A Vatikán zöld fordulatához új szövetségesek kellenek

A katolikus egyház környezetvédelmi törekvéseinek újabb állomása volt a Castel Gandolfóban tartott nemzetközi fenntarthatósági konferencia. A rendezvényen Michael Czerny bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma korábbi prefektusa elsőként kapta meg a Villanova Egyetem által 2026-ban alapított, XIV. Leóról elnevezett fenntarthatósági érmet. Az október 12. és 15. közötti tanácskozáson több mint háromszáz egyetemi kutató, egyházi képviselő és gazdasági szereplő vett részt. A díj egyúttal azt is jelzi, hogy a teremtésvédelem az egyház társadalmi tanításának tartós része maradt.

A Castel Gandolfó-i helyszín önmagában is fontos. A pápai rezidencia környezetében működő Borgo Laudato si' programot Ferenc pápa kezdeményezte, hogy a fenntarthatóságot oktatási, mezőgazdasági és közösségi tevékenységekkel kapcsolja össze. Az egykori pápai birtok így a természeti környezet és az emberi méltóság kapcsolatát bemutató intézménnyé vált. A kezdeményezés jelentősége abban áll, hogy az egyházi környezetvédelmet a dokumentumok világából a mindennapi gyakorlatba kívánja átültetni.

Czerny évtizedek óta foglalkozik a társadalmi igazságosság, a migráció és a szegénység kérdéseivel. A fenntarthatósági elismerés éppen ezt a szélesebb szemléletet tükrözi. A bíboros szerint a környezetromlás következményeit leginkább azok érzik meg, akiknek kevés erőforrásuk van a védekezésre. Egy aszály, árvíz vagy tartós hőhullám a szegényebb közösségek számára egyszerre jelenthet egészségügyi, megélhetési és lakhatási válságot. Az egyházi segélyszervezetek ezért a környezeti kérdésekkel gyakran humanitárius munkájuk során találkoznak.

A katolikus gondolkodásban a teremtésvédelem régebbi hagyományokra épül, de a jelenlegi keretét különösen Ferenc pápa 2015-ben kiadott Laudato si' enciklikája formálta. A dokumentum az átfogó ökológia fogalmával azt hangsúlyozta, hogy a természeti rendszerek és a társadalmi viszonyok egymással összekapcsolódnak. A környezeti károk mérséklése ezért nem választható el a munkakörülményektől, a lakhatástól, az ivóvízhez jutástól vagy a szegények helyzetétől. Ez a szemlélet az egyházi közösségek számára konkrét döntéseket is jelent.

A plébániák és egyházi intézmények jelentős épületállománnyal rendelkeznek. Templomok, iskolák, szociális otthonok és közösségi házak energiafogyasztása érdemi tétel lehet, különösen a drága fűtési időszakokban. A korszerűsítés azonban pénzbe kerül, és a műemléki épületeknél a technikai lehetőségek korlátozottak. A fenntarthatósági programok egyik legfontosabb feladata ezért az, hogy a közösségek számára megvalósítható, a helyi adottságokhoz igazított megoldásokat kínáljanak. A kisebb megtakarítások is számíthatnak, ha sok intézmény követi őket.

A konferencián az egyházi környezetvédelem a tudományos kutatással is találkozott. A Villanova Egyetem, ahol a későbbi XIV. Leó 1977-ben matematikai diplomát szerzett, olyan szereplőket kíván megszólítani, akik a környezeti felelősséget társadalmi igazságossággal kapcsolják össze. Ez különösen fontos, mert az egyházi közösségekben a klímaváltozás megítélése sem mindenütt azonos. A tudományos eredmények közérthető bemutatása, a helyi tapasztalatok megosztása és a vallási szempontok tisztázása segíthet a vitákban.

