Kétbillió eurós vita kezdődik Brüsszelben az EU pénzéről
A 2028 és 2034 közötti közös kassza méretéről és elosztásáról tárgyalnak a tagállami vezetők. Berlin fékezné a kiadásokat, miközben a felzárkóztatás, a mezőgazdaság, a védelem és Ukrajna támogatása egyre több forrást igényel.
Az Európai Unió következő hét évének pénzügyi kerete került a brüsszeli csúcstalálkozó egyik legfontosabb napirendi pontjára. A csütörtök hajnalban ismertetett német álláspont szerint Friedrich Merz kancellár a jelenlegi tervezetek érdemi visszafogását akarja elérni. Az Európai Bizottság a 2028–2034-es időszakra mintegy 1800 milliárd eurós keretet javasolt, az Európai Parlament ennél is magasabb, valamivel több mint 2000 milliárd eurós összegben gondolkodik. A különbség hét költségvetési évre oszlik el, ám a politikai vita már most megmutatja, milyen nehéz lesz összeegyeztetni a takarékosságot az unióra háruló új feladatokkal.
Merz a csúcs előtt arra hivatkozott, hogy a német államháztartás mozgástere szűk. Németország a közösségi kassza legnagyobb nettó befizetője, és a kancellár szerint a tagállamoknak valamennyi területen mérsékelniük kellene a kiadási igényeket. A német érvelésnek van belpolitikai oldala is: Berlinben egyszerre kell finanszírozni a hadsereg fejlesztését, az infrastruktúra korszerűsítését és a szociális rendszerek reformját. A választók számára a brüsszeli befizetés könnyen válhat a kormány bírálatának célpontjává, még akkor is, ha az egységes piacból Németország gazdasága jelentős előnyökhöz jut.
A német elképzeléssel szemben a közös költségvetés bővítését támogatók arra figyelmeztetnek, hogy az EU egyre több feladatot vállal. A védelempolitikai együttműködés, a külső határok védelme, a technológiai verseny és Ukrajna hosszú távú támogatása mind pénzbe kerül. Az orosz háború és a közel-keleti válság az energiaárakon keresztül is növeli a kiadásokat. Ha a tagállamok az uniótól várnak közös fellépést, akkor annak finanszírozását is meg kell oldaniuk. Ez az érv különösen erős azokban az országokban, amelyek saját költségvetésükből nehezen tudnának nagyszabású beruházásokat végrehajtani.
A tárgyalásokat bonyolítja, hogy az Európai Bizottság a kiadások szerkezetét is átalakítaná. A hagyományos, régiókra és ágazatokra szabott programok helyett nagyobb szerepet kaphatnának az országonként összeállított tervek. A változtatás hívei szerint ez gyorsabbá és áttekinthetőbbé tehetné a pénzek felhasználását. Kritikusai viszont attól tartanak, hogy a döntések a nemzeti kormányok kezében összpontosulnának, és a helyi önkormányzatok, régiók, illetve civil szereplők kevesebb beleszólást kapnának. A vita így az elosztás módjáról és az ellenőrzésről is szól.
Magyarország számára a következő pénzügyi keret különösen fontos. A felzárkóztatási támogatásokból az elmúlt évtizedekben közlekedési, környezetvédelmi, energetikai és településfejlesztési beruházások valósultak meg. A közös agrárpolitika forrásai a hazai mezőgazdasági termelők jövedelmében is szerepet játszanak. Ha a kohéziós és agrárkiadások aránya csökken, a változás a magyar régiók beruházási lehetőségeit és a gazdálkodók támogatási rendszerét egyaránt érintheti. A konkrét országonkénti összegek azonban egyelőre nem ismertek, és a mostani tervek még többször változhatnak.
A magyar vita sajátossága, hogy a jelenlegi, 2021–2027-es ciklus egyes forrásainak kifizetését jogállamisági és más feltételek körüli konfliktusok befolyásolták. Az új pénzügyi keret kidolgozása ettől külön eljárás, de a jogállamisági feltételek, az ellenőrzés és a korrupció elleni garanciák az új szabályokban is hangsúlyosak lehetnek. A következő időszakban ezért Budapestnek egyszerre kell figyelnie a keret nagyságára, a támogatási célokra és arra, milyen feltételekkel lehet majd hozzájutni a pénzhez. A költségvetés körüli alkuban az országok érdekei részben közösek, részben eltérnek egymástól.
A legélesebb konfliktusok egyike a hagyományos mezőgazdasági és területfejlesztési programok, illetve az új uniós prioritások között bontakozhat ki. A kelet-közép-európai országok általában ragaszkodnak a felzárkóztatási támogatásokhoz, a nettó befizetők a kiadások ellenőrzését hangsúlyozzák. A balti államok és Lengyelország számára a katonai és határvédelmi beruházások kiemelt jelentőségűek. Franciaország az agrártámogatások megőrzésében érdekelt, miközben saját költségvetési gondjai is szűkítik a mozgásterét. Egyetlen tagállam sem tudja minden követelését változatlan formában keresztülvinni.
Az ír tanácsi elnökség már előállt egy, a korábbi javaslatokhoz képest mérsékeltebb kompromisszumos elképzeléssel. Merz számára ez sem jelent elegendő megtakarítást. A német kancellár korábban arra is utalt, hogy új megállapodás nélkül Németországnak pénzügyileg kedvezőbb helyzete lehetne, ám az unió működőképessége súlyosan sérülne. Ez a kijelentés ellenfelei szerint veszélyes alkupozíció, mert a közös költségvetés elhúzódó bizonytalansága a tagállamoknak és a pénzpiacoknak is rossz üzenetet küldene.
Ha nem születne időben új hétéves keret, a korábbi időszak utolsó évének költségvetési szabályai alapján kellene tovább működtetni a rendszert, megfelelő kiigazításokkal. Ez azonban nem oldaná meg az új prioritások finanszírozását, és megnehezítené a több évre tervezett fejlesztési programok indítását. Az önkormányzatok, egyetemek, kutatóintézetek és vállalkozások számára a kiszámíthatóság legalább olyan fontos, mint a támogatások névleges összege. A beruházások előkészítése évekkel megelőzheti az első kifizetést.
A vita egyik kevésbé látványos része az infláció. A több évre szóló keret névleges növekedése nem feltétlenül jelent azonos mértékű vásárlóerő-bővülést. A magasabb építési, energia- és munkaerőköltségek miatt ugyanabból az euróösszegből kevesebb út, iskola vagy kutatási infrastruktúra valósítható meg. Ezért az Európai Parlament egyes képviselői vitatják azt a német megközelítést, amely a tervezett kiadásokat önmagukban túlzott növekedésként mutatja be. A számok értelmezése a politikai alkuban is döntő lehet.
A közös kasszáról végső soron a tagállami vezetőknek kell megállapodniuk, az Európai Parlament jóváhagyása mellett. A mostani csúcstalálkozó inkább a tárgyalási határokat rajzolhatja ki, mintsem végleges összegeket rögzíthet. A magyar olvasók számára a lényeg az, hogy a következő évtized elejének beruházási és agrártámogatási feltételei már ezekben a vitákban formálódnak. A német takarékossági követelésre adott válasz meghatározhatja, milyen eszközökkel próbálja az unió kezelni saját gazdasági és biztonsági kihívásait.