Újraéled a jemeni kávé: luxuscikk a romok árnyékában

Mohammed al-Kulaki óvatos mozdulattal mélyeszti kezét a sötétbarna szemekkel teli jutazsákba Áden külvárosában működő üzemében. A 41 éves vállalkozó arra kéri a látogatót, hogy vegye alaposan szemügyre az illatokat: a magaslati ültetvényekről származó szemek tiszta csokoládéra emlékeztetnek, míg az alacsonyabban fekvő völgyek termése kék áfonyás és kardamomos jegyeket hordoz. Kulaki fekete pólójával és baseballsapkájával egyáltalán nem hasonlít a hagyományos hegyi földművesekre; megjelenése sokkal inkább a modern startup-alapítókat vagy a perzsa-öbölbeli bevásárlóközpontok kereskedőit idézi. A férfi Dubajban alapozta meg vagyonát, ahol ruházati cikkektől a mobiltelefonokig számtalan termékkel üzletelt. Sikerei után úgy döntött, visszatér a gyökereihez: Yafa Golden Coffee nevű vállalkozásával a dél-jemeni hegyvidék gazdáival összefogva kísérli meg megmenteni az enyészettől az ország történelmi termelési kultúráját.

A dél-arábiai térségben a fekete ital alapanyaga sokkal több egyszerű mezőgazdasági terménél: a nemzeti önazonosság és az évszázados büszkeség elválaszthatatlan része. Bár maga a cserje eredetileg az etióp fennsíkokról származik, a növény kereskedelmi célú termesztése, szisztematikus pörkölése, főzése és eladása a tizenötödik századi Jemenben indult el. A szufi szerzetesek az aromás főzet segítségével tartották ébren magukat a hosszú éjszakai virrasztások és imádságok alatt. A tizennyolcadik századig a félsziget déli része a világ vezető termelőjének számított. A Vörös-tenger partján fekvő Mokka kikötőjéből egész hajórakományok indultak a Közel-Kelet és Európa nagyvárosaiba, megalapozva a kontinens kávéházi kultúráját. A kikötőváros neve az évszázadok során egybeforrt a legkiválóbb minőségű arabica szemekkel, beégve a globális gasztronómiai emlékezetbe.

A történelmi felvirágzást követően az ágazat példátlan mélyrepülésbe kezdett. Az európai tengeri hatalmak kijátszották az oszmán kereskedelmi zárlatot, majd a dél-amerikai és ázsiai gyarmatokon kialakított hatalmas ültetvények révén teljesen kiszorították a jemeni árut a tömegpiacról. Brazília, Kolumbia és Vietnam gigantikus kiterjedésű, gépesített monokultúráival a meredek hegyoldalakon dolgozó jemeni parasztok képtelenek voltak árversenyre kelni. A modern korszakban a hanyatlást a politikai instabilitás, a 2014 végén kirobbant fegyveres konfliktus, az államszervezet szétesése és a mélyülő humanitárius krízis pecsételte meg. A harcok övezetében, ahol a lakosságot éhínség és a gazdasági infrastruktúra összeomlása sújtja, a mezőgazdasági értékesítés szinte teljesen megbénult. Az ország kivitele az elmúlt évtizedekben töredékére zsugorodott, s a korábbi nagyhatalom emléke lassan feledésbe merült.

A termesztés visszaesésében a gazdasági válság mellett egy sajátos növény térhódítása játszott döntő szerepet. A jövedelem nélkül maradt parasztok tízezrei álltak át a kat termesztésére. A finom stimuláns hatású cserje friss leveleinek rágása évtizedek óta népszokásnak számít Jemenben, a társadalmi élet szinte minden rétegét átszőve. A földművesek számára a kat termesztése azonnali túlélést ígér: a bokrok gyorsan növekednek, évente négyszer is szüretelhetők, és a helyi piacokon azonnal készpénzzé tehetők. Ezzel szemben a kávécserje gondozása rendkívül munkaigényes, éveket vesz igénybe a termőre fordulása, miközben a feldolgozás speciális szaktudást követel. A kat térnyerése súlyos ökológiai csapdába terelte a vidéket: a vízigényes növény felemészti a szűkös talajvízkészleteket, miközben kiszorítja a hegyi teraszokról az értékteremtő, exportképes növényeket.

Mohammed al-Kulaki eltökélten szembeszáll ezzel a folyamattal. Hajnalban indul terepjárójával Ádenből, végighaladva a sivatagi aszfaltutakon, majd a hegyek közé vezető, nehezen járható murvás szerpentineken. Célpontja Yafaa, az Ádentől északra magasodó, vad és zord hegyvidék. Ez a sziklás térség a jemeni fajták ősi bölcsője, egyben a vállalkozó családjának szülőföldje. Kulaki gyerekként még a nagyszüleit segítette a szüretelésben, amikor tízezerszám zöldelltek a hegyoldalakba vájt teraszokon az ősi fák. A fák nagy része mára elpusztult vagy kivágták őket, a művelés fenntartása emberfeletti kitartást kíván. A sziklákra épült, erődítményekhez hasonló kőházakból álló falvak lakói azonban legendásan szívósak: sokan vándoroltak ki a Perzsa-öböl országaiba, ahol építőipari és kereskedelmi vállalkozásokkal jelentős vagyont szereztek, majd tőkéjük egy részét hazahozták a szülőföldjükre.

