Gyilkossági ügy miatt lázad Okinava az amerikaiak ellen

Amerikai katonák ezrei kaptak kijárási korlátozást és alkoholfogyasztási tilalmat Japán déli részén, miután Okinaván gyilkosság és rablás gyanújával őrizetbe vettek egy tengerészgyalogost. A 20 éves Devin Jacob Ballard a gyanú szerint október 3-án egy nahai szállodában megfojtotta a 39 éves Anna Yagit, majd elvitte a nő pénztárcáját és hátizsákját. A katona tagadja a bűncselekményt, és az eljárás jelenlegi szakaszában megilleti az ártatlanság vélelme. A japán hatóságok vizsgálják a biztonsági kamerák felvételeit és a történtek körülményeit. Az ügyből néhány nap alatt olyan politikai válság lett, amely egyszerre érinti az amerikai–japán szövetséget, az okinavai önkormányzat mozgásterét és a térség katonai jövőjét.

A Futenma légibázison szolgáló katona letartóztatására Tokió is szokatlanul határozottan reagált. Takaicsi Szanae miniszterelnök elfogadhatatlannak nevezte a történteket, a japán kormány hivatalosan tiltakozott az amerikai félnél, és a nyomozás teljes támogatását kérte. Az amerikai tengerészgyalogság részvétét nyilvánította az áldozat hozzátartozóinak, valamint együttműködést ígért. A katonai vezetés átmenetileg leállított egyes műveleteket, hogy a parancsnokok fegyelmi és magatartási oktatásban részesítsék az állományt. A szigorítás látványos, ám Okinaván éppen az a visszatérő panasz, hogy a hasonló intézkedések eddig sem tudták megelőzni a súlyos bűncselekményeket.

Koja Genta, Okinava szeptemberben megválasztott kormányzója a japán miniszterelnökkel folytatott találkozóján további lépéseket követelt. Szerinte a korábbi fegyelmezési programok és az emberi jogi oktatások nem bizonyultak hatékonynak, mert újabb és újabb ügyek borzolják a kedélyeket. A kormányzó a katonák japán területen érvényes jogállását rendező amerikai–japán megállapodás felülvizsgálatát is sürgette. Ennek jelentősége jóval nagyobb egy belső katonai fegyelmi szabály módosításánál: az egyezmény határozza meg a két ország hatóságainak együttműködését és a joghatóság számos kérdését, ezért a helyiek régóta a felelősségre vonás egyik kulcsát látják benne.

A mostani tiltakozások történelmi előzményekre épülnek. 1995-ben három amerikai katona elrabolt és megerőszakolt egy 12 éves japán lányt; az ügy példátlan tüntetéshullámot indított el. 2016-ban egy volt amerikai tengerészgyalogos meggyilkolt egy húszéves nőt, ami újabb tömeges megmozdulásokhoz vezetett. A bűnügyek mellett a lakosság a repülőgépek zajára, a katonai létesítmények területigényére, a közlekedési balesetekre, valamint a szennyezéssel kapcsolatos aggodalmakra is hivatkozik. Az egyes bűnesetekből természetesen nem lehet a teljes amerikai állomány magatartására következtetni, ám a folyamatos katonai jelenlét és a civil élet mindennapi találkozása állandósította a feszültséget.

Okinava különösen érzékeny helyet foglal el Japán háború utáni történelmében. A szigetcsoportot az Egyesült Államok 1945-ben, a csendes-óceáni háború végén foglalta el, majd 1972-ben adta vissza Japán közigazgatása alá. Az amerikai támaszpontok azonban megmaradtak. Bár a prefektúra Japán területének csak kis hányadát teszi ki, aránytalanul nagy részt vállal az országban állomásozó amerikai haderő elhelyezéséből. Az itt élők számára a szövetség stratégiai haszna nem szünteti meg a repülőterek szomszédságával, a hadgyakorlatokkal és a katonák szabadidős mozgásával kapcsolatos napi nehézségeket.

A vita egyik központja a Futenma légibázis, amely Ginovan sűrűn lakott városi környezetében működik. Tokió és Washington régi terve, hogy a bázis feladatait a prefektúrán belül, a Nago városához tartozó Henoko térségében kialakított létesítmény vegye át. A költöztetés támogatói szerint ezzel csökkenne a jelenlegi városi repülőtér kockázata. Az ellenzők viszont azt kifogásolják, hogy a katonai terhek a szigeten maradnának, a tengerparti építkezések pedig környezeti károkat okozhatnak. Számukra a valódi tehercsökkentést az jelentené, ha a katonai kapacitás egy részét más japán régiókba vagy az országból elszállítanák.

