Új NATO-terv készül: drónokkal vernék vissza az oroszokat

Európa keleti határain új katonai gondolkodás formálódik. A NATO azt tervezi, hogy egy esetleges orosz támadás esetén már az első órákban megállítja a betörő erőket, még mielőtt jelentősebb területet foglalhatnának el. A tervezők ehhez hagyományos szárazföldi alakulatokat, olcsó pilóta nélküli eszközöket, mesterséges intelligenciával támogatott célfelderítést és mélységi csapásmérő képességeket kapcsolnának össze. A „győzelem elmélete” néven emlegetett koncepciót Alexus Grynkewich amerikai tábornok, a NATO európai szövetséges erőinek főparancsnoka október 12-én, a varsói biztonsági fórumon készül nyilvánosan ismertetni.

A tervezetről a Bloomberg és az olasz ANSA az észak-atlanti szövetség nem minősített dokumentuma alapján közölt részleteket. A nyilvánosságra került leírás nem műveleti parancs, a csapatmozgások és a célpontok részletes tervei továbbra is titkosak. Mégis fontos változást jelez: a szövetség a területvédelem gyorsaságát és az ellenfél kezdeményezésének megtörését állítja a középpontba. A lengyel Gazeta Wyborcza szerint a megközelítés az ukrajnai háború tapasztalataiból született, és egyszerre reagál a hagyományos katonai támadás, valamint a szabotázs és más hibrid műveletek fenyegetésére.

A legfontosabb különbség a hidegháború után sokáig ismert elrettentési elképzelésekhez képest az idő. A korábbi tervekben helyenként számoltak azzal, hogy az agresszor átmenetileg megszállhat szövetséges területet, amelyet egy későbbi ellentámadás szabadít fel. Az ukrajnai Bucsa és más települések 2022-es tragédiája világosan megmutatta, milyen emberi ára lehet a megszállás akár néhány hetének is. A mostani elgondolás ezért az úgynevezett megtagadáson alapuló elrettentésre támaszkodik: az ellenfél már a támadás pillanatában belássa, hogy nem érhet el katonailag értelmezhető sikert.

Ennek első eszközei az előretolt szárazföldi alakulatok lennének. Feladatuk a betörés megállítása, az átkelők, közlekedési folyosók és kulcspontok biztosítása, valamint a gyorsan mozgósítható tartalékok beérkezéséhez szükséges idő megnyerése. A védekezés azonban nem állna meg a harckocsiknál és tüzérségi rendszereknél. A NATO keleti szárnyának elrettentési kezdeményezése, az EFDI éppen azokat a technológiákat próbálja rendszerbe foglalni, amelyek Ukrajnában néhány év alatt gyökeresen átformálták a harcmezőt.

Olcsó, részben feláldozhatónak tervezett drónok, földi robotok, kamerák, radarok és egymással adatot cserélő érzékelők figyelhetnék a veszélyeztetett térségeket. A mesterséges intelligencia a nagy mennyiségű információ rendszerezésében, a gyanús mozgások felismerésében és a célpontok azonosításának támogatásában kaphat szerepet. A rendszer lényege a reakcióidő rövidítése: a felderített fenyegetésről szóló jelzés minél kevesebb késéssel jusson a döntéshozókhoz és az elhárításra kijelölt egységekhez. Az automatizálás mértéke és a fegyveralkalmazás emberi ellenőrzése ugyanakkor külön katonai és jogi kérdés.

A lengyel lap által idézett NATO-elképzelésekben szerepel egy olyan, pilóta nélküli rendszerekkel felügyelt határövezeti térség is, amelyet a májusi lettországi gyakorlatok során ismertettek. A légi és földi eszközök integrációja lehetővé tenné, hogy az ellenséges oszlopok már a határ közelében felderíthetővé váljanak. A szlovákiai júniusi kísérletekben szintén drónokat, drónelhárító megoldásokat, személyzet nélküli járműveket és új kommunikációs rendszereket próbáltak ki. Ezek egyelőre képességfejlesztési és kísérleti programok; a teljes határszakaszokat lefedő, megszakítás nélkül működő rendszer még nem tekinthető megvalósult ténynek.

A tervezett műveleti sorrend második része az orosz hadvezetés működésének megbénítása lenne. Az ANSA által ismertetett dokumentum a parancsnoki és irányítási kapcsolatok, a kommunikáció, a hírszerzés, a megfigyelés, a felderítés és a célkijelölés hálózatának megzavarását vagy megsemmisítését nevezi meg. Ez hagyományos csapásokkal és kiberműveletekkel egyaránt történhetne. Ha ezek az eszközök nem bizonyulnának elegendőnek, a NATO repülőgépekkel és rakétatüzérséggel is támadhatná az inváziót fenntartó katonai képességeket.

A legérzékenyebb elem, hogy a koncepció az agresszió visszaverése érdekében orosz területen lévő katonai célpontok elleni csapások lehetőségével is számol. Ez nem jelent előre elhatározott támadást Oroszország ellen, és nem változtat a szövetség védelmi jellegén. Egy konkrét helyzetben a szükségesség, az arányosság, a nemzetközi jog és a politikai döntéshozatal egyaránt meghatározná a válaszlépéseket. A dokumentum mégis jelzi, hogy a katonai tervezők a támadást előkészítő vagy fenntartó eszközöket nem tekintik eleve érinthetetlennek pusztán azért, mert a határ túloldalán helyezkednek el.

