Trump emberei Dodik szolgálatában: botrány Washingtonban

Donald Trump két meghatározó politikai tanácsadója a bosznia-hercegovinai választás hajrájában Banja Lukába utazott, hogy a boszniai Szerb Köztársaság vezetésének adjon tanácsokat. Chris LaCivita és James Blair munkájáról az amerikai elnök saját közlése szerint előzetesen nem tudott. A megbízás körüli felháborodás hamar elérte a Fehér Házat is: kiderült, hogy Susie Wiles kabinetfőnök lányának munkahelye szintén szerződésben áll a Milorad Dodikhoz köthető szerb entitással. A történet a novemberi amerikai kongresszusi választások előtt robbant ki, és megmutatta, milyen messzire jutott Dodik washingtoni kapcsolatépítése.

LaCivita Donald Trump 2024-es elnökválasztási kampányának egyik irányítója volt, Blair pedig a kampány politikai igazgatójaként dolgozott. Mindketten a republikánus választási gépezet fontos szereplői maradtak, miközben a párt a november 3-i félidős választáson a kongresszusi többségéért küzd. A New York Times értesülése szerint a két tanácsadó egy washingtoni ügyvédi irodán keresztül kapott megbízást a boszniai szerb kormánytól, fejenként több százezer dolláros díjazásért. Az ügylet pontos feltételei nem nyilvánosak, és az összegeket sem támasztotta alá minden részletükben nyilvánosságra hozott szerződés.

Az első beszámolók politikai kampánysegítségként írták le a feladatot. Később az érintettek környezetéből olyan magyarázat érkezett, amely szerint a rövid látogatás elsősorban a választástechnológia, a szavazás biztonsága és az új eszközök alkalmazása körül forgott. Ez fontos különbség: az egyik esetben egy külföldi politikai erő választási stratégiájának alakításáról, a másikban egy választási eljárás technikai kérdéseinek véleményezéséről van szó. A nyilvánosságra került adatok alapján nem állapítható meg teljes bizonyossággal, pontosan milyen tanácsokat adtak és ezek hogyan befolyásolták az október 4-i választást.

Trump október 7-én a Truth Social felületén azzal reagált, hogy LaCivita és Blair külső tanácsadók, akik más ügyfeleknek is dolgozhatnak. Közölte, meg fogja vizsgálni az ügyet, és összeférhetetlenség esetén azonnal megszakítja velük az együttműködést. A Reuters szerint azonban később, az Ovális Irodában már úgy ítélte meg, hogy nincs összeférhetetlenség. Az elnök két egymást követő nyilatkozata azért figyelemre méltó, mert a történet egyik politikai kockázata éppen az: a Washingtonban befolyásos szereplők külföldi szerződései könnyen a kormányzati döntéshozatallal összemosódó kapcsolatrendszert hozhatnak létre.

A botrány következő szála Susie Wileshoz, a Fehér Ház kabinetfőnökéhez vezet. Lánya, Katie Wiles a Continental Strategy tanácsadócég partnere. A Financial Times szerint a vállalat havi 35 ezer dolláros szerződést kötött a boszniai Szerb Köztársaság képviseletére. Katie Wiles augusztusban maga is járt az entitás területén, és közösségi oldalán olyan fényképek jelentek meg, amelyek közül az egyiken a helyi belügyminiszter, Željko Budimir társaságában, fegyverrel látható. Egy másik felvétel a zágrábi repülőtéren készült, a boszniai szerb területet méltató felirattal.

A fényképek önmagukban nem bizonyítanak jogsértést vagy jogellenes lobbitevékenységet. A Continental Strategy közlése szerint Katie Wiles látogatása egy amerikai cég megvalósíthatósági tanulmányához kapcsolódott, és nem ő járt el az amerikai kormányzati tisztviselőknél a boszniai szerb megbízó érdekében. A cég szerint ezt a feladatot Alex Garcia partner látta el. Az azonban tény, hogy azonos üzleti kapcsolatrendszerben szerepel a kabinetfőnök lánya és egy olyan tanácsadócég, amely a Dodik-féle politikai tábor washingtoni érdekképviseletéért kap pénzt.

A helyzetet tovább bonyolítja Željka Cvijanović, Bosznia-Hercegovina háromtagú államelnökségének szerb tagja és Susie Wiles találkozója a Fehér Házban szeptember végén. A találkozó megszervezésében a beszámolók szerint Alex Garcia is közreműködött. Cvijanović a választás előtti időszakban politikai sikerként tudta bemutatni, hogy Washington legmagasabb köreihez van bejárása. Ebből azonban önmagában nem következik, hogy a kabinetfőnök bármely amerikai döntést a lánya üzleti érdekei miatt befolyásolt volna. Az összeférhetetlenségi aggály és a bizonyított visszaélés közé világos határt kell húzni.

