Maduro ellen kínzások miatt emeltek újabb vádat
Az Egyesült Államok ügyészei szerint a volt venezuelai államfő és felesége politikai ellenfelek, valamint fogva tartott külföldiek bántalmazásáért is felelhet. A New Yorkban zajló eljárás új szakaszba lépett, a tárgyalás jövő nyáron kezdődhet.
Újabb, a korábbiaknál is súlyosabb vádpontokkal kell szembenéznie Nicolás Maduro volt venezuelai elnöknek az Egyesült Államokban. A New York-i szövetségi ügyészség módosított vádirata szerint Maduro és felesége, Cilia Flores olyan állami rendszert irányíthattak, amely politikai ellenfeleket és fogva tartott amerikai állampolgárokat kínzással, önkényes bebörtönzéssel és fenyegetéssel próbált megtörni. A pár ellen korábban kábítószer-kereskedelemmel és úgynevezett narkoterrorizmussal kapcsolatos eljárás indult, amely most további bűncselekményekkel bővül.
Az ügyészek állítása szerint a venezuelai állami szervek egyes alkalmazottai Maduro jóváhagyásával alkalmaztak súlyos fizikai és pszichológiai bántalmazást. A vádiratban elektromos sokkolás, verés, vízbefojtást utánzó módszer és az ellenzékiek megfélemlítése is szerepel. A vádhatóság több olyan amerikai állampolgár ügyét is vizsgálja, akiket venezuelai fogságuk idején állítólag bántalmaztak. Az érintettek egy részének személyazonosságát a nyilvánosságra hozott beszámolók nem tartalmazzák.
Az új dokumentum szerint a kínzásokat az államapparátuson belül szervezhették, és azokat egyes tisztségviselők politikai eszközként használták. Az ügyészek olyan állításokat is megfogalmaztak, amelyek szerint az elnöki vezetés közvetlenül hagyhatott jóvá módszereket, illetve utasításokat adhatott az ellenzéki szereplők megfélemlítésére. Ezek a vádak rendkívül súlyosak, de a büntetőeljárás jelenlegi szakaszában még nem bizonyított tények. Maduro és Flores tagadják a velük szemben megfogalmazott korábbi vádakat, és a bíróság feladata annak eldöntése, mit lehet az új állításokból bizonyítani.
Maduro 2013-tól 2026 januárjáig állt Venezuela élén. Az ország a kőolajban gazdag Latin-Amerika egyik legfontosabb állama, politikai rendszere azonban az elmúlt évtizedben egyre autoriterebbé vált. A választások tisztasága, a független sajtó helyzete, az ellenzék mozgástere és a biztonsági szervek fellépése miatt Caracas rendszeresen nemzetközi bírálatok kereszttüzébe került. Az ország gazdasági válsága és a kivándorlás milliók életét változtatta meg, a venezuelai diaszpóra pedig az egész amerikai kontinensen jelentős tényezővé vált.
A volt elnököt és feleségét 2026 januárjában amerikai különleges erők fogták el Caracasban, majd New Yorkba szállították. Az akciót a Trump-kormány az amerikai büntetőeljárás érvényesítésével indokolta, a művelet nemzetközi jogi megítélése azonban vitatott. Több jogász és külföldi bíráló arra figyelmeztetett, hogy egy hivatalban lévő államfő katonai elfogása súlyos szuverenitási kérdéseket vet fel. A büntetőper ezért két különböző vitát kapcsol össze: az egyik az állítólagos bűncselekményekről, a másik az amerikai fellépés jogszerűségéről szól.
A házaspár jelenleg amerikai őrizetben van. A tárgyalás megkezdését 2027 júniusára tűzték ki, a bírósági előkészítés azonban már folyik. Flores kérelmét, hogy egészségi állapotára tekintettel óvadék ellenében szabadlábon védekezhessen, a szövetségi bíróság elutasította. A védelem várhatóan vitatni fogja a bizonyítékok egy részének felhasználhatóságát, a tanúvallomások hitelességét és az amerikai bíróság joghatóságával kapcsolatos kérdéseket is.