A szövetség mögött összességében sokkal nagyobb gazdasági és konvencionális katonai erő áll, mint Oroszország mögött. A nagyobb erőforrás azonban nem garantál gyors reakciót. Az ukrajnai háború egyik tanulsága, hogy egy viszonylag olcsó drón is rendkívül drága fegyverrendszert veszélyeztethet, a felderítés és az elektronikai hadviselés pedig napról napra változik. A támadó fél sok eszköz elvesztésével is számolhat, ha az átjutó kisebbség végrehajtja a feladatát. Az európai haderők beszerzési rendszerei ezzel szemben gyakran évekre előre tervezett, költséges programokhoz igazodnak.

Andrij Zahorodnyuk korábbi ukrán védelmi miniszter egy friss nyilatkozatában ezt a különbséget nevezte az európai alkalmazkodás legsúlyosabb akadályának. A „megfizethető tömeges precízió” logikája abból indul ki, hogy sok, viszonylag olcsó és pontos eszköz együttes alkalmazása akkor is eredményes lehet, ha jelentős részük megsemmisül. Ez eltér attól a szemlélettől, amely minden egyes platformot a lehető legtökéletesebbre és legdrágábbra fejleszt. A NATO számára nem az a feladat, hogy minden ukrán megoldást változtatás nélkül átvegyen, hanem hogy a gyors fejlesztés, a sorozatgyártás és a hagyományos erők integrációja terén tanuljon.

Mark Rutte NATO-főtitkár is többször figyelmeztetett: a magasabb védelmi kiadás önmagában kevés, a pénzből időben rendelkezésre álló fegyvereket, lőszert és kiképzett alakulatokat kell létrehozni. A szövetség 2026 tavaszán több országot érintő hadgyakorlatokon próbálta ki az új keleti védelmi megoldásokat. A lengyel beszámoló szerint a Sword 26 gyakorlat Lengyelországot, Litvániát és északi államokat is érintett. A szlovákiai tesztek az olcsó drónrajok és a földi pilóta nélküli eszközök alkalmazhatóságát vizsgálták. A kérdés most az, milyen gyorsan lehet a kísérleti technológiákat mindenütt működő katonai képességgé alakítani.

Miközben a NATO megújítja keleti terveit, Washington európai katonai jelenlétének jövője bizonytalan. Az amerikai kormány a szövetségesek védelmi költéseiről és vállalásairól is adatokat kért, a Pentagonban pedig több lehetséges csapatelhelyezési változatot vizsgálnak. A Gazeta Wyborcza szerint a következő döntések Donald Trump elnök kezébe kerülhetnek. A tervezett amerikai módosítások pontos mértéke és időzítése egyelőre nem végleges. Az európai országoknak így olyan helyzetre is készülniük kell, amelyben az amerikai segítség továbbra is meghatározó, de a kontinens saját erőinek a korábbinál nagyobb kezdeti terhet kell viselniük.

A balti államok közül Észtország már gyakorlati lépésekkel alkalmazkodik az új megközelítéshez. A Financial Times beszámolója szerint a hadsereg jelentős egységeket helyez közelebb az orosz határhoz. A Tapában állomásozó első dandár Jõhvi felé történő átcsoportosítása mellett Narvában új katonai létesítmény épül. Az ország amerikai HIMARS és dél-koreai Chunmoo rakétarendszereket is beszerez, amelyek egyes változatai akár 300 kilométeres hatótávolságot biztosítanak. Az észt döntéshozók abból indulnak ki, hogy egy korlátozott betörés is súlyos politikai és humanitárius következményekkel járna.

Észtország földrajzi helyzete miatt különösen érzékeny a gyorsaságra. Narva közvetlenül az orosz határ mellett fekszik, ezért a védelem megszervezésére rendkívül kevés idő maradhatna. Az előretolt védekezés és a nagy hatótávolságú fegyverek beszerzése az elrettentés hitelességét szolgálja: Moszkvának tudnia kell, hogy egy korlátozott akció sem hozna könnyű területi nyereséget. Ugyanakkor egy ilyen védelem csak akkor működhet, ha az erősítéshez szükséges utak, vasutak, híradási rendszerek és lőszerkészletek is rendelkezésre állnak.

Magyarország számára a változás elsősorban szövetségesi kötelezettségként és katonai fejlesztési feladatként jelenik meg. Bár az ország közvetlenül nem határos Oroszországgal, a NATO keleti szárnyának része, és területén többnemzeti szövetséges harccsoport működik. Egy balti vagy lengyelországi válság a magyar logisztikát, a légtérvédelmet, az összeköttetéseket és a szövetséges erők támogatását is érinthetné. A drónelhárítás, a gyors adatfeldolgozás és a hagyományos katonai rendszerek összehangolása így a magyar haderő számára sem elméleti kérdés.

A varsói bemutató ezért jóval több lesz egy új katonai jelszó ismertetésénél. A NATO-nak azt kell bizonyítania, hogy tagállamai képesek a harctéri tapasztalatokat közös eljárásokká, működő technológiává és megfelelő készletekké alakítani. Oroszország ukrajnai lekötöttsége ma csökkenti egy nagyszabású, közvetlen NATO elleni támadás valószínűségét, ám a szabotázs, a kibertámadások és az esetleges korlátozott katonai provokációk veszélye fennmarad. Az új védekezési elképzelés sikere végső soron azon mérhető majd le, képes-e meggyőzni Moszkvát arról, hogy egy katonai kísérlet már a kezdetén kudarcra lenne ítélve.