Eltűnő segélymilliárdok az Ebola árnyékában Kongóban

Hárommilliárd dollárnyi nemzetközi segítség ígérete mellett is fizetésükre várnak az Ebola ellen küzdő egészségügyi dolgozók a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban. A májusban kitört járvány megfékezésére elkülönített összegből szeptember közepéig mindössze 359 millió dollár jutott el a védekezésben részt vevő nemzeti és nemzetközi partnerekhez – az Africa CDC szeptember 17-i belső feljegyzésének adatait a Le Monde ismertette. A különbség különösen súlyos egy olyan országban, ahol a fertőzés terjedésének megállítása napokban, olykor órákban mérhető késlekedéseken múlik.

Az Egészségügyi Világszervezet október 8-án közölt legfrissebb jelentésében 8728 igazolt megbetegedést és 4205 halálesetet tartott számon október 6-ig. A betegek csaknem fele meghalt. A fertőzés már hét tartomány 64 egészségügyi körzetében jelent meg, elsősorban Ituriban és Észak-Kivuban. A járvány eddigi kongói történetében ez a legsúlyosabb hullám, és a vírus már országhatáron túlra is eljutott: Kenyában október 5-én meghalt egy Kongóból érkezett fertőzött. Az ottani, valamint az ugandai hatóságok megkezdték a vele érintkezők felkutatását.

A jelenlegi járványt az Ebola-vírusok Bundibugyo nevű változata okozza. A korábbi, más vírusváltozat ellen kifejlesztett, engedélyezett védőoltások és célzott kezelések hatékonysága ennél a kórokozónál nem igazolt. Ez jelentősen megnehezíti a gyors válaszlépéseket. A WHO szerint az ellenőrzéshez laboratóriumi vizsgálatokra, védőfelszerelésre, biztonságos betegellátásra, a kontaktok 21 napos megfigyelésére és a helyi közösségek együttműködésére van szükség. Ezek közül szinte mindegyik pénzbe kerül, ráadásul kiszámítható és folyamatos finanszírozást igényel.

A felajánlások és a kifizetések közötti szakadékot részben a nemzetközi támogatási rendszer magyarázza. Egy bejelentett segélycsomagból még nem következik automatikusan azonnali átutalás. A pénzhez részletes tervek, jóváhagyások, szerződések, közvetítő szervezetek és pénzügyi ellenőrzések kapcsolódhatnak. A hárommilliárd dolláros ígéret és a 359 milliós folyósítás összevetése ezért fontos figyelmeztetés, de nem bizonyítja, hogy a fennmaradó összeg eltűnt vagy sikkasztás áldozata lett. Az időveszteségnek azonban akkor is ára van, ha minden kifizetés szabályos eljárásokon keresztül halad.

Az Africa CDC májustól novemberig 518 millió dollárban határozta meg a közvetlen védekezés szükségletét. A szeptemberig rendelkezésre bocsátott 359 millió dollár ennél is kevesebb volt. A hiány a kórházi felszereléseken és a terepen dolgozók ellátásán érződik leginkább. Az egészségügyi személyzet egy részének hónapok óta tartoznak; a kockázatos munkát végző szakembereknek közben védőruházatot, fertőtlenítőszereket, közlekedési lehetőséget és működő kommunikációs rendszert is biztosítani kell. Aki nem jut el időben a falvakba, az a fertőzöttel kapcsolatba került embereket sem tudja követni.

A WHO legutóbbi helyzetjelentése szerint október 4-én a nyilvántartott közel 30 ezer kontakt mintegy nyolcvan százalékát érték el. Ez lényeges eredmény, de továbbra is több ezer olyan embert hagy ellenőrzés nélkül, aki kapcsolatba kerülhetett beteggel. A helyzetet súlyosbítja, hogy a keleti területek egy részén fegyveres csoportok tevékenykednek, sokan lakóhelyüket elhagyni kényszerültek, az utak és a közszolgáltatások pedig nehezen használhatók. A fertőzés könnyebben halad tovább ott, ahol egy család számára az orvosi segítség felkeresése is többnapos szervezést igényel.

A finanszírozási késedelem mellett az elköltött pénz sorsával kapcsolatban is egyre több kérdés merül fel. A természeti erőforrásokkal foglalkozó kongói civil szervezet, a CdC/RN október elején publikált felmérésében 53, a járvány elleni védekezésben érintett embert kérdezett meg. A válaszadók 71,7 százaléka számolt be általa észlelt korrupciós gyakorlatról. A kutatás ezért komoly figyelmeztetés, ám kis mintája és a megkérdezettek beszámolóira épülő módszere miatt nem alkalmas arra, hogy a teljes segélyezési rendszerben ugyanezt az arányt állapítsuk meg.

