Hamásznak utalt milliókat vizsgálnak Franciaországban

Az izraeli Fauda című televíziós sorozat legújabb évadában a cselekmény egy ponton a franciaországi Marseille kikötővárosába vezeti a nézőt, ahol a forgatókönyv szerint a palesztin mozgalom emberei menekülteket segítő jótékonysági alapítványt működtetnek, és a beérkező adományok egy részét titokban a fegyveres harc támogatására fordítják. A széria bemutatásakor több jogvédő szervezet azzal vádolta az alkotókat, hogy fikciós eszközökkel igyekeznek feketíteni a valós segélymunkát végző humanitárius szervezeteket. Az élet azonban most kísértetiesen hasonló fordulatot hozott a valóságban, miután a francia igazságszolgáltatás terrorellenes szervei kiterjedt büntetőeljárást indítottak öt olyan személy ellen, akik a gyanú szerint pontosan ezt a forgatókönyvet valósították meg a nyugat-európai államban. A párizsi Nemzeti Terrorellenes Ügyészség terrorizmus finanszírozása, bűnszövetségben elkövetett hűtlen kezelés és terrorista szervezettel összefüggésben végrehajtott pénzmosás megalapozott gyanújával vonta eljárás alá az érintetteket, akik két civil szervezet égisze alatt gyűjtöttek pénzt a gázai lakosság megsegítésére hivatkozva.

A francia belső elhárítás, a DGSI munkatársai a múlt kedden hajtották végre az összehangolt rajtaütéseket az érintett településeken. Az őrizetbe vett személyek között van két algériai származású testvér, Faouzi és Nordine Barika, akik Bordeaux közelében vállalkozóként éltek, és a helyi bejegyzésű Baraka nevű jótékonysági egyesület tevékenységét irányították. Ugyancsak az elhárítók hálójába került az algériai állampolgárságú Amel Oualid, aki a délkelet-franciaországi Saint-Étienne városában működő Ensemble C Mieux elnevezésű szervezetet vezette. A hatóságok mindkét egyesületnél alapos házkutatásokat tartottak, digitális adathordozókat, bankszámlakivonatokat és informatikai eszközöket foglaltak le. A vizsgálóbíró elé állított öt gyanúsított egyöntetűen tagadja a bűncselekmények elkövetését, jogi képviselőik állítása szerint jóhiszeműen, kizárólag a humanitárius katasztrófa enyhítésére gyűjtöttek felajánlásokat, és semmiféle szándékos kapcsolatot nem ápoltak fegyveres csoportokkal.

Az ügy gyorsan nemzetközi dimenziót kapott, miután a tengerentúli hatóságok hivatalosan nyilvánosságra hozták a gyanúsítottakkal szemben hozott szigorú intézkedéseket. Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala feketelistára helyezte Faouzi Barikát, Amel Oualidot, valamint az általuk vezetett két szervezetet. A szankciós lajstromra került a gázai oldalon azonosított kulcsfigura, Salim Abdallah Salim al-Zaq is, akit Washington a katonai szárny közvetlen pénzügyi szervezőjeként tart számon. A minisztériumi határozat azonnali hatállyal elrendelte az érintettek valamennyi amerikai joghatóság alá eső vagyonának és bankszámlájának befagyasztását, egyúttal megtiltotta minden amerikai cégnek és magánszemélynek, hogy bármiféle gazdasági vagy pénzügyi ügyletet bonyolítson le a listázott személyekkel és egyletekkel. A transzatlanti együttműködés világosan mutatja, hogy a francia elhárítás és az amerikai pénzügyi felderítés szorosan összehangolta lépéseit a hálózat felszámolása érdekében.

A washingtoni pénzügyi felügyelet által közzétett hivatalos számítások részletezik az átfolyó összegek tekintélyes nagyságrendjét. A hatósági adatok szerint 2020 és 2026 között több mint kétmillió dollárnyi vagyon mozgott a feltárt csatornákon keresztül. Ennek a forrásnak a túlnyomó része, mintegy másfél millió dollár közvetlenül a 2023. október hetedikei véres támadássorozatot követő időszakban gyűlt össze. Miközben a jó szándékú adakozók kis összegű befizetésekkel abban a biztos hitben támogatták a felhívásokat, hogy adományaikból lisztet, ivóvizet, orvosi eszközöket és átmeneti sátrakat vásárolnak a fegyveres összecsapások sújtotta övezetben rekedt rászorulóknak, a pénzek jelentős része a valóságban a fegyveres csoportok műveleti kasszájába vándorolt. A nyomozók szerint a jótékonysági jelszavak mögött egy előre megtervezett és professzionálisan irányított forrásszerző mechanizmus működött, amely gátlástalanul használta ki az európai lakosság humanitárius empátiáját.

A nyomozati anyagok fókuszában álló Salim Abdallah Salim al-Zaq szerepe kulcsfontosságú a teljes pénzügyi architektúra megértéséhez. A felderítési adatok tanúsága szerint a férfi a Hamász fegyveres szárnya, az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok egyik zászlóaljparancsnok-helyettese az övezetben. Al-Zaq a harctéri teendők mellett egy határokon átnyúló nemzetközi pénzszerző hálózat operatív vezetőjeként tevékenykedett. A közösségi médiában felépített csatornáin keresztül rendszeresen népszerűsítette a Baraka és az Ensemble C Mieux számláit, és célzottan ezekhez a francia egyesületekhez irányította a szimpatizánsokat és az adakozókat. Cserébe az egyesületek vezetői rendszeres időközönként nagy értékű átutalásokat hajtottak végre al-Zaq felé, közvetlen összeköttetést létesítve az európai polgárok pénztárcája és a fegyveres parancsnok között.