A bíboros díjátadó beszédében Noé bibliai alakját is felidézte. A bárka története a keresztény értelmezésben a felelősség, az előrelátás és a veszélyeztetett élet védelmének jelképe lehet. Az ilyen párhuzamok nem helyettesítik a szakmai megoldásokat, de a hívő közösségek számára erkölcsi nyelvet adnak a cselekvéshez. Az egyházi környezetvédelmi munka sikere végül azon múlik, hogy az elvi állásfoglalásokból milyen döntések születnek a költségvetésben, az oktatásban és a közösségi programokban.

Az egyház a teremtésvédelemben sajátos közvetítő szerepet is betölthet. A világ számos részén olyan iskolákat és egészségügyi intézményeket működtet, amelyek a legkiszolgáltatottabb csoportokhoz is eljutnak. A környezeti nevelés ezeken a helyeken összekapcsolható a helyi vízgazdálkodással, a hulladékkezeléssel vagy az egészségvédelemmel. A cél azonban nem lehet pusztán kampányszerű figyelemfelhívás. Az intézményeknek mérniük kell, hogy az új gyakorlatok valóban csökkentik-e a környezeti terhelést és javítják-e a közösség életfeltételeit.

A fenntarthatóság gazdasági oldala gyakran háttérbe szorul az erkölcsi vitákban. Egy szociális intézménynek egyszerre kell megfizethetően működnie, megfelelő ellátást nyújtania és csökkentenie energiafelhasználását. A beruházásokhoz külső támogatásra, szakértelemre és hosszú távú tervezésre lehet szükség. A fenntartható működés ráadásul nem mindenütt ugyanazt jelenti: egy európai iskola épületfelújítása és egy afrikai település ivóvízprogramja egészen eltérő feltételek között valósul meg.

A teremtésvédelem a katolikus egyházon belül is viták tárgya. Egyesek attól tartanak, hogy a környezetpolitikai témák elvonhatják a figyelmet a lelkipásztori feladatokról, mások szerint a hit társadalmi következményeit éppen az ilyen ügyekben kell megmutatni. A Laudato si' szemlélete az utóbbi álláspontnak adott erős intézményi hátteret. A vatikáni programok ugyanakkor igyekeznek kerülni, hogy egyetlen pártpolitikai irányzat céljaival azonosuljanak. A hangsúly a közös felelősségen és a sérülékeny emberek védelmén van.

XIV. Leó pápasága alatt a kezdeményezés folytonossága különösen figyelemre méltó. A mostani konferencia a pápa egészségi állapota miatt nélküle zajlott; a résztvevők a műtét utáni felépüléséért is imádkoztak. A kitüntetés azonban azt üzeni, hogy az intézményi munka a személyes jelenléttől függetlenül folytatódik. A fenntarthatósági programoknak ugyanis több éven át tartó elkötelezettségre, szakmai kapcsolatokra és kiszámítható forrásokra van szükségük.

Az egyházi oktatásban a környezetvédelem különösen alkalmas a tudomány és a hit párbeszédének erősítésére. A diákok a helyi természet megfigyelésén keresztül érthetik meg az ökológiai összefüggéseket, miközben a társadalmi igazságosság szempontjai is előkerülnek. Az ilyen programok értéke nem feltétlenül a nagy beruházásokban mérhető. A közös kert, az energiatakarékossági felmérés vagy a helyi rászorulók segítése is szemléletformáló lehet, ha következetes oktatási munkába illeszkedik.

A Castel Gandolfóban tartott találkozó így egy hosszabb folyamat része. A vatikáni vezetés azt kívánja elérni, hogy a környezeti felelősség a katolikus intézmények szokásos működésének részévé váljon. A következő években a legfontosabb mérce az lesz, hogy a programok mennyire jutnak el a helyi egyházakhoz, és sikerül-e a leginkább veszélyeztetett közösségek helyzetén javítani. A bíborosnak adott elismerés ehhez erkölcsi támogatást ad, a gyakorlati munkát azonban a plébániáknak, iskoláknak és segélyszervezeteknek kell elvégezniük.