Az euró ígérete és a költségvetés számtana

A magyar költségvetés új számai és a Fitch Ratings október 23-án ismertetett értékelése első pillantásra ugyanarról a történetről beszélnek: a magas hiányt le kell szorítani, az államadósságot stabilizálni kell, és az ország a következő évtized elejére közelebb kerülhet az euróhoz. A részletekben azonban fontos eltérés van. A kormány 2027-re a GDP 4,9 százalékának megfelelő államháztartási hiányt tervez, a hitelminősítő 5,4 százalékot valószínűsít. A fél százalékpontos különbség a gazdaság egészéhez mérve is jelentős pénz, és egyben jelzés a tervezett megtakarítások bizonytalanságáról.

A történet előzménye, hogy az Országgyűlés október 19-én módosította a 2026-os költségvetést. A korábbi 3,7 százalékos hiánycél helyett 7,5 százalékos GDP-arányos deficittel számol, miközben a növekedési előrejelzést 4,1-ről 2 százalékra csökkentette. A módosított kiadási főösszeg 49 025 milliárd, a bevételi 41 915 milliárd forint; a különbség 7110 milliárd. Ezek nem egyetlen kormányülésen keletkezett új költségek, hanem a költségvetés átírt, teljes éves keretszámai.

Az idei magasabb hiány és a jövő évi gyors javulás között nagy az ugrás. A kormány a 7,5 százalékos deficitből 4,9 százalékosat szeretne csinálni, vagyis 2,6 százalékpontnyi kiigazítást vállal. Ennek egy része nem új megszorítás, hanem egyszeri kiadások kifutásából adódhat. A Fitch elemzése szerint a korábbi, átmeneti intézkedések megszűnése önmagában a GDP körülbelül 1,4 százalékának megfelelő javulást hozhat. További, nagyjából 1,5 százalékos GDP-arányos megtakarítást a kiadások felülvizsgálatától és a közszféra hatékonyabb működésétől várnak. Ezek becslések, és nem tekinthetők automatikusan teljesülő bevételeknek.

A megtakarítások természetük szerint különböznek. Ha egy egyszeri támogatás vagy beruházási tétel lejár, annak elmaradása könnyebben tervezhető, feltéve hogy nem keletkezik helyette új kötelezettség. Ha viszont egy minisztérium, intézmény vagy állami vállalat működését kell olcsóbbá tenni, ahhoz konkrét szerződésmódosítások, beszerzési változtatások, szervezeti döntések és ellenőrizhető teljesítménymutatók szükségesek. A költségvetési táblázatban ugyan mindkettő kiadáscsökkentésként jelenik meg, de a végrehajtás politikai és adminisztratív kockázata nem azonos.

A Fitch nem azt állítja, hogy a kormány terve lehetetlen. A hitelminősítő szerint a középtávú pálya összeegyeztethető azzal a céllal, hogy Magyarország 2030-ra teljesítse az euróövezeti csatlakozás gazdasági feltételeit. Ugyanakkor a saját előrejelzése szerint a hiány az idei 7,3 százalékról 2027-ben csak 5,4 százalékra csökkenhet, és 2030-ra kerülhet 3 százalék alá. Ez a különbség a piaci megítélésben fontosabb lehet, mint a kormányzati kommunikációban: a befektetők nemcsak a célokat, hanem azok teljesülésének valószínűségét árazzák.

Az államadósság szintén korlátot jelent. A Fitch 2027–2028-ra 77,7 százalékos GDP-arányos magyar adósságcsúcsot valószínűsít, miközben a hasonló BBB besorolású országok mediánja 57,5 százalék. A magasabb adósság nagyobb érzékenységet jelenthet a kamatokra, az árfolyamra és a gazdasági növekedés lassulására. A nominális adósság nagysága mellett ezért az a kérdés, milyen ütemben nő a gazdaság, mennyi új hitelt kell felvenni, és milyen feltételekkel lehet megújítani a lejáró kötelezettségeket.

