Régi titkok nyílnak, az új kormány ülései zártak

Különös helyzet alakult ki a kormányzati átláthatóság körül. Miközben a kabinet megkezdte a korábbi kormányok ülésanyagának nyilvánosságra hozatalát, a saját tanácskozásairól készült dokumentumokat egyelőre nem adja ki. A Telex közérdekű adatigénylését a Miniszterelnökség a 2018-as kormányzati igazgatási törvényre hivatkozva utasította el. Ugyanezen a héten az Alkotmánybíróság egy másik ügyben megsemmisített egy olyan kúriai ítéletet, amely szűken értelmezte a közérdekű adatok körét. A két fejlemény jogilag különböző, mégis ugyanarra a problémára mutat rá: ki dönti el, mit tudhat meg a polgár az állam működéséről?

Az új kormány átláthatóbb működést ígért. Ennek egyik látványos eleme a 2010 és 2026 közötti kormányülések összefoglalóinak fokozatos nyilvánosságra hozatala, valamint korábban titkosított kormányzati iratok felülvizsgálata. A korábbi kabinetek döntéseinek megismerése valóban közérdek: az iratokból kiderülhet, milyen érvek alapján határoztak nagy beruházásokról, intézményi átalakításokról vagy politikailag vitatott ügyekről. A kérdés azonban az, hogy az új nyilvánossági elv csak a politikai elődökre vonatkozik-e, vagy a jelenlegi hatalom saját döntéshozatalát is érinti.

A Telex a Magyar Péter vezette kabinet 2026. májusi megalakulása óta tartott üléseinek összefoglalóit és jegyzőkönyveit kérte ki. A Miniszterelnökség elutasítása arra a jogszabályi rendelkezésre épül, amely szerint a kormány ülései a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában nem nyilvánosak. Ez valós jogi hivatkozás, nem önmagában bizonyíték arra, hogy a kormány bármilyen iratot megsemmisített volna. A nyilvánosság korlátozása és a dokumentumok létezése két külön kérdés, amelyekre eltérő szabályok vonatkoznak.

A mai szabályozás szerint a kormányülésekről nem kötelező szó szerinti jegyzőkönyvet készíteni. Az összefoglaló rögzíti az ülés helyét és idejét, a résztvevőket, az előterjesztések címét és a döntések lényegét, de nem feltétlenül őrzi meg a teljes vitát. Szó szerinti hozzászólás külön kérésre kerülhet bele. A korábbi szabályozásból a teljes körű hangrögzítési kötelezettség is kikerült. Magyar Péter egy júliusi tájékoztatón ugyanakkor azt mondta, hogy a jelenlegi ülésekről hangfelvétel és emlékeztető készül. Hogy a felvételek mennyire teljesek és mikor ismerhetők meg, egyelőre nem világos.

Ez az eltérés nem technikai apróság. Egy döntés utólagos ellenőrzésekor gyakran nem elég a végső határozat szövege. Fontos lehet, milyen alternatívákat mérlegeltek, melyik minisztérium milyen szakmai kifogást fogalmazott meg, és volt-e olyan kockázat, amelyet a döntéshozók tudatosan vállaltak. Ha ezekről nem készül megfelelő dokumentáció, az utókor nem csupán később fér hozzá az információkhoz, hanem egyes információk végleg elveszhetnek. Az iratok megőrzése ezért az átláthatóság előfeltétele.

A kormányülések nyilvánosságának korlátozására ugyanakkor léteznek ésszerű érvek. Nemzetbiztonsági kérdésekben, folyamatban lévő diplomáciai tárgyalásoknál vagy érzékeny személyes adatok esetén az azonnali közzététel sérthet jogos érdekeket. A miniszterek közötti szabad szakmai vita is nehezebbé válhat, ha minden félmondat rögtön politikai fegyverré alakítható. Ebből azonban nem következik, hogy minden dokumentumot határozatlan ideig titokban kell tartani. A demokratikus ellenőrzés egyik lehetséges megoldása az időben késleltetett, szükség esetén részlegesen kitakart közzététel.

A kérdésnek történeti előzménye van. A kormányülések részletes dokumentálása Magyarországon hosszú hagyományra tekint vissza. Az 1998-as szabályváltozás után a szó szerinti jegyzőkönyvek helyét rövidebb összefoglalók vették át. A Nyilvánosság Klub kezdeményezésére az Alkotmánybíróság 2006-ban foglalkozott az üggyel, és azt hangsúlyozta, hogy a polgároknak joguk van megismerni az életükre jelentős hatást gyakorló döntések indokait, akár késleltetetten is. Az akkori szabályozási hiányt a törvényhozás később pótolta, majd a hangfelvételi kötelezettség újabb változtatásokon ment át.

