Halálos földrengés rázta meg Tibet északi vidékét

Legalább 16 ember meghalt, és a péntek hajnali hivatalos adatok szerint ötvennégyen megsérültek abban a 7,0-es erősségű földrengésben, amely csütörtök este sújtotta a Tibeti Autonóm Terület északi részét Kínában. A legsúlyosabb károkról Nagqu város közigazgatási térségéből, Baqing járás környékéről érkeztek hírek. A kínai állami hírügynökség a helyi katasztrófavédelemre hivatkozva több mint háromszáz összeomlott lakóházról számolt be. A sérültek közül tizenegy ember állapota válságos. A számok előzetesek, és a távoli településekről beérkező jelentések nyomán változhatnak.

A rengés helyi idő szerint október 22-én 22 óra 33 perckor következett be, ami Magyarországon délután 16 óra 33 percnek felelt meg. A földmozgás epicentruma mintegy 180–190 kilométerre északkeletre feküdt Nagqu központjától, a tibeti fővárostól, Lhaszától pedig hozzávetőleg 400 kilométerre. Az amerikai földtani szolgálat, az USGS és a kínai szeizmológiai hálózat egyaránt 7,0 körüli magnitúdót közölt, a fészekmélység becslésében azonban eltérés volt: az amerikai mérés 18, a kínai adatok körülbelül 10 kilométert jeleztek. Ilyen különbség az első órákban nem szokatlan, mert a mérések feldolgozása és a földrengés modelljei eltérhetnek.

A térség rendkívül magas fekvése különösen nehézzé teszi a mentést. A rengés környezetében a fennsík átlagos magassága megközelíti a 4800 métert. A ritka levegő, a hideg éjszakák, a nagy távolságok és a szűkös helyi infrastruktúra miatt a mentőcsapatoknak jóval több időre lehet szükségük ahhoz, hogy minden érintett települést elérjenek. A lakosság viszonylag ritkán él ezen a vidéken, ez azonban nem csökkenti az egyes falvak veszteségeinek súlyát. Egyetlen összedőlt ház is egész családokat érinthet, különösen ott, ahol a legközelebbi egészségügyi ellátás többórás útra található.

A kínai hatóságok az első jelentések szerint legalább 350 tűzoltó és mentő bevetését, valamint több tucat jármű mozgósítását rendelték el. Hszi Csin-ping állam- és pártvezető a keresési és mentési műveletek felgyorsítását, a sérültek ellátását és a veszteségek csökkentését sürgette. A helyi szerveknek egyszerre kell felmérniük az épületkárokat, biztosítaniuk a közlekedési útvonalakat, és átmeneti menedéket nyújtaniuk azoknak, akik nem térhetnek vissza otthonukba. A hegyvidéki környezetben a lakhatási válság gyorsan egészségügyi kockázattá is válhat.

A földrengést több utórengés követte. Ezek ereje rendszerint kisebb a főrengésénél, de az első lökésektől meggyengült épületekben újabb károkat okozhatnak. Emiatt a mentésvezetők gyakran nem engedik vissza az embereket az épületekbe addig, amíg a statikai biztonságukat nem vizsgálták meg. A lakosok egy része a hideg ellenére a szabadban várhatja a további tájékoztatást. A szakembereknek az omlásveszély mellett a földcsuszamlásokkal, a hegyi utak sérüléseivel és a kommunikációs hálózat esetleges kiesésével is számolniuk kell.

A tibeti fennsík földtani szempontból a világ egyik legaktívabb vidéke. Az indiai kőzetlemez évmilliók óta az eurázsiai lemeznek ütközik, ez a folyamat hozta létre a Himalája magas hegyláncait és emelte ki a fennsíkot. A hatalmas tektonikai erők napjainkban is feszültséget halmoznak fel a földkéreg törésvonalain. Amikor ez a feszültség hirtelen felszabadul, erős földrengés keletkezhet. A mostani rengés pontos mechanizmusának megállapításához további szeizmológiai elemzések szükségesek, de a térség általános földtani veszélye régóta ismert.

A 7,0-es magnitúdó jelentős energiájú földrengést jelöl. A károk mértékét ugyanakkor a földmozgás erején kívül az epicentrum mélysége, az épületek szerkezete, a talajviszonyok és a települések távolsága is meghatározza. A vidéki tibeti házak egy részét hagyományos anyagokból építették, és nem minden épület rendelkezik korszerű földrengésbiztos szerkezettel. A korai jelentésekben szereplő több száz összedőlt otthon ezért súlyos figyelmeztetés arra, hogy a katasztrófakockázat nem kizárólag a rengés mérhető erejétől függ.

Tibetben az elmúlt években több súlyos természeti csapás történt. A térség földrengései, a hegyvidéki árvizek és a földcsuszamlások egyaránt veszélyeztetik a közlekedést és a lakosságot. A 2025 januárjában bekövetkezett tingri földrengés több mint száz halálos áldozatot követelt. A korábbi katasztrófák tapasztalatai alapján a hatóságoknak különösen fontos gyorsan azonosítaniuk a leginkább sérült falvakat, ahol az első néhány óra a romok alatt rekedt emberek túlélési esélyeit is befolyásolhatja.

A mentés logisztikáját a közúti és vasúti hálózat állapota is meghatározza. Nagqu a tibeti fennsík egyik közlekedési csomópontja, de a rengés központjától távol eső településekhez vezető utak gyakran nagy magasságban, meredek lejtők között haladnak. Egy lezárt útszakasz vagy megrongálódott híd órákkal hosszabbíthatja meg a mentőautók útját. A hatóságok számára ezért a közlekedési károk felmérése és a kommunikáció fenntartása ugyanúgy része a mentésnek, mint a romkutatás.

A katasztrófa kezelését a térség politikai és információs sajátosságai is befolyásolják. Tibet kínai fennhatóság alatt álló autonóm terület, ahová a külföldi újságírók és független megfigyelők bejutása sokszor korlátozott. A gyors helyzetkép így nagyrészt a kínai állami hírügynökség, a helyi közigazgatás és a szeizmológiai szolgálatok közléseire épül. Ezért a halottak, sérültek és épületkárok adatait az első napokban folyamatosan frissülő, előzetes mérlegként kell kezelni. Az USGS műszeres adatai fontos független támpontot jelentenek a földrengés fizikai jellemzőinek ellenőrzéséhez.

A túlélők számára a következő napok legfontosabb kérdése a biztonságos elhelyezés, az ivóvíz, az élelmiszer, a fűtés és az egészségügyi ellátás. A romok eltakarítása és a lakóházak újjáépítése jóval hosszabb időt vehet igénybe. A magashegyi térségben a közelgő hideg évszak különösen sürgetővé teszi az ideiglenes szállások biztosítását. A péntek hajnalban ismert adatok már súlyos emberi veszteségekről tanúskodtak, a katasztrófa teljes kiterjedését azonban csak a helyszíni felmérések befejezése után lehet megállapítani.