Az erdőrészletek harmadában marad a tilalom

A védett magyar erdők jövőjéről folyó vita új szakaszba lépett. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter október 8-án közölte: a nemzeti parkokkal és az erdőgazdaságokkal közösen 1441 védett erdőrészletet vizsgáltak felül, és ezek 35 százalékában továbbra sem engedélyezik a fakivágást. Az adat első hallásra megnyugtatónak tűnhet, de a döntés valódi jelentősége nem a százalékban, hanem a még megválaszolatlan kérdésekben van. Mely területeken marad a védelem, milyen munkák indulhatnak újra a többiben, és ki ellenőrzi, hogy a természetvédelmi szempontok ténylegesen érvényesülnek-e?

A kormány májusban ideiglenes fakitermelési moratóriumot vezetett be a védett erdőkben. Az intézkedés célja az volt, hogy a természetvédelmi és klímaalkalmazkodási szempontok alapján felülvizsgálják az addigi gazdálkodást. Szeptember 30-án azonban a kabinet nem hosszabbította meg általánosan a tilalmat, ami természetvédelmi szervezetek tiltakozását váltotta ki. A mostani döntés egy köztes megoldást jelez: bizonyos erdőrészletekben megmarad a korlátozás, másutt visszatérhetnek az erdészeti beavatkozások.

Az első tisztázandó részlet maga a 35 százalék. A miniszter erdőrészletekről beszélt, nem az összes védett erdőterület hektárban mért harmadáról. Az erdőrészletek mérete és ökológiai értéke eltérő lehet. Ezért az arányból önmagában nem lehet megmondani, mekkora terület és milyen élőhely került tartós védelem alá. Ehhez térképes, helyrajzi vagy erdészeti azonosítókkal ellátott lista kellene, amelyből az is kiderül, milyen természetvédelmi indok alapján sorolták az egyes részleteket a két csoport valamelyikébe.

A második kérdés az, mit jelent pontosan a fakivágás tilalma. Az erdőgazdálkodásban többféle beavatkozás létezik: egészségügyi termelés, gyérítés, bontóvágás, végvágás, inváziós fajok eltávolítása vagy a természetes felújulást segítő munka. Ezek ökológiai következménye nagyon különböző. Egy természetvédelmi célú beavatkozás bizonyos esetekben indokolt lehet, másutt viszont az idős, odvas fák és a holtfa meghagyása fontosabb a biodiverzitás szempontjából. A szabályok akkor ellenőrizhetők, ha a tilalom nem pusztán általános politikai jelszó, hanem világos szakmai kategóriák rendszere.

A Börzsönyben már a moratórium lejárta után is megjelent az óvatosabb gyakorlat. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának tájegységvezetője október elején arról számolt be, hogy az igazgatóság nem járul hozzá újabb bontó- vagy végvágásokhoz a nemzeti parki rangban védett börzsönyi erdőkben. Ez fontos helyi példa arra, hogy az általános tilalom megszűnése nem jelenti mindenütt automatikusan a fakitermelés újraindulását. A döntés ugyanakkor az egyes nemzeti parkok szakmai álláspontjától és a konkrét engedélyezési rendszertől is függ.

A természetvédelmi szervezetek kritikája mögött tartós szakmai vita húzódik. Az idős, természetközeli erdők több szempontból pótolhatatlanok: élőhelyet adnak ritka fajoknak, segítik a víz megtartását, mérséklik a talaj kiszáradását, és bizonyos körülmények között ellenállóbbak lehetnek a klímaváltozás hatásaival szemben. A vágásokkal kezelt, egykorú állományokban a lombkorona és a talajviszonyok gyors változása nagyobb kitettséget okozhat. Ugyanakkor nem minden beavatkozás káros, és nem minden erdő képes emberi segítség nélkül alkalmazkodni az új éghajlati viszonyokhoz. Ezért a vita nem oldható meg a fakivágás általános támogatásával vagy tiltásával.

