Náci múlttal szembesítő mű kapta a Német Könyvdíjat

A nemzetközi könyvszakma legrangosabb őszi találkozója, a hetvennyolcadik Frankfurti Könyvvásár nyitányaként adták át a német nyelvterület legfontosabb irodalmi kitüntetését. A frankfurti városháza patinás császártermében, a Römer falai között rendezett gálaesten Shida Bazyar vehette át a Német Könyvdíjat Die Lücken, azaz A hiányok című nagyregényéért. A tekintélyes elismerést odaítélő hétfős független szakmai zsűri több mint 200 benevezett alkotás közül választotta ki az idei győztest, az év német nyelvű regényének nyilvánítva a Kiepenheuer & Witsch gondozásában megjelent monumentális kötetet. A huszonötezer eurós pénzjutalommal járó díjért rendkívül erős mezőny versengett a szűkített listán: a testület Bazyar munkáját részesítette előnyben Valeria Gordeev nagy visszhangot kiváltó debütálása, Elias Hirschl osztrák szerző Schleifen című prózája és Franziska Gänsler kötete előtt. Az ünnepélyes átadó hagyományosan a frankfurti seregszemle előestéjének fénypontja, amely a globális kiadói figyelem középpontjába helyezi a kortárs próza legkiemelkedőbb alkotásait.

Az elismerés átvételekor elhangzott szerzői beszéd komoly visszhangot keltett a könyvszakmai és politikai elit körében. Shida Bazyar kifejtette, hogy a díj témája miatt nehezére esik felhőtlen örömöt érezni a kitüntetés felett. Hangsúlyozta, az általa bemutatott történet olyanok sorsáról szól, akiket a náci rezsim üldözött, meghurcolt és meggyilkolt. Az írónő rámutatott arra, hogy a szövetségi köztársaságban az antiszemita és rasszista bűncselekmények száma történelmi csúcsra emelkedett. Kijelentette, a jelenlegi politikai légkörben Németországban egyetlen kisebbség sincs biztonságban, mindenkinek oka van az aggodalomra. Bazyar éles bírálattal illette azokat a szélsőjobboldali törekvéseket, amelyek a deportálások gondolatát igyekeznek visszacsempészni a közbeszédbe, elfedve valódi szándékaikat a remigráció kifejezésével. Figyelmeztetett a fasiszta politikai erők történelmi módszerére: először olyan radikális elképzeléseket dobnak be a köztudatba, amelyeket a társadalom eleinte hihetetlennek tart, ám a folyamatos ismételgetés révén az emberek hozzászoknak ezekhez a gondolatokhoz, míg végül a kirekesztés valósággá válik.

A díjnyertes Die Lücken című kötet cselekménye egy fiktív német kisvárosban, a Hunsrück vidékén elhelyezkedő Heimesbachban játszódik, amelyet a szerző közvetlenül szülőhelyéről, a Rajna-vidék-Pfalz tartománybeli Hermeskeilről mintázott. A település múltja megrázó történelmi örökséget hordoz: a nemzetiszocialista eszmék rendkívül korán gyökeret vertek a községben, és 1933-ban a mosellandi gauleiter, náci területi pártvezető, hivatalosan náci mintafaluvá, Gaumusterdorffá nyilvánította a helységet. A falut a hitleri propaganda kirakatává formálták, a helyi zsidó lakosságot pedig könyörtelenül ellehetetlenítették. A zsidó polgárok egy részének sikerült elmenekülnie, ám sokakat koncentrációs táborokba hurcoltak és kivégeztek. A második világháború befejezése után évtizedeken keresztül a mély elhallgatás légköre uralta a várost: a lakosok eltemették a bűnöket, a tettesek és a haszonélvezők ártatlan szemlélődőkként élték tovább mindennapjaikat. Ezt a fojtogató kollektív amnéziát törte meg a Hermeskeil Gaumusterdorf Projektcsoport, amelyhez a Berlinben élő Bazyar 2018-ban csatlakozott, hogy levéltári kutatásokkal és városi történelmi sétákkal tárja fel szülőföldje elhallgatott fejezeteit.

A regény lapjain az író bravúros módon ötvözi a valós történelmi tényeket és dokumentumokat a fikció eszközeivel. A műben tényleges történelmi személyiségek bukkannak fel: megelevenedik Heinz Kahn, a holokausztot túlélő helyi zsidó polgár alakja, aki később elismert állatorvosként és a trieri zsidó hitközség vezetőjeként tért vissza szülőföldjére; megjelenik Gustav Simon gauleiter figurája; valamint Theophil Hackethal katolikus orvos alakja, aki nyíltan szembeszállt a hitleri eutanáziaprogrammal és a náci önkénnyel. Ezzel a megrázó múlttal szembesül a modern kor: a cselekmény több évtizedet átívelve mutatja be az 1979-es teheráni iszlám forradalom elől Nyugat-Németországba menekülő iráni családok, a Sharifík és a Karimpúrok érkezését Heimesbachba. A kisvárosi közösség, amely egykor csendben végignézte zsidó szomszédai elhurcolását, most arról dönt, befogadja-e a menedéket kereső új jövevényeket, és megengedi-e nekik, hogy otthonra találjanak a vidéki utcákon. Bazyar kíméletlen pontossággal vizsgálja, milyen morális alapokra épül a haza fogalma, és miként kísért a feldolgozatlan múlt a jelen döntéseiben.

