Moszkvai vagyonrablás: elvett európai bolthálózatok

A Valdaj Nemzetközi Vitaklub pódiumán Vlagyimir Putyin meglepő magabiztossággal formálta újra az oroszországi külföldi magántulajdon sorsáról szóló hivatalos narratívát. Az orosz elnök a moszkvai gazdasági és politikai elit előtt határozottan kijelentette, hogy országa nem vesz el semmit senkitől, nem követ el lopást, és szó sincs a külföldi érdekeltségek államosításáról. Arra a közvetlen kérdésre, hogy egy kedvező forgatókönyv esetén visszakaphatják-e az érintett nyugati cégek a telephelyeiket, az államfő rövid igennel felelt. A valóság ezzel szemben egészen más képet mutat a kulisszák mögött. Alig két héttel az elnöki megnyilatkozás előtt kelt az a szigorú elnöki rendelet, amelynek értelmében a francia Auchan, a korábban Leroy Merlin néven ismertté vált Lemana Pro, a svájci Nestlé, valamint a francia FM Logistic logisztikai hálózatának oroszországi leányvállalatai azonnali hatállyal kényszerigazgatás alá kerültek, amit rövid időn belül a német Metro kiskereskedelmi csoport vagyonának elvonása követett.

A Kreml által elrendelt úgynevezett ideiglenes vagyonkezelés a gyakorlatban a tulajdonosi jogok teljes körű megvonását jelenti a törvényes részvényesektől. Az orosz hatóságok egy ismeretlen, minimális tőkével bíró mikrovállalkozás, a LEV Management Zrt. kezébe adták a több milliárd eurós piaci értékkel bíró hálózatok operatív irányítását. A Moszkvában bejegyzett cég vezérigazgatója Andrej Krajuskin, a belügyminisztérium korábbi tisztviselője, aki semmiféle vállalatvezetési tapasztalattal nem rendelkezik a modern kereskedelem és az ellátási láncok területén. A pénzügyi nyilvántartások szerint az adminisztrációt végző entitás a megelőző időszakban semmiféle érdemi üzleti tevékenységet sem végzett. A piaci elemzők egybehangzó értékelése szerint ez a szervezet klasszikus fedőintézményként funkcionál, amelynek egyetlen feladata a vagyon ideiglenes elzárása és felügyelete mindaddig, amíg a Kreml döntéshozói meg nem állapodnak az eszközök végleges felosztásáról a hozzájuk hű üzleti csoportokkal.

A kisajátított vállalatok pénzügyi helyzete és piaci kitettsége eltérő képet mutat, a végeredmény szempontjából mindegyik sarokba szorult. A legsúlyosabb veszteséget a Mulliez-család érdekeltsége, a lakberendezési és barkácspiacot uraló korábbi Leroy Merlin szenvedte el. A vállalat az orosz piacon valóságos készpénzgyárként működött: a francia anyavállalat teljes globális árbevételének több mint húsz százalékát adta, a teljes cégcsoport globális nyereségének felét az oroszországi áruházak forgalma termelte ki. Az elszámolások alapján mintegy kétmilliárd eurónyi felhalmozott likvid profit ragadt az orosz bankszámlákon, amelyet a szigorú devizakorlátozások miatt a tulajdonosok képtelenek voltak külföldre utalni. A cégvezetés korábban azzal a taktikával kísérletezett, hogy a hálózatot Lemana Pro névre keresztelte, formálisan átadta a helyi menedzsmentnek, a tulajdonosi struktúrát pedig egy dubaji holdingba szervezte ki. A stratégia célja az volt, hogy a háborús konfliktus lezárultáig konzerválják az eszközöket és a bent rekedt pénztömeget, majd békésebb időkben újraindítsák a szokásos üzletmenetet, ám az elnöki rendelet ezt a védelmi felépítményt egyetlen lépéssel megsemmisítette.

Az élelmiszer-kereskedelemben érdekelt Auchan más utat járt be, a kifosztást ez a társaság sem kerülhette el. A hipermarketeket működtető lánc a fegyveres konfliktus kirobbanása óta nem indított új beruházásokat, feladta a terjeszkedést, aminek következtében piaci részesedése folyamatosan zsugorodott a dinamikusan terjeszkedő orosz versenytársakkal szemben. Az orosz leányvállalat, amely önálló gazdálkodásra rendezkedett be, fokozatosan veszített jövedelmezőségéből, az anyavállalat teljes globális forgalmának mintegy hét százalékát képviselve. Ezzel együtt az Auchan 230 áruháza és harmincezer fős alkalmazotti gárdája hatalmas fogyasztói tömeget fed le a nagyvárosokban. A svájci Nestlé, jóllehet székhelye az unión kívül található, hat nagyüzemével a helyi élelmiszer-feldolgozás meghatározó pillérét alkotta. A logisztikai szektorban működő francia FM Logistic hatalmas alapterületű elosztóközpontokat üzemeltet Oroszország-szerte. A hadigazdaságra átállított orosz belső piacon ezek a logisztikai és raktárbázisok kiemelkedő stratégiai értékkel bírnak a termékek mozgatásában és a lakossági ellátás fenntartásában.