Gajdos a döntést gazdasági és szociális korlátokkal indokolta. Közlése szerint az állami erdészeti társaságok évente körülbelül négymillió köbméter fát termelnek ki; ebből 1,3 millió köbméter tűzifaként, 1,4 millió a faiparban, 700 ezer köbméter erőművekben hasznosul, 600 ezer köbmétert pedig exportálnak. Ezek miniszteri adatok, amelyek pontos ellenőrzéséhez az erdőgazdaságok és az országos erdőleltár részletes kimutatásai szükségesek. A számok mindenesetre jelzik, hogy az erdőpolitika egyszerre érint energiát, ipart, külkereskedelmet és vidéki megélhetést.

A miniszter szerint Magyarországon mintegy másfél millió háztartás számára a fa az egyetlen vagy a fő fűtési mód. Ez szintén olyan becslés, amelynek definíciója fontos: más a kizárólag fával fűtő, a vegyes tüzelést használó és a tartalék fűtési lehetőségként fára támaszkodó család helyzete. A téli ellátás biztonsága valódi szociális kérdés, de abból, hogy sokan használnak tűzifát, nem következik automatikusan, hogy minden védett erdőben szükség van fakitermelésre. A fenntartható ellátás része lehet az energiahatékonyság javítása, a kevésbé értékes állományok megfelelő kezelése és a tűzifaelosztás célzottabb megszervezése is.

Különösen kényes az erőművek szerepe. Gajdos szerint a korábbi kormány idején kötött hosszú távú szerződések korlátozzák a kabinet mozgásterét, és a felmondásuk jelentős kártérítési kockázatot jelenthet. Ez ellenőrizhető állítás lenne, ha a szerződések, a mennyiségi vállalások, az árképletek és a felmondási feltételek nyilvánosak volnának. Az erdőpolitikai fordulat ezért a közbeszerzések és a vállalati szerződések átláthatóságának kérdésévé is válik. Nem mindegy, milyen kötelezettségeket örökölt az állam, és mekkora költséggel lehet ezeket természetvédelmi szempontból kedvezőbb konstrukciókra cserélni.

A kormány az állami erdőgazdaságok működését is át kívánja alakítani. A miniszter a profitorientált szemlélet helyett nonprofit megközelítést sürgetett, és új vezetői pályázatokat helyezett kilátásba. A tulajdonosi elvárások módosítása azonban csak akkor eredményez valódi változást, ha a társaságok teljesítményét nem kizárólag a kitermelt fa mennyiségével és a pénzügyi eredménnyel mérik. Érdemes lenne olyan mutatókat is nyilvánossá tenni, mint az idős erdők aránya, a holtfa mennyisége, a természetes felújulás sikeressége, a talajnedvesség vagy a védett fajok állományának változása.

A vita közösségi szinten is élénk. A magyar Redditen a Börzsönyben fenntartott korlátozásról szóló beszélgetésben sokan a nemzeti parkok önálló döntési jogát és a természetközeli erdők védelmét hangsúlyozták. Mások a tűzifaellátás és a gazdálkodási szerződések gyakorlati oldalát vetették fel. Ezek a vélemények nem helyettesítik az erdészeti adatokat, de jól mutatják, hogy a kérdés nem csupán természetvédők és fakitermelők vitája: a helyi közösségek, az energiaszegénységben élők és a jövő nemzedékek érdekei is találkoznak benne.

A következő hetekben a legfontosabb feladat az 1441 erdőrészletre vonatkozó döntések részletes közzététele lehet. A természetvédelmi szervezeteknek, az önkormányzatoknak és az érintett lakosoknak tudniuk kellene, hol marad a tilalom, hol milyen munkák kezdődhetnek, és milyen jogorvoslati lehetőségük van. Az erőművi szerződések felülvizsgálatának eredménye és az erdőgazdaságok vezetői pályázatai ugyancsak megmutathatják, mennyire tartós a bejelentett irányváltás.

A moratórium részleges fenntartása önmagában sem teljes kudarc, sem végleges természetvédelmi győzelem. A döntés valódi értékét az dönti el, hogy a következő kitermelési szezonban a védett élőhelyek állapota javul-e, és közben a tűzifára szoruló családok ellátása is biztosítható-e. Ehhez több kell a százalékoknál: ellenőrizhető térképek, nyilvános szerződések, független ökológiai értékelés és olyan erdőgazdálkodás, amelyben a természet állapota nem marad a pénzügyi eredmény mögött.