46 új beruházással csökkentené függését az EU

Az Európai Bizottság október 9-én újabb 46 stratégiai nyersanyagprojektet választott ki 16 uniós tagállamban. A beruházások célja, hogy Európa kevésbé függjön az importált ásványi anyagoktól és a külföldön működő feldolgozóüzemektől. A döntés a 2024-ben hatályba lépett kritikus nyersanyagokról szóló uniós rendelet végrehajtásának új szakasza. Az intézkedés elsősorban az akkumulátorgyártás, a védelmi ipar, a repülőgépipar, az elektromos hálózatok és a megújuló energiaforrások számára fontos, mert ezekben az ágazatokban néhány alapanyag hiánya teljes termelési láncokat állíthat le.

Az új projektek közül nyolc kitermelésre, 11 feldolgozásra, 19 újrahasznosításra irányul. További nyolc integrált beruházás egyszerre több tevékenységet fog össze: három a kitermelést és a feldolgozást, öt a feldolgozást és az újrahasznosítást kapcsolja össze. A Bizottság közlése szerint a fejlesztések a rendeletben meghatározott 17 stratégiai nyersanyag közül tizenötöt érintenek. A lista 16 országra terjed ki, Magyarország nincs közöttük. A program így közvetlenül eltérő mértékben érinti az egyes tagállamokat, bár az ellátási láncokon keresztül az egész uniós iparra hatással lehet.

A rendelet 2030-ra három számszerű célt fogalmaz meg. Az Európai Unión belüli kitermelési kapacitásnak a stratégiai nyersanyagok éves fogyasztásának legalább tíz százalékát, a feldolgozási kapacitásnak negyven százalékát, az újrahasznosításnak 25 százalékát kellene fedeznie. Ezek kapacitási célértékek, nem azt jelentik, hogy minden alapanyag esetében pontosan ugyanekkora részesedés érhető el. A különböző ásványok földtani előfordulása, a feldolgozó technológia és a kereslet gyors változása miatt az egyes anyagok helyzete jelentősen eltérhet.

Az új beruházások között hét lítiumhoz, 12 nikkelhez, tíz kobalthoz, öt mangánhoz és négy grafithoz kapcsolódó projekt szerepel. Ezek az anyagok különösen fontosak az akkumulátorok gyártásában, bár az egyes akkumulátorkémiák eltérő összetételt igényelnek. A ritkaföldfémekre négy projekt irányul; ezek többek között az elektromos motorokban és szélturbinákban használt állandó mágnesekhez szükségesek. A magnézium és a volfrám a védelmi és repülőgépipari felhasználás miatt került előtérbe. Az alapanyagok stratégiai jelentősége tehát jóval szélesebb az elektromos autók piacánál.

Az Európai Bizottság összesítése szerint a 46 új beruházás várhatóan mintegy 21,1 1 000 000 000 eurónyi befektetést igényel. Ez azonban nem azonos a már odaítélt uniós támogatással. A stratégiai minősítés elsősorban gyorsabb engedélyezést, a finanszírozási lehetőségekhez való jobb hozzáférést és intézményi segítséget jelent. A beruházóknak továbbra is meg kell találniuk a saját tőkét, a hiteleket és a hosszú távú vásárlókat. Több korábban kiválasztott projekt példája mutatja, hogy a kedvező politikai besorolás sem pótolja az üzletileg megalapozott keresletet.

A program mögött az a felismerés áll, hogy az európai feldolgozóipar az elmúlt évtizedekben sok kulcsfontosságú anyag esetében a világ más térségeire támaszkodott. Kína számos nyersanyag finomításában és feldolgozásában meghatározó szerepet szerzett, ezért az exportkorlátozások vagy a politikai feszültségek gyorsan megjelenhetnek az európai vállalatok beszerzési áraiban. A nyersanyagbiztonság így külgazdasági és iparpolitikai kérdéssé vált. Az EU a kereskedelmi kapcsolatok fenntartása mellett saját kapacitásokat kíván építeni, hogy egyetlen szállító döntése se okozhasson tartós fennakadást.

A kitermelés és a feldolgozás visszahozása Európába ugyanakkor komoly környezetvédelmi vitákat is kivált. Egy új bánya földhasználattal, vízigénnyel, hulladékkezeléssel és közlekedési terheléssel járhat. A helyi lakosság joggal vár részletes hatásvizsgálatot és átlátható tájékoztatást, a vállalatok pedig kiszámítható engedélyezést kérnek. A gyorsítás ezért csak akkor lehet tartósan sikeres, ha a szabályozás megőrzi a környezeti garanciákat. A rövidebb eljárás nem jelentheti automatikusan az ellenőrzés gyengítését, különben a társadalmi ellenállás végül még nagyobb késedelmet okozhat.

Az újrahasznosítás nagy aránya a mostani listán különösen figyelemre méltó. A használt akkumulátorok, ipari berendezések és elektronikai termékek jelentős mennyiségű értékes fémet tartalmaznak, amelyek megfelelő technológiával visszanyerhetők. A feldolgozás költsége és az anyagok tisztasága azonban korlátot jelent, ráadásul a visszagyűjtéshez jól működő hulladékgazdálkodási rendszer szükséges. Az újrahasznosítás ezért fokozatosan csökkentheti az importigényt, de rövid távon nem képes minden frissen kitermelt alapanyagot kiváltani. A beruházások sikere a begyűjtési rendszerek fejlődésétől is függ.

A Bizottság 2025-ben már 47 uniós és 13 unión kívüli stratégiai projektet választott ki. Az újabb negyvenhatos körrel összesen 106 kijelölt beruházás szerepel a rendszerben, ebből 93 az EU területén található. A kiválasztási eljárásban a technikai megvalósíthatóság, az ellátásbiztonsági hozzájárulás és a fenntarthatósági követelmények is szerepet kaptak. A mostani uniós körben a Bizottság hivatalos közlése szerint 102 jelentkezés érkezett, amelyek közül kilencvenkettőt vizsgáltak részletesen. A következő pályázati felhívás előkészítése is folyamatban van.

Magyarország számára a döntés elsősorban az európai ipari beszállítói kapcsolatokon keresztül fontos. Az akkumulátor- és járműipari vállalatok beszerzési stratégiáját a nyersanyagok ára, származása és rendelkezésre állása egyaránt befolyásolja. A hazai gazdaságban működő üzemek számára előnyt jelenthet, ha több európai feldolgozó és újrahasznosító kapacitás jelenik meg, de a változás időigényes. A most kijelölt projektekből a következő években válhatnak tényleges termelőüzemek. A brüsszeli döntés ezért az ipari önállóság felé tett lépés, amelynek gazdasági hatása a megvalósuló beruházások számától és versenyképességétől függ.