Orbán Viktor állítólagos ENSZ-jelöltsége

Váratlan diplomáciai elképzelés került a nemzetközi sajtóba: amerikai lapértesülés szerint Donald Trump környezetében felmerült, hogy Orbán Viktor legyen az ENSZ következő főtitkára. A hír október 26-án este új lendületet kapott, amikor az osztrák közszolgálati hírszolgálat ismertette a tervről szóló beszámolót, valamint az orosz külügyminisztérium egyik vezetőjének elutasító nyilatkozatát. A jelenlegi információk alapján ez diplomáciai ötlet, nem hivatalos jelölés, és egyelőre az sem ismert, hogy az érintett kormányok bármelyike kész lenne a kezdeményezést formálisan támogatni.

A Wall Street Journalra hivatkozó beszámoló szerint az amerikai fél megkereshette a tavasszal választási vereséget szenvedett korábbi magyar miniszterelnököt, és bátoríthatta a pályázásra. Orbán állítólag érdeklődést mutatott, ugyanakkor csak akkor vállalná a megméretést, ha reális esélyt látna a sikerre. Erről azonban nem hangzott el hivatalos magyar bejelentés. A jelöltség ténye, a lehetséges támogatók köre és az amerikai diplomácia szándékai ezért továbbra is tisztázásra várnak.

A történet különös súlyt kap attól, hogy az ENSZ jelenlegi főtitkára, António Guterres megbízatása az év végén lejár. A tisztség betöltése a világpolitika egyik legösszetettebb személyi döntése. A főtitkárnak az egymással versengő nagyhatalmak között kell működtetnie a szervezetet, miközben háborúk, humanitárius válságok és a nemzetközi jog körüli viták sorában képviseli az ENSZ-t. A személyi kérdés ezért egyszerre diplomáciai alkufolyamat és a világszervezet jövőjéről szóló politikai vita.

A főtitkárt az ENSZ Közgyűlése választja meg a Biztonsági Tanács ajánlása alapján. A tanács öt állandó tagja – az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Franciaország és az Egyesült Királyság – vétójoggal rendelkezik, így bármelyikük megakadályozhatja egy számukra elfogadhatatlan személy ajánlását. A közgyűlési szavazás előtt rendszerint egyeztetések, meghallgatások és informális erőfelmérések zajlanak. Az, hogy valakit a sajtó lehetséges aspiránsként emleget, még távol áll attól, hogy a Biztonsági Tanácsban támogató többsége legyen. Kizárható, hogy Párizs vagy London ne vétózná meg Orbán esetleges jelölését, ezért a jelöltek listájára se lenne sok értelme felvenni.

A mostani történet egyik legfontosabb fordulata éppen Moszkvából érkezett. Alekszandr Alimov orosz külügyminiszter-helyettes a nyilvánosságra került tájékoztatás szerint kizárta, hogy Oroszország az Egyesült Államokkal és Kínával közösen nevezné Orbánt. Arra is hivatkozott, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai hagyományosan nem maguk állítják a főtitkárjelölteket. Ez az állítás a jelölési gyakorlatra vonatkozik, és nem azonos azzal, hogy egy nagyhatalom később milyen jelöltet lenne hajlandó támogatni. A nyilatkozat mindenesetre jelentősen gyengíti a közös amerikai–orosz–kínai fellépésről szóló feltételezést.

Orbán,iniszterelnöksége alatt rendszeres politikai kapcsolatot tartott fenn Moszkvával és Pekinggel, miközben az európai uniós intézményekkel számos kérdésben konfliktusba került. Donald Trumppal hosszú ideje jó személyes viszonyt ápol. Támogatói ezt a különböző hatalmi központok közötti tárgyalási képességként értelmezhetik. Bírálói viszont azt kérdezhetik, alkalmas volna-e a tisztség pártatlansági követelményeinek teljesítésére egy olyan politikus, aki korábban erősen megosztó szerepet játszott az európai vitákban.

A lehetséges ellenállás szempontjából különösen fontos Franciaország és az Egyesült Királyság álláspontja. Mindkét ország állandó tagja a Biztonsági Tanácsnak, így támogatásuk nélkül egy jelöltnek nincs esélye az ajánlás megszerzésére. A mostani hírek szerint e két állam részéről ellenkezés várható, ám ezt sem szabad kész diplomáciai döntésként kezelni. A tényleges szavazási magatartásról csak a jelölési folyamat előrehaladtával lehet megalapozottan beszélni.

A főtitkári poszt történetében a regionális egyensúly is számít. Az ENSZ-ben nincs jogilag kötelező, kontinensek közötti rotáció, a tagállamok mégis figyelembe veszik, mely térségek adtak korábban vezetőt, és mely országcsoportok várnak nagyobb képviseletet. Egy közép-európai jelölt megjelenése ezért a térség szerepéről is vitát nyithatna. Ugyanakkor az ENSZ vezetőjétől általában azt várják, hogy korábbi pártpolitikai identitását háttérbe szorítsa, és valamennyi tagállam számára tárgyalópartner legyen.

Magyar belpolitikai szempontból a hír azért is jelentős, mert Orbán Viktor a tavaszi parlamenti választáson elveszítette a kormányzati hatalmat. A Magyar Péter vezette Tisza Párt győzelme után a volt miniszterelnök lehetséges nemzetközi szerepvállalása a magyar közéletben is új helyzetet teremtene. Egy esetleges jelölés értelmezhető volna személyes politikai visszatérésként, diplomáciai elismerésként vagy éppen az itthoni politikai szerep újragondolásaként. Mindez jelenleg feltételes forgatókönyv: Orbán részéről nem ismert olyan döntés, amely alapján a tisztségért való indulást tényként lehetne közölni.

A következő hetekben a hivatalos jelöltállítások és a Biztonsági Tanács tagjainak nyilatkozatai adhatnak tisztább képet. A sajtóban megjelent elképzelésnek addig is van politikai jelentősége: megmutatja, milyen személyek neve merülhet fel a nagyhatalmak közötti alkukban, és milyen gyorsan válhat egy informális ötlet nemzetközi vitatémává. Az ENSZ-főtitkári poszt elnyeréséhez azonban jóval több kell a személyes kapcsolatoknál: széles körű elfogadottság, diplomáciai hitelesség és a vétójoggal rendelkező államok legalább hallgatólagos egyetértése.