Thatcher árnyékában keresnek kiutat a brit toryk

A brit Konzervatív Párt ötven évvel ezelőtti politikai fordulatához nyúl vissza Kemi Badenoch. A toryk október eleji birminghami kongresszusán bemutatott, The Right Way című program a Margaret Thatcher felemelkedését előkészítő 1976-os The Right Approach szellemi örökösének tekinti magát. A pártvezetésnek azonban egészen más körülmények között kell megfogalmaznia az új jobboldali ajánlatot: 14 év kormányzás után 2024-ben súlyos választási vereséget szenvedtek, a hagyományos konzervatív szavazótábor egy része pedig Nigel Farage Reform UK nevű pártjához pártolt át.

A birminghami tanácskozás így az újrakezdés kísérlete volt. Badenoch beszédében a brit politika következő időszakát a nemzet jövőjéről szóló eszmék versenyeként írta le. A kisebb állam, az alacsonyabb adók, a dereguláció, a tulajdon védelme és az egyéni felelősség hangsúlyozása egyértelmű szakítást jelez a konzervatív kormányzás utolsó éveinek számos gyakorlatával. A Tory vezetés ezúttal saját korábbi hibáiról is beszélt, különösen a gyenge növekedésről, az elhúzódó lakhatási válságról és a közszolgáltatásokkal kapcsolatos elégedetlenségről.

A történelmi hivatkozás tudatos. Thatcher 1979-es győzelmét is hosszú ellenzéki korszak, gazdasági bizonytalanság és a korábbi politikai konszenzus megkérdőjelezése előzte meg. Programja privatizációval, szakszervezeti reformokkal, adópolitikai fordulattal és a piaci verseny erősítésével alakította át Nagy-Britanniát. A mai ország azonban máshonnan indul: a közszolgáltatások tartós finanszírozási gondokkal küzdenek, az adóterhelés magas, a lakásárak sok térségben elszakadtak a jövedelmektől, miközben a védelmi és egészségügyi kiadások iránti igény növekszik.

Badenoch a konzervatív program középpontjába az államadósság mérséklését állítja. A párt azt állítja, hogy 71 milliárd fontnyi megtakarítási lehetőséget azonosított, amelynek jelentős részét a szociális kiadások visszafogása és az államapparátus karcsúsítása adná. Ez az összeg politikai ígéret, nem már végrehajtott megtakarítás: a tényleges hatás függ a jogosultsági szabályoktól, a végrehajtás ütemétől és attól is, milyen új társadalmi költségek jelentkeznek a megszorítások nyomán. A konzervatívok szerint a kevesebb bürokrácia élénkítené a beruházásokat, bírálóik szerint a csökkentések tovább terhelnék az amúgy is szűkös közszolgáltatásokat.

A kongresszus legnagyobb visszhangot kiváltó ígérete az örökösödési adó reformja volt. Badenoch teljesen mentesítené az adó alól az egyenesági leszármazottaknak átadott családi otthont, és a házaspárok számára ezen felül egymillió fontnyi egyéb vagyon adómentes öröklését tenné lehetővé. A párt azzal érvel, hogy a családok adózott jövedelemből vásárolt ingatlanját nem indokolt újra megadóztatni a tulajdonos halálakor. A reform a lakástulajdonosok körében népszerű lehet, különösen azokban a dél-angliai választókerületekben, ahol az ingatlanárak évtizedek alatt rendkívül magasra emelkedtek.

A vitát azonban erősen meghatározza az intézkedés elosztási hatása. Az örökségek kevesebb mint öt százalékát terheli jelenleg ilyen adó, ezért az adómentesség kiterjesztése elsősorban a nagyobb vagyonnal rendelkező családoknak jelentene közvetlen könnyítést. A Tax Justice UK szerint a reform a leggazdagabb örökösök számára nyújtana jelentős kedvezményt, miközben a közszolgáltatások forrásigénye változatlan. A TUC szakszervezeti szövetség is arra figyelmeztetett, hogy az átlagos háztartások többsége eleve nem fizet örökösödési adót.

