A világkereskedelem nő, a gazdaság mégis lassul

A világgazdaság növekedése 2026-ban 2,6 százalékra lassulhat a tavalyi 2,9 százalékról, miközben a nemzetközi árukereskedelem és szolgáltatásforgalom volumene körülbelül négy százalékkal bővülhet. Ezt az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezete, az UNCTAD október 9-én Genfben bemutatott jelentésében állapította meg. A két adat első pillantásra ellentmondásosnak tűnhet, de eltérő folyamatokat mér: a kereskedelem növekedése nem jelenti automatikusan, hogy az egyes országok gazdasága hasonló ütemben erősödik. Az energiaárak emelkedése és a globális termelési láncok átalakulása különösen nagy különbségeket okoz a régiók között.

Az UNCTAD szerint a fejlődő gazdaságok növekedése a 2025-ös 4,7 százalékról idén négy százalékra mérséklődhet. A lassulás hátterében a dráguló finanszírozás, a bizonytalan külkereskedelmi feltételek és az energiapiaci sokkok állnak. A szegényebb országoknak kevesebb mozgásterük van a hirtelen áremelkedések kezelésére, mert az importált üzemanyag és élelmiszer a háztartások kiadásaiban nagyobb arányt képvisel. Az államok gyakran támogatásokkal vagy adócsökkentésekkel próbálják mérsékelni a terheket, ám ezek az intézkedések növelhetik a költségvetési nyomást.

A világkereskedelem 2025-ben rekordot jelentő 35 ezermilliárd dolláros értéket ért el. Az idei forgalom növekedésének egy része azonban az árak emelkedéséből származik, különösen az energiahordozók piacán. A magasabb dollárérték tehát nem feltétlenül jelent több ténylegesen szállított árut. A nemzetközi gazdasági adatok értelmezésénél ezért külön kell választani az értékben és a változatlan árakon számított volumenben mért növekedést. Az UNCTAD négy százalék körüli kereskedelmi bővülést változatlan árakon vár, de figyelmeztet a költségsokkokra és az egyenlőtlen hatásokra.

A jelentés központi témája a geogazdaság, vagyis az, hogy a kormányok egyre gyakrabban gazdaságpolitikai eszközökkel érvényesítenek stratégiai és biztonsági célokat. Az exportkorlátozások, a beruházások nemzetbiztonsági ellenőrzése, az ipari támogatások és az ellátási láncokra vonatkozó előírások ma már a külgazdasági kapcsolatok mindennapi részei. Egy vállalat számára így nem elegendő a termék versenyképessége; azt is figyelembe kell vennie, melyik országban működik, milyen technológiát használ, és milyen politikai kockázatokkal jár az adott piac. Ez a kisebb gazdaságok számára különösen nehéz helyzetet teremt.

A kereskedelmi útvonalak átrendeződése már számszerűsíthető. Az UNCTAD szerint a Kína és az Egyesült Államok közötti áruforgalom 2024 óta több mint húsz százalékkal esett vissza. Ezzel párhuzamosan Kelet-Ázsia más gazdaságai mindkét nagy piaccal bővítették kapcsolataikat. A vállalatok egy része új gyártási helyszíneket keres, mások a beszállítói hálózatukat alakítják át, hogy mérsékeljék a vámok és korlátozások kockázatát. Az átrendeződés azonban költséges, és nem mindig jár azzal, hogy a termelés valóban közelebb kerül a végső fogyasztókhoz.

Ázsia továbbra is a globális növekedés legfontosabb motorja marad. Az UNCTAD előrejelzése szerint a térség adhatja az idei világgazdasági bővülés 59 százalékát. India 7,3, Kína 4,5, Indonézia pedig 5,2 százalékos növekedést érhet el. Ezek az adatok ugyanakkor eltérő gazdasági szerkezeteket takarnak: India belső piacára és szolgáltatásaira, Kína nagy ipari kapacitására, Indonézia pedig nyersanyagaira és feldolgozóipari beruházásaira is támaszkodik. A gyorsabb növekedés ezért nem jelenti azt, hogy az országok azonos módon kezelik a külkereskedelmi feszültségeket.

