Orbán nélkül a Fidesz sem ugyanaz

A Fidesz számára a vereség önmagában is történelmi trauma volt, de még kezelhető lett volna. Minden nagy párt kerülhet ellenzékbe, minden politikai tábor hiheti azt, hogy négy év múlva visszaveszi, amit elveszített. A hétfői törvényjavaslat igazi jelentősége abban áll, hogy ezt a reményt vette el a volt kormánypárttól. Orbán Viktor nem térhet vissza a miniszterelnöki bársonyszékbe, így a Fidesz előtt nem az a kérdés, mikor kezdődhet a restauráció, hanem az, képes-e egyáltalán értelmezni önmagát Orbán nélkül.

A magyar jobboldalon évtizedeken át nem volt valódi hatalmi kérdés. A Fideszben lehettek belső alkuk, személyes sérelmek, helyi konfliktusok, gazdasági érdekcsoportok közötti feszültségek, de a piramis csúcsa mozdíthatatlan volt. Orbán Viktor volt a stratégia, a végső döntés, a politikai nyelv, a morális igazolás és a fegyelmező erő. A párt nem köré épült, hanem belőle nőtt ki. Ezért is téved, aki a mostani helyzetet egyszerű vezetőváltási problémának látja. Nem arról van szó, hogy a Fidesznek új elnököt, frakcióvezetőt vagy miniszterelnök-jelöltet kell találnia. Arról van szó, hogy egy személyre szabott politikai gépezetnek kellene személytelen intézménnyé válnia.

Ez a legnehezebb átalakulás. A Fidesz hosszú ideig azért volt sikeres, mert a párton belül nem kellett politikai versenyt rendezni. Aki Orbánhoz igazodott, előrejutott, aki tőle távolodott, eltűnt. A rendszer ezért hatékony volt, de közben elsorvasztotta az utódlás természetes mechanizmusait. Nem termelt ki olyan politikusokat, akik saját jogon országos vezetők lehettek volna. Voltak végrehajtók, szóvivők, harcosok, adminisztrátorok, helytartók és hűséges szövetségesek. Utód azonban nem látszott, mert utódra nem volt szükség. Aki túlságosan erősnek tűnt, az veszélyt jelenthetett. Aki elég gyenge maradt, az nem alkalmas az örökség átvételére.

Most ez a konstrukció került válságba. A törvény nem szünteti meg a Fideszt, nem tiltja be, nem veszi el tőle a szervezeti hálózatát, a médiakapcsolatait, az önkormányzati bázisát vagy a maradék társadalmi táborát. Mégis a párt politikai lényegét érinti. A Fidesz eddig mindig Orbán visszatérésének ígéretével élhette túl a bajt. Ha válság volt, ő adott értelmet neki. Ha vereség jött, ő nevezhette át átmeneti állomássá. Ha a tábor elbizonytalanodott, ő mondhatta meg, ki az ellenség, mi a feladat, merre van a kijárat. Most éppen ez a kijárat zárult be.

A volt kormánypárt számára ezért a legveszélyesebb időszak nem feltétlenül a választási vereség utáni első sokk, hanem az azt követő lassú felismerés lesz. Az, amikor a saját szavazói is megértik, hogy Orbán neve többé nem a visszatérés programja, legfeljebb emlékezetpolitikai hivatkozás. Egy párt egy ideig élhet a nosztalgiából, de tartósan nem lehet múlt időben politizálni. A Fidesznek egyszerre kellene megőriznie Orbán táborát és leválnia Orbán személyéről. Ez olyan művelet, amelyhez eddig sem intézményi kultúrája, sem belső politikai gyakorlata nem volt.

Ráadásul a lehetséges utódok mind ugyanazzal a teherrel indulnak. Ha túlságosan Orbán-hűek, akkor nem jelentenek új korszakot. Ha távolodni próbálnak tőle, akkor elveszíthetik a kemény mag bizalmát. Ha mérséklődnek, gyengének látszanak. Ha radikalizálódnak, beszorulhatnak egy szűkülő táborba. A Fidesz eddigi ereje a központi akarat volt, most viszont éppen ez a központi akarat nem fordítható át automatikusan új vezetésbe. Orbán politikai öröksége egyszerre vagyon és tehertétel: nélküle nincs identitás, vele viszont nincs jövőbeni kormányfői perspektíva.

A hétfői döntés ettől vált korszakhatárrá. Nem azért, mert egyetlen jogszabály megoldja a magyar demokrácia minden baját, és nem is azért, mert a személyre szabott hatalom után önmagában üdvös a személyre szabott kizárás. A döntés politikai üzenete azonban világos: a hatalom nem lehet örökös magántulajdon. A miniszterelnöki tisztség nem járadék, amelyet valaki történelmi érdemeire vagy pártbeli tekintélyére hivatkozva bármikor újra igénybe vehet.

Orbán Viktor nélkül a Fidesznek végre pártnak kellene lennie. Programmal, vitával, vezetői versennyel, elszámoltatható politikusokkal, valódi választói ajánlattal. Csakhogy éppen ez az, amitől a párt az elmúlt másfél évtizedben elszokott. A Fidesz túl sokáig volt egyetlen ember politikai teste. Most, hogy ez az ember nem térhet vissza a kormány élére, kiderülhet, maradt-e még a testben önálló élet.