A költségek becslésében is eltérés mutatkozik. A konzervatívok hozzávetőleg hatmilliárd fontos éves bevételkieséssel számolnak, egyes adószakértők viszont ennél magasabb, akár tízmilliárd fontot meghaladó veszteséget valószínűsítenek, részben a tulajdonosok megváltozó döntései miatt. A lakáspiac működésére is lehet hatás: ha a nagy értékű családi otthon megtartása jelentősebb adóelőnnyel jár, az idősebb tulajdonosokat kevésbé ösztönözheti a kisebb ingatlanba költözésre. A fiatalabb családok szempontjából ez tovább szűkítheti az elérhető lakások kínálatát.

A gazdaságélénkítés másik eszköze a szabályozás lebontása. A konzervatívok felgyorsítanák az építési engedélyezést, támogatnák a Heathrow repülőtér régóta vitatott harmadik kifutópályáját, és csökkentenék a fiatal munkavállalók alkalmazásához kapcsolódó munkáltatói terheket. A program szerint az állami tervezés és a késlekedő engedélyek számos beruházást akadályoznak. Ezzel szemben a környezetvédők és a helyi közösségek a légiközlekedés terjeszkedésének következményeire, illetve az ellenőrzés gyengítésének kockázataira hívják fel a figyelmet.

Az energia- és klímapolitikában különösen látványos a változás. Badenoch az északi-tengeri olaj- és gázkitermelés újraélénkítését, a brit nukleáris energia fejlesztését és a 2050-re tervezett nettó nulla kibocsátásra vonatkozó jogi kötelezettség felülvizsgálatát sürgeti. A konzervatív érvelés középpontjában az energia ára, az ipari versenyképesség és az ellátásbiztonság áll. A klímacélok kritikusai szerint azonban az új fosszilis beruházások hosszú távú gazdasági megtérülése bizonytalan, és az átmenet késleltetése a későbbi alkalmazkodás költségeit növelheti.

A The Right Way körül hamar adatvita is kialakult. Egy számítás a nettó nulla kibocsátás elérésének költségét csaknem 957 milliárd fontra tette, miközben a hivatkozott brit klímavédelmi testületi becslésben szereplő megfelelő összeg körülbelül 478 milliárd font volt. A különbség mögött a számítás egyik ismertetése szerint kettős elszámolás állhatott; a klímavédelmi testület frissebb értékelése ugyanakkor ettől is eltérő nettó költséget állapított meg. Az eset azt mutatja, hogy a nagy ívű energiapolitikai vállalások pénzügyi alapjait különösen gondosan kell ellenőrizni.

A rendpolitika a gazdasági ígéretek mellett a párt másik hangsúlyos területe. Badenoch ötvenezer új börtönférőhely kialakítását ígérte, mivel a brit büntetés-végrehajtási rendszer túlzsúfoltsága régóta korlátozza az igazságszolgáltatás mozgásterét. A keményebb fellépés népszerű a konzervatív táborban, de egy ekkora bővítés telek-, építési és személyzeti költségeket is jelentene. Kérdéses, hogy a kisebb állam és a növekvő büntetés-végrehajtási kapacitás céljai milyen költségvetési kompromisszumok árán egyeztethetők össze.

A védelempolitikai vállalások ugyancsak nagy összegűek. A toryk 2030-ra a bruttó hazai termék három százalékára emelnék a katonai kiadásokat, későbbi célként pedig ennél magasabb arányt is megneveztek. A Britannia Shield elnevezésű terv a létfontosságú infrastruktúra lég- és rakétafenyegetésekkel szembeni védelmét erősítené. A programról Badenoch maga is elismerte, hogy nem az izraeli Vaskupola egyszerű brit megfelelője. A beszerzések, a radarok, az elfogóeszközök és az üzemeltetés részletes finanszírozása nélkül a terv egyelőre politikai iránykijelölés.

