Berlin és Párizs új fegyvert keres Kína ellen

Franciaország és Németország új kereskedelemvédelmi eszközzel gyorsítaná fel az Európai Unió válaszát azokkal az országokkal szemben, amelyek dömpinggel, állami támogatásokkal vagy más piactorzító módszerekkel veszélyeztetik az európai ipart. Emmanuel Macron francia elnök és Friedrich Merz német kancellár Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének küldött közös levelében azt sürgette, hogy Brüsszel a jelenleginél lényegesen gyorsabban tudjon intézkedni.

A Reuters által ismertetett terv egyetlen országot sem nevez meg célpontként, ám aligha kétséges, hogy mindenekelőtt Kínára gondolnak. Az unió és Peking gazdasági kapcsolata az utóbbi években egyre feszültebbé vált, miközben az európai piacot gyorsan elárasztották az olcsó kínai elektromos autók, akkumulátorok és más ipari termékek. Az EU kereskedelmi hiánya Kínával 2025-ben már napi egymilliárd euró körül alakult.

Macron és Merz szerint az uniónak fel kell hagynia azzal a korábbi gyakorlattal, amelyben hosszadalmas vizsgálatok és politikai alkuk előzték meg a kereskedelemvédelmi intézkedéseket. A két vezető szélesebb ágazati vizsgálatokat, az ellátási függőségek csökkentésére szolgáló új eszközt és olyan lehetőséget is javasol, amely szélsőséges esetben korlátozná az egységes piachoz való hozzáférést.

A legérdekesebb elem azonban az intézkedések elfogadásának módja lehet. A francia–német elképzelés szerint bizonyos ellenlépések életbe lépnének, hacsak a tagállamok minősített többsége nem dönt azok megállításáról. Ez a fordított döntési rendszer jelentősen megnehezítené, hogy egyetlen kormány politikai okból feltartóztassa az uniós fellépést. Az új jogszabály létrehozásához ugyanakkor még az Európai Parlament és a tagállamok támogatására is szükség lenne.

KÍNAI KAPU EURÓPA KÖZEPÉN

Magyarország szempontjából a vita azért különösen érdekes, mert az Orbán-kormány az elmúlt másfél évtizedben szinte pontosan az ellenkező irányt követte. Miközben az Egyesült Államok és fokozatosan az Európai Unió is csökkenteni próbálta stratégiai függését Kínától, Budapest a keleti nyitás politikájának egyik legfontosabb elemévé tette a kínai kapcsolatokat.

Ennek gazdasági eredménye mára nehezen visszafordítható adottság. A világ legnagyobb akkumulátorgyártói közé tartozó CATL Debrecenben épített hatalmas üzemet, a kínai BYD pedig Szegedet választotta első európai személyautó-gyárának helyszínéül. Az Orbán-kormány számos más kínai beruházást is támogatott, és Budapest rendre ellenezte azokat az európai kezdeményezéseket, amelyeket túlzottan Kína-ellenesnek ítélt.

Különösen látványos volt a konfliktus 2024-ben, amikor az Európai Bizottság a kínai állami támogatások miatt pótlólagos vámokat vetett ki a Kínában gyártott elektromos autókra. Az akkori magyar kormány az egyik leghangosabb ellenzője volt a lépésnek. Orbán Viktor kabinetje azt állította, hogy a kereskedelmi háború az európai autóiparnak is súlyos károkat okozhat.

Azóta azonban Budapesten kormányváltás történt, ezért félrevezető lenne automatikusan ugyanazt a magyar álláspontot feltételezni. Magyar Péter kormánya több területen egyértelműen közeledett az uniós főáramhoz, és külpolitikai stratégiájában is nagyobb hangsúlyt helyez az EU- és NATO-szövetségesekkel fennálló kapcsolatok helyreállítására.

Az új kabinet a kínai és dél-koreai akkumulátorgyártókkal szemben is szigorúbb hangot ütött meg. Szeptemberben Magyar Péter bejelentette, hogy külön környezetvédelmi hatóság ellenőrzi majd az akkumulátorgyártást, az újrahasznosítást és az üzemek bezárását, miközben a nagy ipari szennyezők esetében ötmilliárd forintra emelik a kiszabható maximális bírságot. A miniszterelnök akkor világossá tette: egyetlen beruházás kedvéért sem hajlandók kompromisszumot kötni a lakosság egészségének és biztonságának ügyében.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarország egyszerűen hátat fordítana Kínának. A már megvalósult vagy építés alatt álló beruházások magyar munkahelyeket, beszállítói szerződéseket és több milliárd eurós befektetett tőkét jelentenek. A BYD és a CATL jelenléte nem csupán az Orbán-kormány külpolitikai öröksége, hanem már a magyar gazdaság szerkezetének része.

KEVESEBB HELY A KÜLÖNUTAKNAK

Éppen ezért a francia–német kezdeményezés Budapest számára is kényes kérdést vet fel. Magyarország politikailag közelebb kerülhet az uniós partnerekhez, miközben gazdasági érdekei továbbra sem feltétlenül esnek egybe azoknak az országoknak az érdekeivel, amelyek a kínai import korlátozását sürgetik.

A különbség az Orbán-korszakhoz képest elsősorban abban lehet, hogy Budapest a jövőben nem politikai vétókkal vagy különutas diplomáciával próbálja megvédeni ezeket az érdekeket, hanem az uniós döntéshozatalon belül keres kompromisszumot. Erre utal az új kormány általános európai politikája is: Magyar Péter kabinetje az európai integráció szorosabbá tételét, az uniós források visszaszerzését és hosszabb távon az euró bevezetését is célul tűzte ki.

A Macron–Merz-javaslat ugyanakkor éppen annak a korszaknak vethet véget, amelyben egy-egy tagállam könnyen fékezhette a közös európai fellépést. A kereskedelempolitika nem ugyanúgy működik, mint az egyhangúságot igénylő külpolitikai döntések, ezért a magyar vétók tapasztalatát nem lehet mechanikusan rávetíteni erre a területre. A francia és a német elképzelés politikai logikája azonban hasonló: gyorsabb uniós döntések, kevesebb lehetőség a blokkolásra.

Közben Peking sem marad tétlen. A kínai kormány már korábban figyelmeztette Brüsszelt, hogy válaszlépéseket tesz, ha az EU újabb, kifejezetten kínai termékeket sújtó kereskedelmi korlátozásokat vezet be. Ez azért sem üres fenyegetés, mert számos európai vállalat továbbra is erősen függ a kínai piactól és beszállítóktól.

A következő hónapok egyik fontos európai gazdaságpolitikai vitája ezért arról szólhat, meddig mehet el az EU saját iparának védelmében anélkül, hogy teljes kereskedelmi konfliktusba sodródna Kínával. Magyarország ebben már nem feltétlenül ugyanazt a szerepet játssza majd, mint Orbán Viktor idején. Az előző kormány által kiépített kínai gazdasági kapcsolatrendszer azonban még hosszú ideig befolyásolhatja, hogy Budapest hol húzza meg a határt az európai összefogás és saját ipari érdekeinek védelme között.

í