A hegyi mezőgazdaság mindennapjai rendkívüli erőfeszítést követelnek az ott maradt gazdáktól. Salem al-Awad, a Kulakival együttműködő hegyi termelők egyike, apjától örökölte a sziklás teraszokon álló ültetvényt. Az idős paraszt kénytelen gépkocsivezetőként is dolgozni, mivel a szemekből származó bevétel egymagában nem biztosít tisztes megélhetést a családjának. A legnagyobb nehézséget a krónikus vízhiány jelenti: az esőzések egyre kiszámíthatatlanabbá válnak, a források kiapadnak, a vizet gyakran kézi erővel vagy lajtos kocsikkal kell feljuttatni a meredek lejtőkre. A gazdálkodók nem használnak szintetikus műtrágyákat, és teljes mértékben elutasítják a kémiai permetezőszereket. A kártevők ellen bevált népi módszerrel védekeznek: a cserjék közé vad bazsalikomot ültetnek, amelynek illóolajai természetes módon tartják távol a rovarokat a fejlődő bogyóktól.

A szélsőséges természeti körülmények, a tengerszint feletti magasság és a vegyszermentes művelés különleges minőséget eredményez. A szemek rendkívül lassan érnek be a napsütötte lejtőkön, magukba szívva a mikroklíma jellegzetes ízeit. A szüretelés kizárólag kézzel zajlik: a gazdák egyenként válogatják le a tökéletesen érett, sötétvörös bogyókat, amelyeket aztán a kőházak lapos tetőin vagy speciális szárítóágyakon a napon aszalnak meg. Ez a természetes feldolgozási eljárás kölcsönzi a termésnek azt az egyedi, testes aromát, amely a nemzetközi ínyencek körében rendkívül keresetté tette a jemeni fajtákat. A hegyvidéken termő ősi változatok, mint az Udaini vagy a Dawairi, semmilyen más terményhez nem hasonlítható, vadvirágos, fűszeres és aszalt gyümölcsös ízvilágot nyújtanak. Kulaki ezt az egyediséget kihasználva határozta el, hogy a tömegáru helyett a legfelső minőségi kategóriára, a csúcskategóriás butiktermékek nemzetközi piacára összpontosít.

A Yafa Golden Coffee üzleti modellje a méltányos kereskedelem szigorú elveire épül. A cég jelenleg évi harminc és hatvan tonna közötti prémium tételt dolgoz fel és értékesít. Kulaki közvetlenül a termelőktől vásárolja fel a nyers szemeket, jóval a helyi felvásárlási átlag feletti árat fizetve nekik. Ez a kiszámítható jövedelem képes valódi alternatívát nyújtani a kábítószer-kereskedelemmel szemben. A felvásárolt tételeket az ádeni telephelyre szállítják, ahol korszerű gépekkel végzik el a tisztítást, a méret szerinti válogatást és a minőség-ellenőrzést. A vállalkozás a szemek egy részét helyben pörköli és csomagolja, miközben a zöld szemeket konténerekben indítja útnak a tengerentúlra. A termék ma már a legkiválóbb dubaji, tokiói és amerikai szaküzletek polcaira kerül, ahol a fogyasztók csészénként több ezer forintnak megfelelő összeget is kifizetnek a ritkaságszámba menő dél-arábiai különlegességért.

A kibontakozó sikert azonban állandó geopolitikai feszültség árnyékolja be. Yafaa békés falvaitól alig néhány kilométerre északra húzódik a frontvonal, amely elválasztja a nemzetközileg elismert kormány ellenőrzése alatt álló déli területeket a húszi mozgalom által felügyelt északi országrésztől. A kiéleződött regionális összecsapások és a fegyveres alakulatok mozgása miatt a biztonsági helyzet rendkívül törékeny. A tengeri kereskedelmi útvonalak, a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl mentén zajló támadások komoly akadályt gördítenek a zökkenőmentes szállítás elé. A háborús biztosítási díjak az egekbe szöktek, a hajózási társaságok elkerülik a kikötőket, az üzemanyaghiány és az esetleges útblokádok pedig bármelyik pillanatban elvághatják a hegyvidéket a külvilágtól. Egy újabb nagyszabású katonai offenzíva azonnal megsemmisíthetné mindazt, amit a földművesek és a helyi kereskedők az elmúlt évek verejtékes munkájával felépítettek.

A fenyegetések ellenére a helyi közösségek elszántsága rendíthetetlen. Az ültetvények felélesztése a hegyekben jóval több egyszerű mezőgazdasági vállalkozásnál: a túlélés és a függetlenség záloga a szétzilált gazdasági környezetben. A dél-jemeni hegyek lakói megmutatták, hogy a külföldi segélyektől való függőség helyett képesek világszínvonalú, keresett árucikket előállítani a legmostohább körülmények közepette is. Ahogyan Kulaki gyakran emlegeti a kanyargós hegyi utakon haladva: ez az ital pontos mása magának az országnak és népének. Első kóstolásra talán szokatlanul kesernyésnek, szilajnak és keménynek hat, de amint az ember mélyebben megismeri a zamatát, ráébred kivételes gazdagságára. A fekete szemek újjászületése így a béke, a méltóság és a gazdasági talpra állás kézzelfogható reményét hordozza magában a sokat szenvedett dél-arábiai földön.