Csatornák dönthetnek német iparvárosok jövőjéről

Jól kiépített csatornahálózata és viszonylag sűrű orvosi ellátása miatt kerülhet hátrányba több, tartós munkanélküliséggel küzdő német iparváros. Észak-Rajna–Vesztfáliában ezt a veszélyt látják abban a módszertani javaslatban, amely a regionális gazdaságfejlesztési támogatások következő területi térképét alapozhatja meg. A 2028-tól tervezett változtatásról még nincs végleges döntés. A vita azonban már összefogásra késztette a tartomány gazdasági, önkormányzati és érdekképviseleti szereplőit.

A tét a Gemeinschaftsaufgabe „Verbesserung der regionalen Wirtschaftsstruktur”, röviden GRW: a regionális gazdasági szerkezet javítására szolgáló közös szövetségi–tartományi program. A támogatás vállalati beruházásokhoz és a gazdasági tevékenységet kiszolgáló infrastruktúrához adhat segítséget. Egy ipari terület kialakítása, egy üzem fejlesztése vagy egy elhagyott gyártelep újbóli hasznosítása is függhet attól, hogy az adott térség szerepel-e a jogosult területek térképén. A besorolás ezért már a pályázat benyújtása előtt eldönthet alapvető lehetőségeket.

2026-ban országosan mintegy 1,3 milliárd euró áll rendelkezésre, amelyet a szövetségi állam és a tartományok fele-fele arányban finanszíroznak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung október 13-i beszámolója szerint ebből jelenleg 240 millió euró jut Észak-Rajna–Vesztfália 33 támogatott járására és járási jogú városára. A projekteket a tartományok választják ki, és a támogatás végrehajtásáért is ők felelnek. Berlin a közösen megállapított szabályokkal és a társfinanszírozással vesz részt a rendszerben.

A konstrukció 1969 óta része a német regionális politikának, alkotmányos alapját a szövetségi állam és a tartományok együttműködése adja. A korai feladatok között a szén- és acélipar visszaszorulása által sújtott nyugatnémet térségek alkalmazkodása állt. Az újraegyesítés után a keleti tartományok felzárkóztatásában is központi szerepet kapott. A program az összehasonlítható életkörülmények megteremtését gazdasági oldalról segíti: beruházási lehetőségeket, foglalkoztatást és működőképes telephelyeket kíván teremteni a gyengébb régiókban.

A szövetségi gazdasági minisztérium összesítése szerint az 1970-es évek elejétől 82 milliárd euró közpénzzel közel 157 ezer beruházási projektet támogattak, mintegy 390 milliárd euró összértékben. A kedvezményezett vállalatoknál összesen 4,9 millió munkahely létrehozását vagy megőrzését tartják nyilván. Ez utóbbi adatot fontos pontosan értelmezni: az új állások mellett a megmaradó munkahelyeket is magában foglalja, tehát nem 4,9 millió újonnan létrejött állást jelent. Az összesített beruházási értékből sem következik, hogy minden projekt kizárólag az állami segítség miatt valósult meg.

A jelenlegi területi besorolás a 2022–2027-es időszakra szól. A gazdasági gyengeséget meghatározó mutatók között az egy foglalkoztatottra jutó GDP és az átlagos alulfoglalkoztatási arány egyaránt 37,5 százalékos súllyal szerepel. A munkaképes korú népesség várható változása 17,5, az infrastruktúra ellátottsága 7,5 százalékot képvisel. Az alulfoglalkoztatás tágabb fogalom a nyilvántartott munkanélküliségnél; ezért a rendszer munkaerőpiaci pillérét pontatlan lenne egyszerűen munkanélküliségi rátának nevezni.

A reform mögött érthető szándék áll. A korábbi adatok alapján készülő támogatási térkép lassan követi a gazdaság változásait, miközben a digitalizáció, az energiaigényes termelés átalakítása, az öregedés és a világkereskedelem zavarai új térségeket is veszélyeztethetnek. A megelőző regionális politika olyan körzetekben is indokolhat segítséget, amelyek pillanatnyilag még elfogadhatóan teljesítenek, de nagy alkalmazkodási kockázatokkal néznek szembe. A vita arról szól, hogyan lehet ezeket a veszélyeket mérni a már régóta válságos helyzetű területek háttérbe szorítása nélkül.

