Harminc százalék felett drágult az európai üzemanyag

Az Európai Unióban szeptemberben átlagosan 31,4 százalékkal emelkedett a személyes közlekedéshez használt üzemanyagok és kenőanyagok ára az egy évvel korábbihoz képest. Az Eurostat október 21-én közzétett adatai szerint az éves drágulás júliusban még 16,9, augusztusban pedig 23,8 százalék volt. A gyorsulás szinte az egész közösségben megjelent: szeptemberben 26 tagállamban magasabb éves áremelkedést mértek, mint a nyár két korábbi hónapjában.

A tagállamok közötti különbségek ugyanakkor jelentősek. Bulgáriában 42,2, Észtországban 40,6, Litvániában 40,2 százalékos éves növekedést regisztráltak. További 12 országban meghaladta a harminc százalékot a drágulás. A legalacsonyabb, 6,9 százalékos értéket Magyarországon mérték, ezt Írország 17,7 és Svédország 19,9 százalékkal követte. Az eltérések értelmezéséhez az adókat, a szabályozást és a kiinduló árszinteket is figyelembe kell venni.

A havi adatok szintén gyors árváltozásról tanúskodnak. Szeptemberben a dízel ára uniós átlagban 5,9 százalékkal, a benziné 6,7 százalékkal nőtt augusztushoz képest. Az előző hónapban a dízelnél 8,3, a benzinnél 3,3 százalékos havi növekedést mutattak ki. A két üzemanyag eltérő áralakulása azért fontos, mert a teherfuvarozás és a mezőgazdasági gépek működése nagy arányban függ a dízeltől.

A szeptemberi dízeldrágulás szinte minden tagállamban érzékelhető volt. A legnagyobb havi növekedést Svédországban, Lettországban és Lengyelországban mérték, míg Spanyolországban, Horvátországban és Romániában mérsékeltebb volt az emelkedés. Az üzemanyagok ára a világpiaci olajár mellett a finomítói kapacitásoktól, a szállítási útvonalaktól és az egyes országok készlethelyzetétől is függ. A fogyasztókhoz ezek a változások különböző időbeli késéssel jutnak el.

A közlekedési energiaárak gyors emelkedése különösen érzékenyen érinti a nemzetközi áruszállítást. A fuvarozó cégek költségeiben az üzemanyag meghatározó tétel, és az árváltozások egy része később a szállítási díjakban is megjelenhet. A hosszabb szerződéseknél az üzemanyag-felárak, a rövid távú megbízásoknál az aktuális piaci árak határozhatják meg, ki viseli a növekedés terhét. A költségek továbbhárítása azonban a versenytől és a megrendelők alkupozíciójától is függ.

A dízel drágulása az élelmiszerláncban is jelentkezhet. A mezőgazdasági munkagépek, a hűtött szállítmányok és a nagykereskedelmi logisztika egyaránt energiaigényes. Az áremelkedés végső fogyasztói hatása nem azonnali, és az egyes termékcsoportoknál eltérő lehet. A termelők szerződései, a raktárkészletek és a kereskedelmi verseny egyaránt befolyásolják, mennyi jut át a bolti árakba. Emiatt a szeptemberi adatból önmagában nem lehet megmondani, mekkora lesz a következő hónapok élelmiszer-inflációja.

A lakosság szempontjából az autóhasználat költségeinek növekedése különösen a vidéki és elővárosi térségekben jelenthet gondot. Ahol ritka a tömegközlekedés, a munkába járás és a gyermekek szállítása nehezen szervezhető meg gépkocsi nélkül. Az üzemanyag drágulása így aránytalanul terhelheti azokat a háztartásokat, amelyeknek kevés lehetőségük van az utazások számának csökkentésére. A nagyvárosokban több alternatíva létezik, de ezek elérhetősége ott sem egyenletes.

A tagállamok adópolitikája lényegesen befolyásolja a kiskereskedelmi árakat. A jövedéki adó és az általános forgalmi adó mellett egyes országok célzott támogatásokat vagy átmeneti intézkedéseket is alkalmazhatnak. Az ilyen beavatkozások rövid távon mérsékelhetik a fogyasztói terheket, ugyanakkor költségvetési kiadással járhatnak, és gyengíthetik az energiatakarékosság ösztönzését. A támogatások tervezésénél ezért a rászorultság és a fenntarthatóság szempontjai egyaránt felmerülnek.

Magyarország alacsonyabb éves mutatója első látásra kedvezőnek tűnhet, de önmagában nem írja le a hazai üzemanyagpiac teljes helyzetét. A százalékos változás az előző év azonos hónapjának árszintjéhez viszonyít, ezért a bázishatás jelentős lehet. A háztartások tényleges terhelését az árak abszolút szintje, a jövedelmek alakulása és a megtett kilométerek száma határozza meg. A nemzetközi összehasonlításnál ezeket a tényezőket külön kell vizsgálni.

A mostani drágulás az európai gazdaság külső sérülékenységét is megmutatja. Az unió jelentős mennyiségű kőolajat és kőolajterméket importál, így a geopolitikai konfliktusok, a tengeri szállítás zavarai és a termelési döntések közvetlenül hatnak a belső piacra. A finomítók működése és a stratégiai készletek kezelése mérsékelhet bizonyos kockázatokat, de a világpiaci ármozgásoktól teljesen független ellátás nem alakítható ki.

Az inflációs hatás a monetáris politikát is érinti. Az energiaárak emelkedése gyorsan megjelenik a fogyasztói árindexben, majd bizonyos szolgáltatások és termékek költségeibe is beépülhet. A jegybankoknak azt kell mérlegelniük, hogy az egyszeri külső ársokk mennyire alakítja át a vállalatok árazását és a háztartások inflációs várakozásait. Az energiaárak mozgása önmagában nem határozza meg a kamatdöntéseket, de fontos része az előrejelzéseknek.

A vállalatok számára a tervezhetőség legalább olyan fontos, mint az aktuális árszint. A gyorsan változó költségek megnehezítik a szállítási szerződések árazását és a készletezési döntéseket. Egyes fuvarozók üzemanyag-hatékonyabb járművekkel, útvonal-optimalizálással vagy közös logisztikai megoldásokkal próbálják mérsékelni a kiadásokat. Az ilyen beruházások azonban tőkét igényelnek, ami a kisebb cégek számára külön nehézséget jelenthet.

Az elektromos közlekedés terjedése hosszabb távon csökkentheti az olajfüggőséget, de a váltás ütemét a járművek ára, a töltőhálózat és az elektromos energia költsége is meghatározza. A személyautóknál több technológiai lehetőség létezik, a nehéz teherfuvarozásban viszont az átállás összetettebb. Az üzemanyagárak emelkedése erősítheti az alternatívák iránti érdeklődést, ám a vállalati flották cseréje hosszú folyamat.

A szeptemberi adatok fontos figyelmeztetést jelentenek az európai gazdaságpolitika számára. Az árak gyors növekedése egyszerre érinti a háztartások vásárlóerejét, a vállalatok versenyképességét és a közlekedés jövőjét. A következő hónapokban a világpiaci helyzet, a finomítói ellátás és az egyes országok intézkedései dönthetik el, hogy az emelkedés tartós marad-e, vagy fokozatosan mérséklődik.