A 2030-as eurócél könnyen félreérthető. Az, hogy egy ország teljesítheti a maastrichti konvergenciakritériumokat, nem jelenti azt, hogy ugyanabban az évben automatikusan be is vezetheti a közös valutát. A feltételek között szerepel az árstabilitás, az államháztartási hiány és az adósság megfelelő alakulása, a hosszú lejáratú kamatszint, valamint az árfolyam stabilitása. Az euró előszobájának tekintett ERM II rendszerben legalább két évet kell eltölteni. A belépéshez ráadásul politikai és intézményi döntések is szükségesek.

Az euró körüli vita emiatt nem szűkíthető arra, hogy egy adott napon hány forintba kerül egy euró. A közös pénz csökkentheti bizonyos árfolyamkockázatokat és tranzakciós költségeket, ami különösen fontos lehet a külkereskedelemben érdekelt vállalatoknak. Ugyanakkor a saját monetáris politika mozgásterének feladása alkalmazkodási kényszert is teremt. A csatlakozás akkor lehet tartósan előnyös, ha az állami pénzügyek, a versenyképesség és a bérek termelékenységi háttere megfelelően alakulnak.

A kormány számára az egyik legnehezebb feladat a társadalmi ígéretek és a fiskális fegyelem összehangolása. A 2027-es tervek között szerepelnek adó- és juttatási változások, amelyek sok háztartásnak érdemi segítséget jelenthetnek. Ezeknek azonban tartós finanszírozási oldaluk is van. A költségvetés egyensúlya nem pusztán attól javul, hogy a korábbi rendszer kiadásait pazarlónak minősítik. Minden megtakarítás mögött azonosítható tételre és megvalósítható döntésre van szükség, a bevételi előrejelzéseknél pedig számolni kell az adózók alkalmazkodásával.

A kiadási felülvizsgálat politikailag azért kényes, mert ugyanaz a döntés az egyik oldalon hatékonyságjavításnak, a másikon szolgáltatáscsökkentésnek látszhat. Egy állami szerződés újratárgyalása, a párhuzamos feladatok megszüntetése vagy az indokolatlan támogatások leépítése valódi megtakarítást hozhat. Más a helyzet, ha a takarékosság elhalasztott karbantartásban, betöltetlen álláshelyekben vagy később drágábban pótolható beruházásokban jelenik meg. A költségvetés minőségét ezért a számok mellett a közszolgáltatások állapotán is mérni kell.

A Fitch növekedési prognózisa a kormányéhoz közel áll: 2027-re körülbelül 2,5, 2028-ra 3 százalékos reálnövekedést vár. Ez kedvezőbb környezetet teremthet a bevételek növekedéséhez, de nem old meg minden szerkezeti problémát. Ha a gazdaság lassabban bővül a vártnál, az adóbevételek elmaradhatnak, miközben egyes kiadások automatikusan nőnek. Ha viszont a növekedés gyorsul, az adósságráta javulása könnyebb lehet. A hitelminősítő ezért nemcsak a politikai szándékot, hanem a gazdasági pálya sérülékenységét is vizsgálja.

A következő hetekben a 2027-es költségvetés részletes parlamenti és szakmai vitája mutathatja meg, hol találhatók a tényleges megtakarítások. Különösen fontos lesz, hogy a tárcák milyen határidőket, teljesítménymutatókat és ellenőrizhető kiadási plafonokat vállalnak. A piac számára az is üzenetértékű, hogy a kormány a kedvezőtlenebb adatokra kiigazítással reagál-e, vagy a számok újabb átírásával. A 2030-as eurócél végső soron nem szlogen, hanem több egymást követő költségvetés teljesítményéből álló vizsga.

A költségvetési vita egyik kevésbé látványos eleme az adósság finanszírozási szerkezete. A magas kamatú, rövid időn belül megújítandó kötelezettségek nagyobb terhet jelenthetnek, mint a hosszú lejáratra, kiszámítható kamattal felvett hitelek. Az államadósság aránya ezért önmagában nem írja le a teljes kockázatot. A kamatkiadások pályája, a devizaadósság részaránya és a befektetői bizalom változása szintén meghatározza, mennyi pénz marad az oktatásra, az egészségügyre és a fejlesztésekre. A tartósan alacsonyabb hiány nemcsak eurófeltétel, hanem az állami mozgástér megőrzésének eszköze is.