A pénzmozgások lebonyolításának módja hűen tükrözi a modern terrorellenes ellenőrzések kikerülésére kidolgozott módszerek fejlődését. Míg a korábbi évtizedekben a bankszámlák közötti átutalások vagy a készpénzes futárok jelentették a legfőbb csatornát, a most leleplezett hálózat a legújabb digitális pénzügyi technológiákra támaszkodott. Faouzi Barika és Amel Oualid több százezer dollárnak megfelelő összeget kriptovaluták formájában továbbított al-Zaq számláira. A virtuális tárcák, a blokkláncon futó stabilcoinok, a digitális fizetési szolgáltatók és a közösségi oldalakon indított adománygyűjtő kampányok kombinációja lehetővé tette, hogy a pénzek gyorsan, a hagyományos banki felügyelet szűrőit megkerülve érkezzenek meg a célállomásra. A decentralizált digitális eszközök használata komoly kihívást jelentett a felderítők számára, a francia és amerikai kibernyomozók azonban a blokklánc-elemző szoftverek segítségével végül sikeresen feltérképezték a tranzakciók útvonalát.

Az európai jótékonysági intézmények terrorfinanszírozási célú felhasználása hosszú múltra tekint vissza a kontinensen. Az amerikai pénzügyi hatóságok már 2003-ban szankciós listára helyezték a Franciaországban bejegyzett Palesztin Jótékonysági és Segélybizottságot (CBSP), amelyet a Hamász egyik legfontosabb európai fedőszervezeteként azonosítottak. Az azóta eltelt több mint két évtizedben a kontinens szinte valamennyi államában, Németországban, az Egyesült Királyságban és Hollandiában is számoltak fel olyan alapítványokat, amelyek a polgári segítségnyújtás álcája alatt valójában a közel-keleti fegyvereseknek gyűjtöttek anyagi támogatást. Ami a jelenlegi ügyben sokatmondó újdonságot jelent, az a hálózat működésének végletes decentralizáltsága és a közösségi média közvetlen bevonása, amely lehetővé teszi, hogy kisebb vidéki egyesületek is óriási forgalmat bonyolítsanak le anélkül, hogy azonnal feltűnést keltenének a hatósági megfigyelőrendszerekben.

A gázai fegyveres konfliktus elhúzódása rendkívüli módon felerősítette az illegális pénzcsatornák elfedésének lehetőségét. A pusztító háború nyomán az európai társadalmakban hatalmas szolidaritási hullám bontakozott ki a nélkülöző palesztin polgári lakosság megsegítésére. Magánszemélyek ezrei indítottak önálló adománygyűjtő akciókat az Instagram, a TikTok és a Telegram felületein, a legális segélyszervezetek mellett több száz ellenőrizetlen kezdeményezés jelent meg a digitális térben. Ez a kaotikus környezet kitűnő fedezéket biztosít a rejtett hálózatok számára, amelyek a valódi segítségnyújtás köntösébe bújva rejtik el az illegális pénzáramlásokat. A francia elhárításnak és a pénzügyi felügyeletnek komoly feladatot jelent különválasztani a jóhiszemű humanitárius akciókat a tudatosan felépített forrásgyűjtéstől, különösen akkor, ha a pénzek átláthatatlan digitális platformokon és virtuális fizetőeszközökön keresztül vándorolnak.

A párizsi bíróság előtt zajló eljárás kimenetele szempontjából a legfontosabb tényező a szándékosság bizonyítása lesz. A francia büntetőjog alapján a terrorizmus finanszírozásának megállapításához a vádhatóságnak igazolnia kell, hogy a vádlottak tisztában voltak azzal, kinek és milyen célra juttatják el az összegyűjtött forrásokat. A védelem arra építi fel stratégiáját, hogy a civil vezetők csupán jó szándékú közvetítők voltak, akik a rászoruló lakosság élelmezésére és orvosi ellátására szánták a pénzt, és a gázai viszonyok zűrzavarában nem ellenőrizhették a fogadó fél valódi katonai kapcsolatait. Az ügyészség és a DGSI ezzel szemben olyan digitális bizonyítékokra támaszkodik, amelyek közvetlen és folyamatos kommunikációt mutatnak al-Zaq és a francia egyesületi vezetők között. A hatóságok szerint a gyanúsítottak pontosan tudták, hogy kihez juttatják el a pénzeket, a rejtett kriptotárcák szisztematikus használata pedig önmagában a leplezés szándékát bizonyítja.

A mostani felderítés komoly politikai és társadalmi hullámokat vet Franciaországban, és várhatóan a civil szektor és a digitális pénzügyek jóval szigorúbb állami felügyeletét hozza magával. A kormánynak úgy kell fellépnie a szélsőséges szervezetek pénzcsatornáival szemben, hogy közben megóvja a törvényesen működő, valódi humanitárius munkát végző segélyszervezetek tevékenységét. Az eljárás egyúttal világos jelzés minden európai székhelyű szervezet számára: a háborús krízisek keltette empátia soha nem szolgálhat menedékül a fegyveres terrorcsoportok burkolt támogatására. A transzatlanti hatósági összefogás és a modern blokklánc-elemzési eljárások alkalmazása igazolja, hogy a modern világban a legkisebb vidéki településen működő alapítvány is a nemzetközi biztonságpolitikai küzdelmek közvetlen részesévé válhat, amennyiben pénzügyi kapcsolatai elérik a Közel-Kelet hadszíntereit.