Aknák és díjvita nehezíti a Hormuzi-szoros megnyitását
Pénteken írhatják alá az Egyesült Államok és Irán megállapodását, amelynek részeként újra teljesen megnyílna a Hormuzi-szoros. A hajóforgalom részben már elindult, de a tengeri aknák felszámolása, az európai haditengerészeti szerepvállalás feltételei és az áthaladási díjak körüli vita miatt a helyzet továbbra is bizonytalan.
Pénteken teljesen megnyílhat a Hormuzi-szoros az Egyesült Államok és Irán között körvonalazódó megállapodás részeként, ám a világ egyik legfontosabb tengeri útvonalának újraindítása korántsem tűnik egyszerű műveletnek. Donald Trump amerikai elnök szerint a hajóforgalom részben már megindult, több olajjal megrakott tanker is áthaladt a térségen, ugyanakkor az amerikaiak továbbra is tengeri aknák után kutatnak. A teljes nyitást a tervek szerint a megállapodás pénteki aláírásához kötnék.
A Hormuzi-szoros stratégiai jelentőségét nehéz túlbecsülni: a Perzsa-öbölből induló olajszállítás egyik legfontosabb útvonala, ezért minden fennakadás gyorsan megjelenhet a világpiaci árakban. Trump számára különösen sürgető az olajársokk lezárása, mert az Egyesült Államokban a megugró üzemanyagárak komoly belpolitikai kockázatot jelentenek a novemberi félidős választások előtt. Az amerikai elnök ezért látványosan gyors rendezést ígér, miközben a katonai és diplomáciai részletek még korántsem tisztázottak.
A megállapodás előzménye, hogy az Egyesült Államok és Irán hetekig tartó tárgyalások után hétfőre virradóra keretegyezségre jutott a háború lezárásáról. Teherán vállalta a Hormuzi-szoros megnyitását, Trump pedig saját közlése szerint elrendelte az iráni kikötők elleni amerikai tengeri blokád azonnali feloldását. Ezzel Washington teljesítette Irán egyik fő követelését. Iráni médiajelentések szerint kedden három olajtanker és két megrakott teherhajó már áthaladt azon a térségen, ahol az Egyesült Államok korábban blokádot tartott fenn, miközben az amerikai hadsereg hétfőn még azt közölte, hogy a zárlat péntekig érvényben marad.
A megnyitás katonai része azonban komoly kockázatokkal járhat. Franciaország és Nagy-Britannia vezetésével már korábban előkészítettek egy semleges nemzetközi haditengerészeti missziót, amely a harcok lezárulta után indulna el. Feladata a tengeri aknák felszámolása és a kereskedelmi hajók biztonságos áthaladásának kísérése lenne. Több mint negyven ország jelezte támogatását, a Bloomberg szerint tizenöt állam konkrétan felszerelést és személyzetet is felajánlott.
Emmanuel Macron francia elnök azt mondta, mindent megtesznek azért, hogy a megállapodás életbe lépjen, a Hormuzi-szoros békésen megnyíljon, és újrainduljon a hajóforgalom. Franciaország már hajókat vezényelt a térség közelébe, és Nagy-Britannia, Olaszország, valamint Hollandia is jelen van a régióban. Az európai kormányok ugyanakkor óvatosak. A tényleges részvételt végleges megállapodáshoz és a harcok leállításához kötik, különösen Németország és Olaszország ragaszkodik ehhez. Az európaiak pontosan tudni akarják, miben állapodott meg Washington és Teherán, mielőtt aknamentesítésre és járőrözésre küldenének hajókat.
Trump közben hűvösen fogadta Macron támogatási ajánlatát. Azt mondta, szerinte nincs szükség sok segítségre, hiszen már van megállapodás, bár hozzátette, nem rossz ötlet, ha néhány ország egy-két hajóval jelen van a térségben. A szakértők szerint ez derűlátó megközelítés. A tengeri aknák felkutatása és hatástalanítása lassú, veszélyes munka lehet, különösen akkor, ha Irán nem ad át minden információt arról, hová telepített aknákat. A művelet gyorsasága nagyban függne Teherán együttműködésétől.
Az sem teljesen világos, hogy Irán valóban elaknásította-e a Hormuzi-szorost. A New York Times szerint a háború alatt számos hajó haladt át a térségen anélkül, hogy aknával találkozott volna. Az azonban nem vitás, hogy Irán jelentős aknakészlettel rendelkezik: amerikai hírszerzési becslések szerint a háború előtt mintegy ötezer tengeri aknája lehetett, az egyszerű, vízfelszín alatt sodródó szerkezetektől a tengerfenékhez rögzített, fejlettebb eszközökig. Ezek felderítése egyszerre igényel légi megfigyelést, felszíni kutatást és mélységi vizsgálatot.
A katonai kérdéseken túl a díjvita is nehezíti a rendezést. Trump és alelnöke, JD Vance azt sugallta, hogy a Hormuzi-szoros hosszú távon díjmentesen nyílhat meg a hajózás előtt. Az iráni külügyminisztérium ezzel szemben jelezte, hogy tengeri szolgáltatások címén díjakat kívánnak beszedni. Teherán már március végén általános áthaladási díjat vezetett be a hajók számára. Trump elismerte, hogy ezen a ponton „kisebb vita” alakult ki.
A következő napok így arról dönthetnek, hogy a megállapodás valóban lezárja-e a Hormuzi-szoros körüli válságot, vagy csak ideiglenes könnyítést hoz a hajózásban. A pénteki aláírás önmagában még nem old meg minden kérdést: a szoros biztonságossá tétele, az aknamentesítés, az európai misszió mandátuma és az iráni díjigény rendezése mind feltétele annak, hogy a világ olajpiaca tartósan fellélegezhessen.