A vizsgálatban szereplő egyik visszaélési forma az egészségügyi dolgozók ösztönző juttatásának megcsapolása. A szerződésekben szereplő, átlagosan havi 553 dolláros kifizetéshez képest a megkérdezettek ténylegesen mintegy 368 dollárt kaptak kézhez. Az eltérés nagyjából egyharmad. A kutatók olyan esetekről is beszámoltak, amikor a munkába állás feltételeként kértek részesedést a későbbi bérből. Az ilyen állítások kivizsgálása azért kulcsfontosságú, mert a közvetlenül a fertőzöttekkel dolgozó ápolók és segítők elvesztése a teljes védekezést gyengíti.

A másik módszer a nem létező alkalmazottak felvétele a fizetési listákra. Samuel Roger Kamba kongói egészségügyi miniszter már augusztusban arról beszélt, hogy a kormány által fizetett, nagyjából ezer munkatárs között 15–20 százalék lehet a fiktív név. Az ilyen úgynevezett szellemdolgozók után is kifizethető pénz, amely végül valós ellátás helyett illetéktelenekhez kerülhet. A kormány a visszaélések feltárását ígéri, ugyanakkor a civil szervezetek szerint az állam saját elszámolásainak átláthatósága is elengedhetetlen.

A kinshasai egészségügyi tárca október 2-i tájékoztatása szerint a terepen jelen lévő 97 partnerszervezetnek csupán körülbelül egynegyede igazolta addig részletesen, milyen forrásokhoz jutott és mire költötte azokat. Válaszul a hatóságok új akkreditációs rendszert helyeztek kilátásba, amelynek feltétele a pénzügyi beszámoló benyújtása lenne. Az Africa CDC október 4-i közleménye támogatta a szigorúbb nyomon követést és elszámoltathatóságot. A szervezet szerint el kell érni, hogy a források valóban a betegekhez, az egészségügyi intézményekhez és a frontvonalban dolgozókhoz érkezzenek.

A Kongó nem eladó nevű civil koalíció ennél is messzebb menne. Képviselői azt sürgetik, hogy a kormány tegye közzé saját, körülbelül ötvenmillió dolláros Ebola-kiadásainak részleteit, és induljon parlamenti vizsgálat a feltételezett pénzeltérítések ügyében. Az NGO-k kötelező jelentése önmagában valóban nem válaszolja meg, mi történt a hazai költségvetésből kiutalt pénzzel. A külföldi adományozók szempontjából ráadásul minden botrány növelheti az ellenőrzések iránti igényt, miközben az ellenőrzések elhúzódása újabb késedelmeket okozhat.

A legnagyobb támogatók között ott van az Egyesült Államok. Washington szeptember végén további 267 millió dollárt jelentett be, amivel a Trump-kormány által ígért amerikai hozzájárulás összesen 887 millió dollárra emelkedett. Franciaország október 6-án hétmillió euróval növelte vállalását, 23 millió euróra. A hangzatos összegek azonban nem mondják meg, hogy egy adott fertőzőosztály mikor kap kesztyűt, ki fizeti a betegszállítást, és melyik szervezet adja át a hónapok óta hiányzó béreket.

Az amerikai járványügyi szerepvállalást ezenfelül az is megterhelte, hogy a Trump-kormány átalakította és visszafogta a külföldi egészségügyi jelenlét egyes elemeit. A Reuters beszámolója szerint két, Kongóban az Ebolának kitett amerikai orvos hazaszállítását sem engedélyezték a korábban rendelkezésre álló amerikai speciális központokba. A munkatársak biztonságával kapcsolatos aggodalmak és az intézményi bizonytalanság visszafoghatják a nemzetközi önkéntesek részvételét. Ez különösen rosszkor történik, amikor a helyi szakemberek már így is túlterheltek.

Az egészségügyi kockázat társadalmi bizalmi válsággá is alakul. A lakosság hallja a milliárdos felajánlásokat, közben pedig azt tapasztalja, hogy az orvosok fizetés nélkül dolgoznak, a felszerelés hiányos, és a fertőzés továbbterjed. Ebből könnyen születik az a meggyőződés, hogy a hatóságok és a segélyszervezetek eltitkolnak valamit. A bizalmatlanság miatt betegek maradhatnak otthon, családok rejtik el a fertőzés gyanúját, és ellenállásba ütközhetnek a biztonságos temetésekre vonatkozó előírások. Pedig éppen a korai felismerés és az együttműködés szakíthatja meg a terjedési láncot.

A járvány rámutat a segélypolitika tartós ellentmondására: válság idején viszonylag gyorsan össze lehet gyűjteni látványos felajánlásokat, de nehezebb biztosítani, hogy a szükséges pénz időben, ellenőrizhetően és a megfelelő helyre jusson. Kongóban egyszerre van szükség gyorsabb átutalásokra, egységesebb nyilvántartásokra, független pénzügyi vizsgálatokra és a helyi ellátás megerősítésére. Amíg ezek hiányoznak, a bejelentett milliárdok és a járvány sújtotta falvak hétköznapjai között fennmarad a szakadék.