A szövetségi gazdasági minisztérium az IW Consultot bízta meg az új indikátormodell kidolgozásával. A regionen.NRW és partnerei által nyilvánosságra hozott szakmai értékelés szerint az eredetileg vizsgált 87 lehetséges mutatóból 31 került be a módszertani készletbe. Ezek nyolc tematikus csoporthoz kapcsolódnak; az átalakulás dimenziói között a digitalizáció, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, a demográfia és a globalizáció visszarendeződése is megjelenik. Az egyes tényezők súlyát statisztikai összefüggésekből vezetik le.

A nyilvános ismertetés két változatot különít el. Az egyik inkább a gazdasági teljesítményt és a szerkezeti adottságokat helyezi előtérbe, a másik az életkörülményekre és az átalakulási tényezőkre összpontosít. Ezt a különbséget a csatornákról és orvosokról szóló vita gyakran elhomályosítja. Az első változatban a közcsatornához csatlakozó lakosság aránya 5,4 százalékos súllyal szerepel; ugyanitt az egy lakosra jutó GDP 14,7, a társadalombiztosítási kötelezettséggel járó foglalkoztatás mediánbére 11,8 százalékot kap. A második változatban az orvossűrűség 17,1 százalékkal jelenik meg. Ezek két eltérő változat adatai, és egyik felsorolás sem tekinthető elfogadott támogatási szabálynak.

Így ma nem állítható, hogy a csatornacsatlakozások biztosan fontosabbak lesznek a gazdasági teljesítménynél. A kifogás lényege a lehetséges együttes hatás. Egy sűrűn beépített nagyváros közművesítettsége, egyetemi jelenléte és egészségügyi intézményhálózata erős lehet akkor is, ha sok lakója tartósan kiszorul a munkaerőpiacról, az önkormányzatnak kevés a beruházási pénze, és a környéken nagy kiterjedésű ipari területek állnak üresen. A különböző adottságok átlagolása ilyen esetben elfedheti a beavatkozást igénylő problémákat.

Mona Neubaur zöldpárti tartományi gazdasági miniszter ezért hibás iránynak tartja a javaslatot. A FAZ-nak azt mondta, olyan átlátható és érthető megoldást vár Berlintől, amelyben a pénz oda kerül, ahol szükség van rá, és ahol eredményt hoz. Érvelése szerint a GRW eszközeivel nem lehet érdemben megváltoztatni az orvosok, a csatornabekötések vagy az egyetemi hallgatók számát. Ezzel szemben a munkahelyteremtést akadályozó, évtizedek alatt rögzült munkanélküliségnek döntő jelentőséget kellene kapnia.

A tartományi tárca attól tart, hogy az új mérce a kedvezőbb munkaerőpiaci helyzetű Münsterlandot előrébb sorolná, miközben a Ruhr-vidék több városa hátrább kerülne. Az aggályok Krefeldre, Mönchengladbachra, Bielefeldre, valamint Wuppertal, Remscheid és Solingen térségére is kiterjednek. Ez jelenleg politikai és szakmai figyelmeztetés, nem kihirdetett lista a támogatásból kieső településekről. A végleges területi térkép és annak pénzügyi következményei a későbbi döntésektől függenek.

A Ruhr-vidék példái azt mutatják, milyen hosszú út vezethet egy ipari bezárástól az új hasznosításig. Duisburg-Rheinhausenben az egykori Krupp-acélmű 265 hektáros területén 1998-ban kezdődött a logport I logisztikai fejlesztése. A kikötő üzemeltetőjének adatai szerint ezen a helyszínen 1999 óta több mint ötezer közvetlen munkahely jött létre; a logport-területek egészén több mint hétezer. A vízi, vasúti és közúti kapcsolatokra épülő hálózat a volt ipari földeket a kereskedelem számára használható telephelyekké alakította. Egy ilyen eredményhez területrendezés, infrastruktúra és hosszú távú beruházói együttműködés szükséges.

Bochumban az Opel I-es gyárának 2014-es bezárása után a korábbi üzemterületből a MARK 51°7 nevű ipari, technológiai és tudásközpont épül. A mintegy hetvenhektáros helyszín fejlesztése 2015-ben indult; vállalatokat és kutatási tevékenységet kapcsol össze. A két város történetében közös, hogy a régi foglalkoztatási szerkezet pótlásához a felszabaduló területeket előbb újra beruházhatóvá kell tenni. A már meglévő városi közműhálózat önmagában nem oldja meg ezt a feladatot, és nem jelzi a helyi lakosság foglalkoztatási esélyeit.

