Az új kata visszatér, de új csapdákat is hozhat

A kisadózó vállalkozások tételes adójának visszaállításáról szóló kormányzati tervezet október 14-ig társadalmi egyeztetésen van. A Tisza-kormány 2027-től újra lehetővé tenné, hogy a katások vállalkozásoknak is számlázzanak, és a rendszert megnyitná többek között a mellékállásban dolgozók, a nyugdíjasok és a nappali tagozatos diákok előtt. Az első reakciók egy része a visszatérésnek örül, mások a magasabb havi adót vagy a tervezetben szereplő korlátozásokat bírálják. A valódi vita azonban arról szól, meg lehet-e különböztetni egyszerű, olcsó adminisztrációval a független kisvállalkozót attól, akit egy cég csak papíron foglalkoztat vállalkozóként.

A kérdésnek komoly előzménye van. A kata 2013-ban a legkisebb vállalkozások egyszerű adózási formájaként indult, és gyorsan népszerűvé vált a szolgáltatók, szabadúszók és mellékállásban dolgozók körében. Az Orbán-kormány 2022 nyarán hirtelen úgy szigorította a rendszert, hogy az érdemben csak magánszemélyeknek számlázó főállású egyéni vállalkozóknak maradt használható. A módosítás tömeges tiltakozást váltott ki, mert sokan egyik hónapról a másikra elveszítették az addig alkalmazott adózási formájukat. A 2027-es terv ennek a döntésnek a visszafordítását ígéri, de nem a régi feltételek változatlan helyreállítását.

A tervezet szerint az új kata főfoglalkozású vállalkozóknál 2027-ben havi százezer, nem főfoglalkozásúaknál ötvenezer forint lenne. A főállásúak tételes adója később a minimálbérhez igazodna, az éves bevételi határ pedig 22 millió forintra emelkedne. A cégeknek történő számlázás ismét lehetséges volna, de az ilyen bevételre a tervezet külön, 15 százalékos terhet is előír, amelynek elszámolásánál a tételes adó figyelembe vehető. Ezeket a szabályokat a parlamentnek még el kell fogadnia; a társadalmi egyeztetés során tehát valódi jelentősége lehet a szakmai kifogásoknak.

Az átmenet különösen bonyolult lehet a már most is katázók számára. A tervezet szerint a jelenlegi rendszerből érkezők még egy ideig kedvezőbb, de szűkebb szabályok között maradhatnak, míg az új belépők a megemelt tételes adót fizetnék. A régi kata 2029-ben szűnne meg végleg. A vállalkozónak ezért nem csupán azt kell eldöntenie, hogy az új szabályok kedvezőbbek-e, hanem azt is, megéri-e korábban áttérnie, ha ezzel céges megrendeléseket vállalhat, de a havi költsége és a bevétel szerinti különadója is változik.

A legnagyobb vitát a rejtett munkaviszony kiszűrésére tervezett korlátok okozhatják. Az új szabályozás megszüntetné a kataalanyiságot, ha a vállalkozó a saját munkáltatójától, illetve olyan korábbi munkáltatójától szerezne katás bevételt, ahol az előző 24 hónapban alkalmazott volt. A tilalom a jogutódra és a kapcsolt vállalkozásokra is kiterjedne. Ez logikusnak tűnik, ha a cél annak megakadályozása, hogy egy cég egyik nap kijelentse a dolgozóját, másnap pedig lényegében ugyanazért a munkáért vállalkozói számlát fogadjon be tőle.

Az általános tilalom ugyanakkor olyan helyzeteket is érinthet, amelyekben nincs szó színlelt munkaviszonyról. Egy korábban alkalmazottként dolgozó grafikus évekkel később önálló vállalkozóként valódi, időszakos projektet vállalhatna régi cégétől. Egy egyetemi oktató vendégelőadást tarthatna korábbi intézményében, vagy egy informatikus szakértőként térhetne vissza egy régebbi munkáltatóhoz. A tervezet két évre szóló kizárása ezekben az esetekben is automatikus lehet, ha a jogviszony a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. A jogalkotónak ezért mérlegelnie kell, valóban minden ilyen ügylet visszaélés-e.

A másik erős korlát az egyetlen megrendelőtől való függés. A tervezet szerint megszűnne az új kataalanyiság, ha egy naptári évben az egy kifizetőtől, illetve kapcsolt vállalkozásaitól származó bevétel elérné a katás bevétel felét. A szabály a vállalkozó gazdasági önállóságát próbálja mérni: akinek szinte kizárólag egy ügyfele van, annál valóban felmerülhet a munkaviszonyhoz hasonló függés. Csakhogy egy induló vállalkozásnak gyakran éppen az első nagy megbízása biztosítja a túlélést, és a megrendelői kör csak később bővül.