A helyzetet bonyolítja a helyi politika idei fordulata. A szeptember 13-i kormányzóválasztáson a kormánypárti Liberális Demokrata Párt támogatását élvező Koja Genta a szavazatok mintegy 59 százalékával legyőzte Tamaki Dennyt. Az új vezető elfogadja a Futenma–Henoko áthelyezést, szemben elődjével, aki ellenezte azt. A választás azonban korántsem tekinthető korlátlan felhatalmazásnak az amerikai katonai jelenlét növelésére: a kampányban a megélhetés és az emelkedő árak különösen fontos szerepet játszottak. Koja hivatalba lépésekor is hangsúlyozta, hogy a védelem erősítéséhez a helyiek tájékoztatása és beleegyezése szükséges.

Tokió biztonságpolitikai nézőpontjából Okinava központi szereplő. A Kelet-kínai-tenger szigetei Japán délnyugati védelmi vonalát alkotják; a legnyugatibb Jonaguni mindössze mintegy 110 kilométerre fekszik Tajvantól. Egy Tajvan körüli katonai válság közvetlenül érinthetné a japán szigetek légterét, tengeri útvonalait, kereskedelmét és az ott működő amerikai létesítményeket. Peking növekvő katonai tevékenysége, Észak-Korea rakétaprogramja és az orosz katonai együttműködés átalakulása miatt a japán vezetés egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít az előretolt megfigyelő- és rakétavédelmi képességeknek.

Az amerikai és japán fegyveres erők együttműködésének hagyományos képlete szerint Japán a pajzs, az Egyesült Államok a kard: a japán önvédelmi erők elsődlegesen az ország területének védelmét szolgálják, az amerikai hadsereg pedig a távolabbi elrettentés és csapásmérés képességét biztosítja. Ez a munkamegosztás mára átalakulóban van. Japán nagyobb hatótávolságú fegyvereket szerez be, növeli védelmi kiadásait, és szorosabban hangolja össze a műveleteket Washingtonnal. A következő Keen Sword hadgyakorlat tervezett időpontja október 19–29.; a délnyugati szigetek és a hajóelhárító rendszerek szerepe jól jelzi a prioritások változását. A gyakorlaton alkalmazott és a később tartósan telepített fegyverzetet ugyanakkor világosan meg kell különböztetni.

A vita mélyebb jogi és történelmi alapját a japán alkotmány kilencedik cikke adja. A második világháború után elfogadott rendelkezés elutasítja a háborút mint a nemzetközi viták rendezésének eszközét, és korlátozza a hadviselő képesség fenntartását. Japán ennek ellenére évtizedek óta rendelkezik korszerű önvédelmi erőkkel, amelyek feladatairól és alkotmányos kereteiről folyamatos vita zajlik. Takaicsi kormányfő az alkotmányos szabályozás felülvizsgálatát is szorgalmazza, miközben a térségben kialakult erőviszonyokra hivatkozik. Az ellenzők attól tartanak, hogy a katonai normalizáció gyengítheti a japán békepolitika hagyományát.

A washingtoni szövetséggel kapcsolatban további bizonytalanságot jelent Donald Trump külpolitikája. Az amerikai elnök a szövetségesektől rendszeresen nagyobb védelmi hozzájárulást kér, miközben az Egyesült Államoknak egyszerre több térségben kell erőforrásokat fenntartania. Japán ezért igyekszik megőrizni az amerikai biztonsági garanciák hitelességét, de közben saját mozgásterét is bővíti. Okinaván ez kettős nyomást eredményez: a kormány stratégiai szempontból nélkülözhetetlennek tartja a támaszpontokat, a lakosság jelentős része pedig következetesebb ellenőrzést és kisebb helyi terhelést követel.

A mostani ügy kimenetele a büntetőeljárás mellett az intézményi válaszokon is múlik. A japán kormány diplomáciai tiltakozása, az amerikai katonai vezetés korlátozásai és a kormányzó jogállási megállapodást érintő kezdeményezése eltérő eszközök. A kijárási tilalom és a fegyelmi képzés gyorsan bevezethető, a támaszpontok áthelyezése és a kétoldalú jogi rendszer megváltoztatása viszont hosszú tárgyalások és politikai döntések kérdése. Okinava lakói számára a következő hónapokban az lesz a mérce, hogy a bejelentéseket követi-e tartós, ellenőrizhető változás a mindennapi biztonságban.