A mesterséges intelligencia a jelentés szerint egyre fontosabb tényező a nemzetközi kereskedelemben, ám a gazdasági előnyök erősen koncentrálódnak. A fejlett számítási infrastruktúra, a speciális félvezetők, az adatközpontok és a nagy technológiai platformok kevés ország és vállalat kezében összpontosulnak. A technológiát használó vállalkozások termelékenysége javulhat, de a belépési költségek magasak, és a megfelelő szaktudás sem mindenütt hozzáférhető. A fejlődő gazdaságok számára ezért a digitális infrastruktúra, az oktatás és a finanszírozás együttes fejlesztése válik fontossá.

A nemzetközi adóssághelyzet tovább szűkíti a lehetőségeket. Az UNCTAD külön idei elemzése szerint a világ államadóssága 2025-ben elérte a 111 ezermilliárd dollárt, miközben a hitelfelvétel költsége a szegényebb országokban különösen magas. A fejlesztési kiadások gyakran versenyeznek a kamatfizetéssel, így az infrastruktúra, az egészségügy és az oktatás finanszírozása is nehezebbé válik. A külső adósság fenntarthatóságáról szóló adatok azt mutatják, hogy az alacsonyabb jövedelmű országok számára a kedvezőtlen pénzügyi feltételek tartós lemaradást okozhatnak.

Európa számára a jelentés több szempontból is fontos. Az uniós gazdaság erősen függ a nemzetközi kereskedelemtől, az ipari termelés pedig érzékeny az energiaárakra és az importált nyersanyagokra. A globális növekedés lassulása csökkentheti a külső keresletet, miközben az ellátási láncok átalakítása új beruházásokat igényel. A kereskedelemvédelmi intézkedések egyes ágazatoknak segítséget jelenthetnek, más vállalatok számára viszont drágább beszerzést okozhatnak. A gazdaságpolitikai döntések ezért egyre több, egymással versengő célt próbálnak összehangolni.

A kelet-közép-európai országok különösen érzékenyek a változásokra, mert sok vállalatuk nemzetközi gyártási hálózatok részeként működik. Egy autóipari beszállító vagy elektronikai alkatrészgyártó megrendeléseit a távoli piacokon hozott vám- és beruházási döntések is befolyásolhatják. A nagy nemzetközi vállalatok könnyebben szervezik át a termelést, a kisebb beszállítók viszont nehezebben találnak új partnereket. Az UNCTAD által leírt környezetben a gazdaságok alkalmazkodóképessége és a képzett munkaerő rendelkezésre állása felértékelődik.

A fejlődő országok egy része ugyanakkor lehetőséget is találhat az átrendeződésben. Ha a nagy gazdaságok csökkentik egymástól való függésüket, új kereskedelmi központok és regionális együttműködések erősödhetnek meg. A jelentés kiemeli a globális Dél országai közötti kapcsolatok bővülését, különösen a termelési láncok és az ágazati integráció területén. A sikerhez azonban stabil intézmények, megfelelő közlekedési és digitális infrastruktúra, valamint kiszámítható kereskedelmi szabályok szükségesek. A földrajzi elhelyezkedés önmagában kevés a magasabb hozzáadott értékű termelés megszerzéséhez.

Az UNCTAD előrejelzése nem tekinthető biztos kimenetelnek. A geopolitikai konfliktusok, az energiaellátás zavarai és a pénzügyi piacok változásai rövid idő alatt módosíthatják a számokat. A jelentés fő tanulsága mégis világos: a kereskedelmi forgalom növekedése és a gazdasági fejlődés egyre kevésbé jár együtt automatikusan. Az országoknak a termelékenység, a finanszírozás és a technológiai hozzáférés javítására is szükségük van, ha a nemzetközi forgalom bővüléséből tartós jólétet szeretnének teremteni.