Hétvégi mesterlövészek: újabb bizonyítékok az „emberszafari” ügyében

Újabb fordulatot vett Olaszországban a szarajevói „emberszafari” néven ismertté vált ügy. A milánói ügyészség közlése szerint a csendőrség házkutatást tartott egy 65 éves olasz férfi otthonában, aki három másik olasz állampolgárral együtt emberölés gyanúja miatt áll vizsgálat alatt. A nyomozók azt próbálják kideríteni, hogy a férfiak a boszniai háború idején valóban részt vettek-e olyan szervezett utakban, amelyeken vagyonos külföldiek állítólag szerb milíciáknak fizettek azért, hogy szórakozásból civilekre lőhessenek az ostromlott Szarajevó körüli hegyekből.

A házkutatás során a hatóságok több, általuk jelentősnek minősített bizonyítékot foglaltak le. Ezek között van egy fénykép, amelyen a gyanúsított katonai felszerelésben vagy egyenruhára emlékeztető ruházatban látható egy eddig pontosan nem azonosított helyszínen, feltehetően Bosznia-Hercegovinában. A rendőrök hangtompítót is találtak az otthonában. A férfi korábban a genovai önkormányzat alkalmazásában állt, jelenleg Alessandria térségében él. Amikor az ügyészség korábban kihallgatta, élt a hallgatás jogával.

A mostani házkutatást a férfi volt feleségének és korábbi élettársának vallomása alapján rendelték el. Egykori partnere a nyomozóknak azt mondta, a férfi rémálmokról beszélt neki, amelyeket azzal magyarázott, hogy a kilencvenes években embereket ölt Boszniában. A nő vallomása szerint a gyanúsított azt is elmondta, hogy Milánóból repülővel utazott a térségbe, ahol másokkal együtt „hétvégenként” mesterlövészként muszlimokra lőtt. Ezek az állítások egyelőre vallomások, amelyeket a hatóságoknak bizonyítaniuk kell.

Az ügy hátterében az a régóta keringő, sokáig szinte hihetetlennek tűnő feltételezés áll, hogy Szarajevó ostroma alatt nem kizárólag a boszniai szerb erők mesterlövészei lőttek civilekre, hanem külföldi „háborús turisták” is megjelentek a környéken. A gyanú szerint ezek az emberek nagy összegeket fizettek azért, hogy a szerb állásokból részt vehessenek a város lakóinak célba vételében. Az olasz nyomozásban a feltételezett utakat gyakran „hétvégi mesterlövész-turizmusként” írják le: a résztvevők Olaszországból indultak, majd Belgrádon vagy más közvetítő pontokon át jutottak el a Szarajevó körüli állásokba.

Szarajevó ostroma 1992 és 1996 között a modern európai történelem egyik leghosszabb és legkegyetlenebb ostroma volt. A város völgyben fekszik, körülötte hegyek emelkednek, ami katonailag különösen kiszolgáltatottá tette. A boszniai szerb erők hosszú időn át tüzérséggel és mesterlövészekkel tartották rettegésben a lakosságot. A legveszélyesebb városi útvonalak közül több mindennapi szükségletek miatt mégis elkerülhetetlen volt: az emberek vízért, élelemért, munkába vagy kórházba menet keltek át olyan helyeken, ahol bármikor lövés érhette őket. A Meša Selimović sugárút ezért kapta az „Orvlövészek sugárútja” nevet.

Az ostrom során több mint tízezren haltak meg, köztük gyerekek is. A város lakói számára a mesterlövészek nem távoli katonai fenyegetést jelentettek, hanem a mindennapok részévé váltak. Az ablakok kitörtek a buszokon és villamosokon, figyelmeztető táblák jelezték a veszélyes kereszteződéseket, a civilek pedig gyakran futva próbáltak átkelni az utcákon. Ebbe a történelmi képbe illeszkedik a most vizsgált állítás: ha bebizonyosodik, hogy külföldi fizető vendégek is részt vettek a civilek elleni lövöldözésben, az a háborús bűnök egyik különösen hátborzongató fejezete lenne.

Az olasz eljárás Ezio Gavazzeni író és újságíró munkájához kötődik, aki éveken át gyűjtötte a tanúvallomásokat, dokumentumokat és korábbi beszámolókat. Kutatásait a 2022-ben bemutatott Sarajevo Safari című dokumentumfilm is ösztönözte, amely volt katonák és más tanúk elmondásaira építve vetette fel a külföldi mesterlövész-turizmus lehetőségét. Gavazzeni később könyvet is írt az ügyről, majd jogi beadványt készített, amelyet a milánói ügyészség vizsgálni kezdett. A feljelentés előkészítésében jogászok is részt vettek, az ügyhöz pedig a korábbi szarajevói polgármester, Benjamina Karić által továbbított anyagok is kapcsolódtak.

A milánói ügyészek nem egyetlen ember múltját vizsgálják. Az olasz sajtó szerint a mostani 65 éves férfi mellett egy 80 éves volt kamionsofőr, egy Brianza térségében élő 64 éves üzletember és egy toszkánai férfi is a hatóságok látókörébe került. A pontos szerepük, az esetleges utazások időpontja, valamint az, hogy részt vettek-e tényleges lövöldözésben, még bizonyításra vár. Az eljárás különösen nehéz, mert több mint harminc év telt el, a tanúk emlékezete töredezett lehet, a háborús iratok pedig hiányosak vagy nehezen hozzáférhetők.

A szarajevói „emberszafari” ügye azért is kapott nagy nemzetközi figyelmet, mert túlmutat a boszniai háború ismert borzalmain. A vád lényege nem egyszerűen az, hogy külföldiek részt vettek egy háborúban, hanem az, hogy civilek elleni gyilkosságokat szórakozásként, fizetett élményként kezelhettek. Ha a milánói ügyészség bizonyítani tudja ezt, akkor az nemcsak olasz büntetőügy lesz, hanem újabb bizonyítéka annak, milyen mélyre süllyedhet az emberi viselkedés egy összeomló háborús rendben.

A gyanúsítottakat természetesen megilleti az ártatlanság vélelme. A most lefoglalt fénykép és hangtompító önmagában még nem bizonyítja, hogy a férfi részt vett a szarajevói civilek elleni lövöldözésben. A nyomozás következő szakaszában azt kell tisztázni, mikor és hol készült a fénykép, mire használták a lefoglalt tárgyakat, igazolhatók-e az utazások, és összekapcsolhatók-e az olasz gyanúsítottak konkrét szarajevói eseményekkel.

Az ügy jelentősége mégis nagy. A boszniai háború lezárása után három évtizeddel is vannak olyan történetek, amelyek nem kerültek bíróság elé, vagy csak töredékesen jelentek meg a nemzetközi igazságszolgáltatás előtt. Szarajevó ostromának emlékezete eddig is a civilek kiszolgáltatottságáról, a város mindennapi túléléséről és az orvlövészek félelmetes jelenlétéről szólt. A mostani olasz nyomozás azt a kérdést teszi fel, voltak-e olyan külföldiek, akik mindezt nem tragédiának, hanem vadászterepnek látták. Erre a kérdésre a bíróságoknak kell választ adniuk.