A történet jelentőségét a boszniai szerb vezetés hosszabb távú amerikai lobbikampánya adja. Amerikai nyilvántartásokra hivatkozó sajtóbeszámolók szerint a boszniai Szerb Köztársaság 2025 eleje óta négymillió dollárt meghaladó összeget fordított Trump köreihez kapcsolódó lobbisták és politikai tanácsadók megbízására. A szerződések hátterében világos politikai célok húzódnak meg: a szankciók enyhítése, a washingtoni megítélés javítása és a boszniai állam alkotmányos rendjéről folyó vita amerikai értelmezésének megváltoztatása. Egy demokratikus országban a regisztrált lobbitevékenység önmagában legális; a vitát az ügyfelek politikai törekvései, a szerződések átláthatósága és a döntéshozókhoz fűződő személyes kapcsolatok váltják ki.

Dodik évek óta vitában áll Bosznia-Hercegovina központi intézményeivel és a daytoni békerendszert felügyelő nemzetközi szereplőkkel. A boszniai szerb autonóm terület jogköreit folyamatosan ki akarja terjeszteni, időről időre az elszakadás lehetőségét is felveti. A politikus ellen korábban az Egyesült Államok is szankciókat alkalmazott a boszniai békerend és intézmények aláásása miatt. A Trump-kormányzat alatt a korlátozásokat feloldották, ami fontos győzelemként jelent meg Dodik politikai kommunikációjában. Az, hogy a lobbiszerződések közvetlenül milyen szerepet játszottak a döntésben, a hozzáférhető adatokból nem bizonyítható.

A változás kedvezett a Dodik által vezetett Független Szociáldemokraták Szövetségének, az SNSD-nek. Az október 4-i választáson a párt ismét megerősítette helyzetét a szerb entitásban, jóllehet a vezető körüli jogi és intézményi viták továbbra sem rendeződtek. Dodik a győzelem után nyíltan méltatta Trumpot és Vlagyimir Putyint, azt sugallva, hogy az amerikai politikai fordulat segítette megmenteni politikai jövőjét. Ez a kettős orientáció régi sajátossága a boszniai szerb vezetés külpolitikájának: Moszkvát stratégiai támogatóként kezeli, miközben Washingtonban is szövetségeseket keres.

Oroszország számára Bosznia-Hercegovina tartós belső gyengesége geopolitikai lehetőséget jelent. A daytoni berendezkedésben az ország két fő területi egységből, a Bosznia-hercegovinai Föderációból és a Szerb Köztársaságból áll, emellett különleges státuszú a Brčkói Körzet. A központi intézmények működése eleve bonyolult, a nemzetiségi képviseletre épülő fékek pedig rendszeresen politikai blokádokhoz vezetnek. Az elszakadási követelések ezért a kilencvenes évek háborúja óta fennálló törékeny békerend biztonsági kérdéseit is újra megnyitják.

A történetnek erős magyar vonatkozása is van. Orbán Viktor kormánya hosszú ideje kiemelt politikai partnerként kezeli Dodikot, miközben több európai fővárosban az ő fellépését a boszniai állam működésére jelentett kockázatként értékelik. Budapest rendszeresen azzal érvel, hogy a nyugat-balkáni stabilitás érdekében a boszniai szerb politikai vezetéssel is tárgyalni kell. A kritikusok szerint ugyanakkor a tartós diplomáciai és politikai támogatás azt az üzenetet küldheti, hogy az intézményi konfliktusoknak nincs komoly nemzetközi ára. A most napvilágra került amerikai szerződések megmutatják, hogy Dodik washingtoni kapcsolatok építésével is igyekszik ellensúlyozni az európai kritikákat.

Különösen kényes ez Trump számára a novemberi kongresszusi választások előtt. A republikánusoknak a belpolitikai viták mellett azt is magyarázniuk kell, miért vállalnak pártjuk legfontosabb kampányszakemberei jól fizető megbízásokat olyan külföldi politikai szereplőktől, amelyek Washington szövetségeseinek egy részével éles konfliktusban állnak. A választópolgárok számára aligha könnyen követhető a különbség a személyes tanácsadói munka, a hivatalos kormányzati politika és a külföldi érdekek képviselete között. Az ügynek éppen ez adhat amerikai belpolitikai következményeket, még akkor is, ha a jogsértés egyelőre nem bizonyított.

Banja Lukában viszont már a hozzáférés ténye is politikai eredményként értékesíthető. Dodik táborának azt bizonyíthatja, hogy az amerikai szankciók és a nyugati bírálatok időszaka után ismét komolyan veszik Washingtonban. Hogy a tanácsadók körüli vizsgálódás érdemben átalakítja-e ezt a kapcsolatrendszert, egyelőre nyitott. Az azonban biztos, hogy a boszniai szerb vezetés dollármilliókat költött amerikai befolyásának növelésére, és ennek során az elnök legszűkebb politikai körének több szereplőjéig is eljutott.