Új kínai püspököt szenteltek a vitatott alku nyomán

Új püspököt szenteltek október 15-én a kínai Hajmen katolikus egyházmegyéjében. Ignatius Ding Zuyao kinevezését XIV. Leó pápa augusztus 24-én hagyta jóvá a Szentszék és a Kínai Népköztársaság közötti ideiglenes megállapodás keretében. A Vatikán rövid közleménye a felszentelést az egyezmény alapján végrehajtott lépésként ismertette. A negyvenéves főpásztor beiktatása újabb jelzés arra, hogy Róma a viták ellenére folytatni kívánja a Pekinggel kialakított párbeszédet.

A püspökkinevezések kérdése évtizedeken át a kínai katolikus egyház egyik legsúlyosabb konfliktusa volt. A katolikus felfogás szerint a püspökök kinevezésének végső joga a pápát illeti meg. A kínai állam viszont a vallási közösségek működését saját intézményi és politikai ellenőrzése alatt kívánja tartani. A két álláspont ütközése miatt hosszú időn át egymással párhuzamosan működtek államilag elismert és a Szentszékhez hű, sokszor hivatalos elismerés nélkül szolgáló egyházi struktúrák. Ez a megosztottság a hívek életében is bizonytalanságot okozott.

A 2018-ban létrejött ideiglenes egyezmény azzal a céllal született, hogy kezelhetőbbé tegye a kinevezéseket és fokozatosan csökkentse a szakadást. A megállapodás pontos szövegét egyik fél sem hozta nyilvánosságra, ezért az eljárás részleteiről továbbra is csak korlátozott információ áll rendelkezésre. A Vatikán következetesen azt hangsúlyozza, hogy a pápa döntő szerepe megmarad. A kínai fél az együttműködést a vallási ügyek állami szabályozásának keretei között értelmezi. A két fél eltérő politikai és egyházi nyelvet használ ugyanarra a folyamatra.

Az egyezményt 2024-ben újabb négy évre meghosszabbították. A döntés Ferenc pápa diplomáciájának egyik legvitatottabb öröksége lett, amelyet XIV. Leó sem szakított meg. Támogatói szerint a megállapodás lehetőséget teremt arra, hogy az új püspököket mind Róma, mind a kínai hatóságok elfogadják, és így a helyi közösségekben csökkenjen a kettős lojalitásból fakadó feszültség. Bírálói viszont attól tartanak, hogy a folyamat túl nagy szerepet enged az államnak, miközben a vallásszabadság helyzete nem javul megfelelő ütemben.

Ignatius Ding Zuyao pályája a kínai katolikus intézményrendszerben alakult. 1986 augusztusában született a Csiangszu tartománybeli Csidongban. 2001 és 2004 között a sanghaji Sösan szeminárium tartományi tagozatán tanult, majd 2011-ig Pekingben folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait. Ugyanabban az évben, október 27-én szentelték pappá Hajmen egyházmegyéje számára. Később több plébánián szolgált, 2023-tól Nantongban látott el lelkipásztori feladatokat.

A püspök életkora önmagában is figyelemre méltó. A katolikus egyház vezetőinek jelentős része hosszú papi szolgálat után kap püspöki megbízatást, az új hajmeni főpásztor viszont viszonylag fiatalon lép vezető szerepbe. A kinevezés a helyi közösség szempontjából folytonosságot jelenthet, hiszen az új püspök saját egyházmegyéjében dolgozott. A személyes helyismeret különösen fontos olyan környezetben, ahol a plébániák mozgásterét az állami előírások és a vallási intézmények közötti történelmi feszültségek egyaránt befolyásolják.

A kínai katolikusok számáról eltérő becslések léteznek, mert a vallási közösségek nyilvántartása és az államilag elismert szervezetekhez való viszony nem minden esetben egyértelmű. A közösség mindenesetre kisebbséget alkot a hatalmas országban. A hívek jelentős része a keleti tartományokban, történelmi missziós központok és régi plébániák környezetében él. A katolikus jelenlét története évszázadokra nyúlik vissza, és a helyi vallási hagyományok, valamint az európai missziók kapcsolata formálta.

A Szentszék és a Kínai Népköztársaság diplomáciai viszonya 1949 után súlyosan megromlott. A kommunista állam megszilárdulásával a külföldi misszionáriusok nagy részét kiutasították, a vallási intézmények működését szigorúan ellenőrizték. A katolikus egyházon belül a pápához való hűség és az állami elismerés kérdése különösen érzékennyé vált. A történelmi tapasztalatok ma is meghatározzák, hogyan ítélik meg a hívek és a külföldi megfigyelők a Vatikán diplomáciai engedményeit.

A 2018-as megállapodás bírálói arra hívják fel a figyelmet, hogy a püspökkinevezések rendezése önmagában nem garantálja a vallásgyakorlás szabadságát. A templomok működését, a hitoktatást, a vallási szervezetek pénzügyeit és a nyilvános tevékenységeket továbbra is állami szabályok korlátozzák. A vallási közösségeknek a kínai politikai rendszerben olyan elvárásokhoz kell igazodniuk, amelyek Európában szokatlannak számítanának. A katolikus intézmények ezért az egyházi jog és a helyi állami előírások közötti egyensúlyt keresik.

A megállapodás mellett érvelők szerint ugyanakkor a párbeszéd megszakítása újabb rendezetlen püspökkinevezésekhez és hosszú ideig betöltetlen egyházmegyékhez vezethetne. A katolikus egyház szervezetében a püspök szerepe a papok szentelésétől a plébániai élet koordinálásáig sok területet érint. Egy vezető nélkül maradó egyházmegye működése idővel nehezebbé válhat. A Szentszék ezért a korlátozott eredményeket is értékesnek tartja, ha azok a helyi hívek számára kiszámíthatóbb helyzetet teremtenek.

A kínai hatóságok és a Vatikán közötti kapcsolat ugyanakkor nem mentes az egyoldalú lépések körüli vitáktól. A múltban előfordultak olyan kinevezések és áthelyezések, amelyek időzítése vagy eljárása kérdéseket vetett fel Rómában. A nyilvánosságra hozott információk alapján nehéz megállapítani, hogy a felek minden esetben azonos módon értelmezik-e az egyezményt. A mostani hajmeni szentelés azért fontos, mert a Szentszék kifejezetten megerősítette: az új püspök kinevezése az ideiglenes megállapodás keretében történt.

A diplomáciai vita mellett a mindennapi lelkipásztori munka is figyelmet érdemel. A kínai katolikus közösségekben a fiatalok megszólítása, a családok támogatása, a papképzés és az idős hívek gondozása ugyanúgy feladat, mint a világ más részein. A gyors urbanizáció és a belső migráció miatt sokan költöznek távol szülőhelyüktől, ami a hagyományos plébániai kapcsolatokra is hat. Egy helyi püspök számára ezért a közösségépítés gyakorlati kérdései legalább annyira meghatározók, mint a nemzetközi diplomácia.

A hajmeni felszentelés nem oldja fel a Kína és a Szentszék közötti összes ellentétet. A folyamat inkább apró, ellenőrizhető lépések sorozataként értelmezhető, amelynek sikerét a kinevezések mellett a helyi egyházi élet tényleges mozgástere mutatja meg. XIV. Leó pápa döntése a folytonosságot jelzi, a viták azonban tovább élnek arról, mennyi kompromisszum fogadható el egy olyan országban, ahol a vallási közösségek állami ellenőrzés alatt működnek. Az új püspök szolgálata ennek a hosszú folyamatnak egy újabb állomása.