Paks II: drága lehet a Roszatom leváltása

A paksi atomerőmű bővítéséről szóló vita új szakaszba lépett. A Reuters október 21-i értesülése szerint a magyar kormány már azt is vizsgálja, lecserélhető-e az orosz Roszatom a Paks II. beruházás fővállalkozói szerepében. A hírügynökség két, a folyamathoz közel álló forrásra hivatkozott, a kormány részéről azonban nem ismert végleges döntés. Az orosz vállalat közölte, hogy nem kapott hivatalos szerződésfelmondási értesítést, és továbbra is az egyeztetett ütemterv szerint dolgozik.

A lehetséges váltás politikai jelentősége nyilvánvaló, a gyakorlati következményei azonban sokkal bonyolultabbak. Egy atomerőmű nem olyan építkezés, amelynek fővállalkozóját félkész állapotban következmények nélkül ki lehet cserélni. A reaktortechnológia, az engedélyezés, a biztonsági dokumentáció, a beszállítói szerződések és a finanszírozás összekapcsolódik. Ha a projekt irányát megváltoztatják, az új szereplőnek ezekhez a kötöttségekhez is alkalmazkodnia kellene.

A beruházás története 2014-ig nyúlik vissza, amikor az akkori Orbán-kormány versenyeztetés nélkül kötött megállapodást az orosz féllel két új blokk létesítéséről. Az eredeti költségbecslés 12,5 milliárd euró volt. A projekt azóta többször módosult, és éveket csúszott. A Reuters szerint az első betonozás 2026 februári megkezdéséig Magyarország több mint kétmilliárd eurót költött rá. Ez a korábban elköltött pénz nem szerezhető vissza pusztán egy új szerződés aláírásával.

A Roszatom szerepének felülvizsgálata ezért egyszerre pénzügyi és jogi kockázatkezelés. A hírügynökség forrásai szerint az eredeti szerződést öt alkalommal módosították, és egy hatodik módosítás előkészítése is megtörtént. Ha a magyar állam egyoldalúan lépne ki, szerződéses követelések és választottbírósági vagy más jogviták következhetnek. Az orosz vállalat álláspontja szerint nincs jogilag megalapozott ok a felmondásra; ennek igazságát a szerződések pontos szövege és az alkalmazandó jog alapján lehetne megítélni.

A kormányzati felülvizsgálat egyik legfontosabb kérdése, hogy mit jelentene egyáltalán a beszállítóváltás. Elképzelhető, hogy egyes alrendszerekhez más gyártókat keresnek, miközben a reaktortípus megmarad. Más megoldás volna a teljes fővállalkozói konstrukció átalakítása. A legmélyebb változtatás a technológia újratervezését igényelné. Ezeknek az utaknak eltérő az időigénye és a kockázata; a nyilvánosság számára egyelőre nem világos, melyik szerepel ténylegesen az asztalon.

Az atomenergetikában az engedélyek nem általános felhatalmazások. A hatóság meghatározott tervdokumentációt, biztonsági elemzést és műszaki megoldásokat vizsgál. Ha a reaktorrendszer vagy valamely biztonság szempontjából alapvető elem megváltozik, az engedélyezés egy részét újra kellhet kezdeni. Ezt nem lehet egyszerű politikai döntéssel kiváltani. A biztonsági követelmények teljesítése minden beszállító számára ugyanúgy kötelező.

A projekt jogi helyzetét tovább bonyolítja az Európai Unió Bíróságának 2025 szeptemberi ítélete. A bíróság megsemmisítette az Európai Bizottság korábbi határozatát, amellyel jóváhagyta a Paks II.-nek nyújtott állami támogatást. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy minden építési munka jogellenes, de a finanszírozási konstrukció uniós jogi megítélését újra rendezni kell. Egy új fővállalkozó belépése nem oldaná meg magától ezt a problémát.