A mostani vita azért különösen érdekes, mert az átláthatóság kérdése nem egyszerűen kormány és ellenzék között húzódik. A Tisza számára a korábbi kabinetek iratainak közzététele politikai és történeti elszámoltatást is jelenthet. A Fidesz pedig a jelenlegi kormány adatigénylésre adott elutasítását használhatja fel arra, hogy kétségbe vonja az új vezetés ígéreteinek következetességét. A politikai érdekek azonban nem teszik kevésbé jogosulttá a kérdést: a választók ugyanazt a mércét alkalmazhatják minden kabinetre, függetlenül attól, melyik párt alakítja.

Az október 15-én ismertetett alkotmánybírósági döntés más intézményt érint, mégis fontos összehasonlítási pont. Az ügyben egy állampolgár azt szerette volna megtudni a Fővárosi Ítélőtáblától, hogy 2020-ban hány közérdekűadat-igénylést továbbítottak meghatározott határidőn belül az Országos Bírósági Hivatalnak, és ezek közül hány esetben kaptak javaslatot a válaszadáshoz. Az adatigénylést elutasították, az ügy pedig több bírói fórumot megjárt.

A Kúria végül arra jutott, hogy a kért adatok nem jellemzik az ítélkezési tevékenységet, ezért nem tartoznak a megismerhető közérdekű adatok közé. Az Alkotmánybíróság azonban megsemmisítette a kúriai ítéletet. A IV/115/2026. számú ügyben hozott határozat lényege, hogy a közérdekű adatok megismerését nem lehet pusztán attól függővé tenni, a bíróság szerint az adatkérő mire tudja majd felhasználni az információt. Az állami intézmény saját működéséről szóló adatai nem válnak érdektelenné attól, hogy nem közvetlenül az ítéletek tartalmát érintik.

Fontos jogi különbség, hogy az Alkotmánybíróság nem a kormányülések dokumentumainak kiadásáról döntött. A két ügy eltérő jogszabályi környezetben keletkezett, és a mostani határozatból nem következik automatikusan, hogy a Miniszterelnökségnek ki kell adnia minden kormányülési iratot. A közös alapelv mégis jelentős: a közérdekű adatok megismerésének korlátozását megfelelő jogi indokkal kell alátámasztani, és az állam nem dönthet pusztán szubjektív mérlegeléssel arról, mi érdekes az állampolgár számára.

A kormányülési dokumentáció különleges helyzetben van, mert a nyilvánosság mellett a döntés-előkészítés védelme is szóba kerülhet. Az információszabadság nem azt jelenti, hogy minden előkészítő feljegyzést azonnal közölni kell. Azt viszont megköveteli, hogy a kivételek ne nyeljék el a főszabályt. Egy átláthatóbb rendszer meghatározhatná, mely iratok őrzendők meg kötelezően, milyen idő elteltével nyithatók meg, és milyen ellenőrzés mellett lehet egyes részeket visszatartani.

A nemzetközi összehasonlításnál sem az a döntő, hogy egy kormány teljes egészében közvetíti-e a tanácskozásait. Sok demokratikus országban a kabinet belső vitái zártak, ugyanakkor részletes jegyzőkönyvek, archív szabályok és független iratkezelési garanciák biztosítják a későbbi kutathatóságot. A kérdés nem az élő közvetítés, hanem az, hogy a hatalom képes-e a saját döntéseiről olyan hiteles nyomot hagyni, amelyet a későbbi kormányok, történészek és állampolgárok is ellenőrizhetnek.

A magyar Redditen már a kormány megalakulása idején is megjelent a kormányülési jegyzőkönyvek kérdése. A hozzászólók egy része azt várta, hogy a korábbi iratok feloldása mellett az új kabinet maga is részletesebb dokumentációt készít majd; mások az azonnali közzététel helyett a későbbi kutathatóságot tartották reálisabbnak. Ezek egy nyilvános internetes közösség véleményei, nem reprezentatív közvélemény-kutatási eredmények. A vita mégis jól mutatja, hogy az átláthatóság nem csupán újságírói szakmai ügy.

A kormány számára a következő lépés lehetne a dokumentálás és a hozzáférés szabályainak világos közlése. Kiderülhetne, hogy készül-e minden ülésről teljes hangfelvétel, ki őrzi az anyagokat, milyen időtávra vonatkozik a hozzáférési korlátozás, és ki dönt a kivételekről. A parlament számára pedig adott a lehetőség, hogy a kormányzati igazgatási szabályokat módosítva a következő kabinetekre is kötelező garanciákat állapítson meg. Az ilyen reform csak akkor hiteles, ha nem egyetlen politikai szereplő aktuális érdekeihez igazodik.

A nyilvánosság nem azt jelenti, hogy a kormány minden döntését mindenki helyeselni fogja. Azt jelenti, hogy a döntések útja utólag rekonstruálható, a felelősség megállapítható, és az állampolgár nem pusztán a politikusok saját összefoglalójára van utalva. A korábbi kormányok titkainak feloldása fontos gesztus lehet. Az átláthatóság igazi próbája azonban az, hogy a jelenlegi vezetés hajlandó-e saját működésére is ugyanazokat a követelményeket alkalmazni.