A bevételi arány nem feltétlenül mondja meg, hogyan történik a munkavégzés. A valódi vállalkozó saját eszközzel dolgozhat, maga határozhatja meg a munkarendjét, vállalhat üzleti kockázatot és rendelkezhet több potenciális megrendelővel akkor is, ha egy évben egyetlen ügyfele adja a forgalom hatvan százalékát. Fordítva is igaz: egy papíron több megrendelőnek számlázó ember ténylegesen ugyanannak a vállalatcsoportnak az irányítása alatt dolgozhat. Az ötvenszázalékos küszöb könnyen ellenőrizhető, de nem minden esetben jó mérőszáma a munkajogi valóságnak.

A tervezet mellett szól, hogy a korábbi katás rendszer egyik legnagyobb gyengeségét, az alacsony társadalombiztosítási ellátási alapot is orvosolni próbálja. Az új főállású katások ellátási alapja 2027-ben havi 317 ezer forint volna, később pedig a minimálbérhez igazodna. Ez fontos a táppénz, a gyermekvállaláshoz kapcsolódó ellátások és a nyugdíj szempontjából. Nem jelenti azonban azt, hogy a vállalkozó tényleges, akár jóval magasabb jövedelme után szerezne teljes értékű nyugdíjjogosultságot. A mellékállásúak katája pedig önmagában nem keletkeztet új biztosítási jogviszonyt.

A régi és az új rendszer összehasonlításánál ezért nem elegendő a havi adó összegét nézni. Az alacsony tételes adó rövid távon vonzó, de ha cserébe az érintett csak csekély ellátási alap után biztosított, a kockázat egy részét a saját későbbi életére tolja át. A magasabb közteher akkor elfogadhatóbb, ha azzal valóban javul a szociális biztonság, és a vállalkozó nem kényszerül ugyanazért a védelemért külön megtakarításokra vagy biztosításokra. Ezt a mérleget a kormányzatnak számszerű példákkal is be kellene mutatnia.

A magyar Redditen október 7-én érdemi vita bontakozott ki az új kata feltételeiről. Az egyik visszatérő nézőpont szerint a kata legfontosabb előnye nem feltétlenül az alacsony adó, hanem az, hogy a kisvállalkozó könyvelő nélkül, kevés adminisztrációval teljesítheti a kötelezettségeit. Mások azt kifogásolták, hogy egy alkalmazott béréből jóval nagyobb közterhet vonnak le, miközben egy sikeres katás ugyanannyi tételes adót fizethet, mint egy alacsony bevételű vállalkozó. Ezek vélemények, nem reprezentatív közvéleményadatok, de pontosan megmutatják az új rendszer politikai dilemmáját.

Az egyszerűség és a közteherviselés arányossága között valóban feszültség van. Ha a kata túlságosan kedvező, a munkáltatók érdekeltté válhatnak a valódi munkaviszonyok vállalkozói szerződéssé alakításában. Ha viszont túl sok kivételt, küszöböt, kiegészítő adót és ellenőrzési szabályt építenek bele, a rendszer elveszítheti eredeti előnyét: azt, hogy a legkisebb vállalkozásoknak nem kell bonyolult adózási szabályokat követniük. A 2022-es szigorítás egyik tanulsága éppen az volt, hogy az egyszerű, általános tiltás sok szabályosan működő szereplőt is hátrányosan érinthet.

A következő napokban a társadalmi egyeztetés ezért több ponton érdemi korrekcióra adhat alkalmat. A szakmai szervezetek javasolhatják a volt munkáltatóra vonatkozó tilalom kivételeit, az egy megrendelőhöz kötődő arány módosítását vagy a valódi önálló vállalkozói működést igazoló feltételeket. A pénzügyi tárcának közben azt is meg kell mutatnia, hogyan ellenőrizné ezeket a szabályokat a NAV anélkül, hogy a kisadózókat újra adminisztratív terhek közé szorítaná.

Az új kata sorsa így október 14-e után sem pusztán azon múlik, hányan jelentkeznek vissza a rendszerbe. Az lesz a döntő, hogy a szabályozás képes-e kiszámítható keretet adni a valóban önálló szolgáltatóknak, miközben nem teremt új ösztönzést a munkaviszonyok kijátszására. Ha sikerül, a 2022-ben szétszakított vállalkozói kör egy része visszatérhet egy egyszerűbb adózáshoz. Ha nem, a kormány ugyanabba a vitába kerülhet, amelyből az előző kabinet a drasztikus szigorítással próbált kiszabadulni.