák be, hanem azt a politikai bizonytalanságot, amelyben az eddigi francia közép meggyengült, az államadósság gyorsan nő, és a választás favoritja olyan gazdaságpolitikai ígéreteket tett, amelyek hitelességét most próbálja új szabályokkal alátámasztani. A 17 havi mélypont figyelmeztetés: Franciaország belpolitikai válsága már nem marad Franciaország határain belül.