A kormányváltás után a magyar energiapolitikában két cél egyszerre jelent meg: csökkenteni az orosz függőséget és megőrizni a nagy mennyiségű, folyamatos villamosenergia-termelés lehetőségét. A kettő nem zárja ki egymást, de a Paks II. projektben nehezen választható szét. A nukleáris kapacitás mellett szól a kis közvetlen szén-dioxid-kibocsátás és az időjárástól kevésbé függő termelés. Ellene szólhat a nagy beruházási költség, a hosszú megtérülési idő és a kivitelezési kockázat.

A villamosenergia-rendszer szempontjából az idő a legfontosabb változó. Magyarország fogyasztása a gazdaság elektrifikációjával nőhet, miközben a napenergia termelése erősen napszakfüggő. Az új atomerőművi blokkok megépítése azonban csak akkor segít, ha a rendszer számára szükséges időpontban lépnek üzembe. Ha a beszállítóváltás újabb évekkel tolja ki az indulást, átmenetileg más forrásokból, importból, tárolásból és hálózati fejlesztésekből kell biztosítani az ellátást.

A meglévő paksi blokkok élettartama ezért a bővítési vitától elválaszthatatlan. A Reuters szerint a kormány azt is vizsgálja, kérhető-e további húsz évre szóló üzemidő-hosszabbítás a négy jelenlegi blokkra, amelyek engedélyei 2032 és 2037 között járnak le. Egy ilyen hosszabbítás nem automatikus: biztonsági, műszaki és hatósági feltételei vannak. A régi blokkok további működtetése időt nyerhet, de nem pótolja a hosszú távú rendszertervezést.

Az augusztusi rendkívüli alacsony dunai vízállás újabb kérdést tett a döntéshozók elé. A meglévő erőmű termelését a hőség és a vízhiány miatt jelentősen vissza kellett fogni; egy időszakban a teljes kapacitás tizede körül működött. A Roszatom szeptemberben azt állította, hogy az új blokkok tervezése figyelembe veszi az ilyen szélsőséges helyzeteket. Ezt a kijelentést a részletes vízjogi és hűtéstechnikai dokumentáció alapján lehet érdemben értékelni, nem a vállalati ígéret önmagában bizonyítja.

A Duna vízhozama nem csupán környezetvédelmi mellékszál. A hűtővíz mennyisége és hőmérséklete befolyásolja a termelési lehetőségeket, különösen tartós hőhullámok idején. Ha a klímaváltozás miatt gyakoribbak a szélsőségek, a beruházás gazdaságosságát is más feltételekkel kell számolni. Az új blokkok hűtési rendszere, a meglévő blokkokkal való együttműködés és a folyó ökológiai terhelése közös tervezési kérdés.

Az orosz technológia kiváltása geopolitikai szempontból csökkentheti egyes függőségeket, de újakat is létrehozhat. A nukleáris üzemanyag, a szerviz, a digitális irányítás, a speciális alkatrészek és a képzett szakemberek hosszú időre szóló kapcsolatokat jelentenek. A beszállító országa mellett az is fontos, milyen hozzáférést biztosít a technológiához, mennyire versenyeztethetők a későbbi beszerzések, és hogyan kezelhetők a szankciós vagy exportellenőrzési kockázatok.

A pénzügyi mérlegben a már elköltött összegeket külön kell választani a még vállalandó kötelezettségektől. A korábbi ráfordítás elvesztése önmagában nem bizonyítja, hogy érdemes folytatni egy kedvezőtlen projektet; a folytatás viszont csak akkor indokolható, ha a hátralévő költségekhez képest megfelelő előny várható. A döntéshez nyilvános, összehasonlítható forgatókönyvek kellenének: mennyibe kerül a jelenlegi szerződés szerinti befejezés, a módosított konstrukció és egy más technológiai út?

A következő hónapokban ezért nem pusztán a Roszatom sorsa dőlhet el. A kormánynak arról is számot kell adnia, milyen szerepet szán az atomenergiának a következő évtizedekben, miként kezeli az uniós állami támogatási eljárást, és mennyit hajlandó fizetni a politikai és technológiai függetlenségért. A Reuters értesülése szerint végleges döntés az év végén vagy 2027 elején várható. Addig a legfontosabb kérdés a felülvizsgálat tartalma és nyilvánossága: milyen számítások alapján lehet majd ellenőrizni a választást?