A támogatási térkép átalakítását érdemes elválasztani a program idén életbe lépett reformjától. A 2026. január 1-jei módosítások egyszerűsítették a vállalatok hozzáférését, és a termelékenységnövelést is önálló támogatási szemponttá tették. Olyan beruházás is támogatható, amely legalább tíz százalékkal növeli a munkatermelékenységet, miközben a foglalkoztatás vagy a teljes bruttó bértömeg legalább változatlan marad. Az ipari és üzleti területek kialakításakor 2028 végéig a földvásárlás költségeihez is adható részleges segítség. E lehetőségek haszna azonban egy város számára attól is függ, hogy a következő térképen megőrzi-e jogosultságát.

Észak-Rajna–Vesztfáliában szakszervezetek, kereskedelmi és iparkamarák, regionális szervezetek és önkormányzati érdekképviseletek álltak össze a kritériumok módosításáért. A közös szakmai háttéranyag elismeri a sokdimenziós megközelítés előnyeit. Az előretekintő mutatók és a részletesebb területi vizsgálat javíthatják a célzást. Ugyanakkor vitatja, hogy az egyes adatok valóban azt mérik-e, amire a támogatási rendszernek reagálnia kell. A több orvos például nagyvárosi intézménykoncentrációt is tükrözhet, miközben a háziorvosi hozzáférés egészen más képet mutathat.

A bírálók szerint az exportkapcsolatok értelmezése is korrekcióra szorul. Az Európai Unión kívüli piacok magas aránya gazdasági erőt jelezhet, de geopolitikai zavarok idején sebezhetőséget is. Hasonlóképpen, a sok idősebb foglalkoztatott a munkaerőpiaci részvétel sikere mellett közelgő utánpótlási gondokra utalhat. A bemutatott, életkörülményekre összpontosító változatban az energiaintenzív iparágak foglalkoztatási aránya mindössze 0,3 százalékos súlyt kap. A regionális szereplők ezt különösen kevésnek tartják egy olyan időszakban, amikor a kibocsátáscsökkentés az ipari térségek egyik meghatározó alkalmazkodási feladata.

A támogatás tényleges felhasználása szintén óvatosságot igényel. A gyenge pénzügyi helyzetű önkormányzatoknak hiányozhat az önerő, a projekttervező szakember vagy a bonyolult pályázatokhoz szükséges adminisztratív kapacitás. Másutt több támogatási program kínál párhuzamos lehetőséget, így a GRW-ből lehívott összeg a finanszírozási források közötti választást is tükrözi. Az alacsony felhasználás ezért önmagában kevés bizonyíték arra, hogy egy térségnek nincs szüksége segítségre. A jogosultság és a megvalósítható beruházás között gyakran további akadályokat kell felszámolni.

Az új területi lehatárolás jelentőségét növeli, hogy a GRW térképe más, a strukturálisan gyenge régiókat segítő programok számára is viszonyítási pont. Bizonyos konstrukcióknál magasabb támogatási arányhoz vagy kedvezőbb forráselosztáshoz vezethet a besorolás. A regionális szövetség ezért átmeneti szabályokat, a folyamatban lévő beruházások védelmét, a tartós szegénység jobb mérését és a települési pénzügyi helyzet figyelembevételét is szorgalmazza. A járási átlagok mögött rejlő különbségeket pedig kisebb területi egységek vizsgálatával tenné láthatóvá.

A döntés a szövetségi állam és a tartományok koordinációs bizottságában születik. A két oldalnak egyaránt 16 szavazata van; a határozathoz a szövetségi oldal támogatása és a tartományi szavazatok többsége szükséges. Észak-Rajna–Vesztfáliát Neubaur képviseli, aki a leginkább érintett városok további támogatásáért kíván dolgozni. A területi kijelölés az uniós állami támogatási keretekhez is kapcsolódik, ezért az Európai Bizottsággal való egyeztetés szintén része a folyamatnak. Az IW Consult javaslata egyelőre szakmai vitaalap: a nyitott döntés az, hogyan illesztik össze a tartós gazdasági hátrányokat és a jövőbeli átalakulás kockázatait a 2028-tól tervezett támogatási térképen.