A regény formai újításokat vonultat fel. A történetet egy szokatlan nézőpont, egy halott elbeszélő hangja fogja össze, a narratíva pedig kaleidoszkópszerűen ugrál az idősíkok között, átfogva a huszadik század közel száz esztendejét. A könyvdíj zsűrije indoklásában a közöny elleni regényként jellemezte az alkotást, kiemelve a fiktív és dokumentarista rétegek szoros összefonódását. Az ítészek rámutattak arra, hogy Bazyar prózája képes a mikrotörténelmet univerzális távlatokba helyezni: a heimesbachi házak falai között megmutatkozik az elhallgatás teljes társadalmi mechanizmusa. A kötet világossá teszi, hogy a történelmi felelősség eltagadása és a bűnök elfedése megmérgezi az egymást követő generációk életét. A könyv megjelenése közvetlenül megelőzte a frankfurti seregszemlét, s a kritika már a díj odaítélése előtt az év egyik legfontosabb műveként ünnepelte a kötetet, amely a Wilhelm Raabe-irodalmi díj után a legrangosabb könyvszakmai trófeát is magabiztosan hódította el.

Shida Bazyar életútja szorosan összefonódik a menekültsors és a társadalmi integráció tapasztalataival. Szülei kommunista politikai aktivisták voltak Iránban, akik a teokratikus diktatúra üldöztetése elől kényszerültek emigrációba az 1980-as évek végén. Bazyar már Németországban született, tanulmányait a Hildesheimi Egyetem kreatív írás szakán végezte, majd éveken át ifjúsági oktatóként segítette a hátrányos helyzetű fiatalokat. 2016-ban megjelent bemutatkozó műve, az Éjszaka csend van Teheránban azonnal a figyelem középpontjába állította nevét, bemutatva a forradalom utáni iráni értelmiség szétszakadását és az új hazában megélt idegenségérzetet. Második kötete, a 2021-es Három bajtársnő három fiatal bevándorló háttérrel rendelkező nő szemszögéből festett kemény képet a rasszizmusról és a szélsőjobboldali erőszak mindennapjairól. A Die Lücken lapjain az írónő szintetizálja korábbi témáit: a posztmigráns jelen dilemmáit a német tartományi történelem legsötétebb rétegeivel ütközteti, megalkotva az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb emlékezetpolitikai nagyregényét.

A frankfurti díjátadó tágabb összefüggései rávilágítanak a kortárs könyvpiac mély átalakulására és intézményi válságaira. A Frankfurti Könyvvásár megnyitó sajtótájékoztatóján Jürgen Boos, aki 21 esztendő után búcsúzik a vásárigazgatói poszttól, a könyvkiadás társadalomformáló erejét méltatta. Ezzel szemben Sebastian Guggolz, a Német Könyvkereskedők Egyesületének új vezetője a növekvő nehézségekről, az olvasási kedv csökkenéséről és a visszaeső bevételekről számolt be. A rendezvény másik központi témáját a mesterséges intelligencia rohamos térnyerése szolgáltatja. A vásár nyitóünnepségén fellépő Jill Lepore amerikai történész arra figyelmeztetett, hogy a gondolkodás és az olvasás gépekre bízása közvetlenül veszélyezteti a demokratikus intézmények fennmaradását, mivel egyetlen jogállam sem működhet művelt, olvasni tudó választópolgárok nélkül. Bazyar sikere ebben a technológiai vitáktól feszült környezetben sokatmondó üzenetet hordoz: a klasszikus, elmélyült szépirodalom, amely nem fél szembenézni a történelem bűneivel és a társadalom kényelmetlen igazságaival, megkerülhetetlen igazodási pont marad a modern világban.

A Német Könyvdíj funkciója messze elhagyta a kiadói marketing szokásos kereteit. A 2005 óta átadott elismerés a német szellemi élet legfontosabb vitafórumává vált, amely képes a legérzékenyebb társadalmi témákat beemelni a politikai napirendbe. A díjazott regények hagyományosan százezres példányszámban kelnek el, szerzőik pedig az európai kulturális élet meghatározó véleményformálóivá lépnek elő. Shida Bazyar elismerése egyértelmű állásfoglalás a demokratikus értékek, az emlékezés kötelezettsége és a kisebbségek védelme mellett. Egy olyan korszakban, amikor a politikai szélsőségek megerősödése és az elhallgatás kényelme ismét teret nyer a nyugati világban, a frankfurti döntés azt tanúsítja, hogy az irodalom nem elégedhet meg a puszta szórakoztatással. A Die Lücken diadala bizonyítja, hogy a leghatásosabb művészet a történelmi sebek őszinte feltárásából és a jelen igazságtalanságaival való megalkuvást nem ismerő szembesülésből születik.