A konzervatívoknak közben a jobboldal átrendeződésével is számolniuk kell. Nigel Farage Reform UK pártja a bevándorlásellenes üzenetekkel és a politikai elit bírálatával elcsábította a tory szavazók egy részét. Farage és pártja körül az utóbbi hónapokban adományozási és finanszírozási ügyek is vitát váltottak ki, népszerűsége pedig több mérésben visszaesett. Badenoch ebből azt a következtetést vonta le, hogy a konzervatívoknak érdemes ismét önálló gazdaságpolitikai arculatot építeniük, ahelyett hogy minden ügyben követnék a Reform UK témaválasztását.

A pártvezető egyértelműen elutasította a Farage-zsal kötendő politikai megállapodást. Külön is bírálta azt a felfogást, amely származás alapján vonná kétségbe brit állampolgárok nemzeti hovatartozását. Ez a határhúzás Badenoch számára személyesen is hangsúlyos: a toryk első fekete női elnökeként egy olyan pártot próbál összetartani, amelynek választói között eltérő elképzelések élnek a nemzeti identitásról, a bevándorlásról és a társadalmi mobilitásról. A bevándorlási szigorítások ugyanakkor a konzervatív program továbbra is meghatározó elemei.

A párt számára a Munkáspárt változása is új környezetet teremtett. Keir Starmer távozása után Andy Burnham került a kormány és a Labour élére, és személyes népszerűsége új lendületet adott a kormánypártnak. Egy augusztus végi YouGov-felmérésben a megkérdezettek 42 százaléka Burnhamet, 26 százaléka Badenochot tartotta alkalmasabb miniszterelnöknek kettejük közül. A szeptemberi pártvezetői megítélési adatok ugyanakkor arra is utaltak, hogy Badenoch kedvezőbben szerepel Farage-nál. A személyes népszerűség azonban nem azonos a pártszavazattal, és különösen óvatosan kell kezelni az egyes mérésekből levonható következtetéseket.

A toryknak emellett a saját közelmúltjukkal kell elszámolniuk. David Cameron idején a költségvetési megszorítások, a Brexit körüli pártszakadás, Boris Johnson botrányai, Liz Truss rövid és pénzpiaci megrázkódtatást hozó kormányzása, majd Rishi Sunak választási veresége mind hozzájárultak a konzervatív márka gyengüléséhez. Badenoch a fegyelmezett gazdálkodást ígéri, de Truss 2022-es adócsökkentési kísérlete óta a brit közvélemény és a pénzpiacok különösen érzékenyek a fedezet nélkülinek látszó költségvetési vállalásokra.

Az 1970-es évekhez való visszatérés politikailag ezért egyszerre vonzó és kockázatos. Thatcher neve a toryk számára határozottságot, piaci reformokat és választási sikereket idéz fel, de a nyolcvanas évek ipari leépülése, társadalmi konfliktusai és területi különbségei máig vitatott örökséget jelentenek. A mai Konzervatív Párt ugyanazt a gazdasági szabadságot ígéri, miközben a választók biztonságot, megfizethető lakhatást, gyorsabb egészségügyi ellátást és működő közlekedést várnak. Ezeket a célokat pusztán az adók csökkentésével nehéz összeegyeztetni.

A birminghami fordulat jelentősége így elsősorban abban áll, hogy Badenoch meghatározta, milyen politikai vitákat akar folytatni az ellenzékben. Egy világosabb konzervatív program még nem oldja meg a párt szervezeti, hitelességi és társadalmi problémáit, de új viszonyítási pontot teremt a Labourrel és a Reform UK-val folytatott küzdelemben. Az októberben meghirdetett ígéretek valódi próbája a következő hónapokban a számszerűen ellenőrizhető költségvetési tervek és a szélesebb választói rétegekhez szóló válaszok kidolgozása lesz.