A német Metro konszern a francia versenytársak megroppanását látva sajátos kísérletet tett a veszteségek enyhítésére. A vállalat vezetése felismerte a fenyegetést, és igyekezett elébe menni az eseményeknek. A cég első embere személyesen utazott Moszkvába, hogy Vlagyimir Putyin gazdasági főtanácsadójával egyeztessen, és maga kérte az ideiglenes állami felügyelet elrendelését. A menedzsment abban bízott, hogy az együttműködési szándék felmutatásával kedvezőbb pozícióból tárgyalhat egy rendezett, méltányosabb feltételekkel megvalósuló kivonulásról. Ez a megközelítés rendkívül kockázatosnak bizonyult, tekintettel arra, hogy az orosz elnöki adminisztráció átláthatatlan politikai és pénzügyi ellentételezéseket vár el minden egyes engedményért cserébe.

Egy másik német kereskedelmi lánc, a Globus esetében a Kreml kifinomultabb politikai lépést hajtott végre. Az oroszországi szupermarketeket működtető Hyperglobus felügyelőbizottságába Gerhard Schröder egykori német kancellárt nevezték ki, akinek feladata az áruházlánc stratégiai fejlesztésének felügyelete. A lánc formálisan már korábban elvált az anyavállalattól, ám a telephelyek változatlanul használják a jól bejáratott nyugati védjegyet. Schröder beemelése politikai pajzsként szolgál az orosz vezetés számára: a volt kancellár jelenléte a legitimitás és a stabilitás látszatát kelti, miközben Moszkva nyíltan demonstrálja kiterjedt európai kapcsolatait. Putyin a Valdaj fórumon dicsérő szavakkal illette Schrödert, méltatva állítólagos bátorságát, noha a német politikus közvetítői szerepét az európai döntéshozók határozottan elutasították.

A háttérben zajló folyamatok legfontosabb hajtóereje a nemzetközi geopolitikai érdekérvényesítés. A Kreml tudatosan építi fel a nyugati magántulajdonokból álló túszállományát, közvetlen választ adva arra az európai törekvésre, amely a kontinensen befagyasztott kétszázmilliárd eurónyi orosz jegybanki devizatartalék Ukrajna javára történő felhasználását célozza. Putyin a nyilvános megszólalásaiban közvetlen párhuzamot vont a nyugati szankciók és a hazai vagyonelvonások közé, sérelmezve a Gazprom, a Rosznyefty és a Lukoil külföldi érdekeltségeinek korábbi lefoglalását. A diplomáciai patthelyzet és a nemzetközi tárgyalások eredménytelensége arra ösztönzi az orosz elnököt, hogy gátlások nélkül számolja fel a nyugati tőke maradék bástyáit, készpénzre és politikai engedményekre váltva a kézbe kaparintott vállalatokat.

A formális könyvvizsgálati időszak, amely jelenleg a LEV Management felügyelete alatt zajlik, valójában időhúzásra szolgál. A lefoglalt társaságok élére orosz megbízottakat ültettek vezérigazgatónak, a korábbi európai vezetőket pedig tanácsadói szerepkörbe szorították vissza a napi üzletmenet fenntartása céljából. A színfalak mögött az orosz üzleti oligarchák már évek óta figyelik ezeket a több milliárdos vagyontömegeket. Az elosztás szigorú feltételekhez kötődik. A moszkvai vezetés várhatóan előírja, hogy az elvont nyugati vagyonelemeket nevetségesen alacsony áron megkaparintó új belföldi tulajdonosoknak kötelező befizetéseket kell teljesíteniük az állami hadialapba. Az olcsón juttatott vagyon ára a katonai kiadások közvetlen támogatása lesz.

Az új tulajdonosi kör körvonalai már kirajzolódtak az orosz hatalmi piramis csúcsán. Az érdeklődők között szerepel Alekszandr Vinokurov, Szergej Lavrov külügyminiszter veje, akinek Marathon nevű befektetési csoportja jelentős részesedéssel bír a legnagyobb orosz élelmiszerláncokban. Ugyancsak a felvásárlók között emlegetik Szulejman Kerimov dagesztáni milliárdost és üzleti partnereit, akik a dróncsapások által sűrűn célba vett Wildberries online kereskedelmi óriáshoz kötődnek. A jelentkezők listáján ott található God Niszanov ingatlanmágnás és Ilham Rahimov, Putyin egykori egyetemi évfolyamtársa, valamint Dmitrij Patrusev miniszterelnök-helyettes, a befolyásos ex-KGB-s elnöki tanácsadó fia. Ezzel a vagyonátcsoportosítással egy teljesen új, a legfelsőbb vezetéstől függő vállalkozói réteg erősödik meg, amely a megkaparintott javakért cserébe feltétlen hűséggel szolgálja a rendszert.

A mostani akció közvetlen folytatása a korábbi állami vagyonelkobzásoknak. Az elnöki felhatalmazás alapján korábban hasonló sorsra jutott a francia Danone, amelynek tejipari üzemeit a csecsen vezetés közvetlen szövetségesei kapták meg, valamint a dán Carlsberg helyi sörgyárai és a szigetelőanyagokat gyártó Rockwool telephelyei. A naiv elképzelés, miszerint az orosz lakosság alapvető ellátására hivatkozva biztonságban át lehet vészelni a háborús éveket, végérvényesen szertefoszlott. A Kreml a külföldi magántulajdont hadizsákmánynak tekinti, amelyet a belső hatalmi lojalitás fenntartására és a katonai célok megvalósítására fordít.