A korábbi vádpontok szerint Maduro állami tisztségeit kábítószer-kereskedelmi hálózatok támogatására használhatta fel. Az ügyészek azt állítják, hogy a venezuelai hatalmi struktúrák egyes szereplői segítették a kokainszállítmányok továbbítását, védelmet nyújtottak kereskedőknek, és diplomáciai eszközökkel fedeztek illegális tevékenységeket. A volt elnök ezeket a vádakat politikailag motiváltnak minősítette. Az új, kínzással kapcsolatos állítások más típusú bizonyítást igényelnek, mert a vádlottak személyes vagy vezetői felelősségét is meg kell alapozni.
A kínzással kapcsolatos büntetőeljárásokban különösen nehéz feladat a parancsnoki lánc feltárása. A nyomozóknak azt kell bizonyítaniuk, hogy a bántalmazás megtörtént, a felelős személyek azonosíthatók, és a politikai vezetésnek milyen tudomása vagy szerepe volt az eseményekben. A tanúvallomások, orvosi dokumentumok, belső utasítások és egyéb bizonyítékok együttese döntheti el, hogy az ügyészi állítások megállják-e a helyüket. Az, hogy egy országban rendszerszerű jogsértések történtek, önmagában még nem bizonyítja egy konkrét vádlott minden egyes cselekményért viselt büntetőjogi felelősségét.
A vádhatóság a venezuelai ellenzék elleni fellépést a politikai hatalom fenntartásával kapcsolja össze. A vádirat szerint az ellenfelek megfélemlítése, az önkényes fogva tartás és a fizikai erőszak a rendszer működésének része lehetett. A venezuelai hatóságok korábbi emberi jogi gyakorlatát több nemzetközi szervezet is bírálta. A mostani amerikai eljárás azonban sajátos helyzetet teremt: az ügyészség egy volt államfőt és házastársát kívánja felelősségre vonni, miközben az elfogásuk körülményeit is vitatják.
A venezuelai belpolitikai következmények sem mellékesek. Maduro távozása után Delcy Rodríguez került az ország vezetésének középpontjába, és Caracas viszonya Washingtonhoz több területen megváltozott. Az amerikai kormány számára a büntetőper fontos politikai üzenet is lehet: azt kívánja bizonyítani, hogy a korábbi venezuelai vezetés ellen súlyos, bíróság előtt vizsgálható bűncselekmények gyanúja áll fenn. Az új hatalmi viszonyok ugyanakkor nem oldották meg automatikusan a venezuelai társadalom gazdasági és demokratikus problémáit.
A per nemzetközi figyelmet is kap, mert a vezető politikusok külföldi büntetőjogi felelősségre vonása ritka és jogilag összetett folyamat. Az amerikai bíróságnak a saját büntetőjoga alapján kell eljárnia, miközben a történet érinti az államfői mentesség, a nemzetközi joghatóság és az államok közötti együttműködés kérdéseit. A védelem és a vádhatóság várhatóan élesen eltérően értelmezi majd ezeket a szempontokat.
Európai szempontból az ügy a jogállamiság és a külpolitikai eszközök kapcsolatáról szól. Az Európai Unió hosszú ideje szankciókkal és diplomáciai nyomással próbált reagálni a venezuelai jogsértésekre, miközben a latin-amerikai ország stabilitása a migráció és az energiapiac miatt is fontos. A büntetőper kimenetele közvetlenül nem rendezi Venezuela politikai jövőjét, de befolyásolhatja az amerikai–latin-amerikai viszonyt és az autoriter vezetők elszámoltathatóságáról folyó vitát.
A következő hónapokban elsősorban a bizonyítékok és az eljárási indítványok kerülhetnek előtérbe. A módosított vádirat újabb tanúk meghallgatását és további iratok beszerzését teheti szükségessé. A júniusra kitűzött tárgyalásig a feleknek lehetőségük lesz vitatni az ügyészség állításait, és a bíróság több előzetes döntést hozhat. Maduro ügyében ezért most a vádemelés súlya és a tényleges bizonyíthatóság közötti különbség a legfontosabb: a történet politikai következményei már érzékelhetők, a büntetőjogi ítéletre még várni kell.