Luxembourgból kapott újabb pofont a magyar árszabályozás

Újabb fontos pert veszített Magyarország az Európai Bíróság előtt az élelmiszer-kereskedelmi árszabályozások ügyében. A luxembourgi testület kimondta, hogy ellentétes volt az uniós joggal az a magyar szabályozás, amely 2023-ban kötelező árengedményekre kényszerítette a nagyobb élelmiszerláncokat. A döntés közvetlenül a Penny Market ügyében született, ám a következményei jóval szélesebbek lehetnek, mert az ítélet újabb jogi alapot adhat a magyarországi kiskereskedelmi beavatkozások miatt kárt szenvedő külföldi cégeknek.

Az előző magyar kormány az infláció elleni küzdelemmel indokolta a kötelező akciózást. A szabály lényege az volt, hogy a nagyobb forgalmú kereskedőknek meghatározott termékkörökben legalább 15 százalékkal olcsóbban kellett árulniuk bizonyos élelmiszereket, mint az előző harminc nap legalacsonyabb ára. A kabinet azt akarta elérni, hogy az alapvető élelmiszerek könnyebben elérhetők legyenek a háztartások számára. Az Európai Bíróság szerint azonban az eszköz aránytalanul korlátozta a kereskedők gazdasági szabadságát, és sértette az uniós piac egyik alapelvét, a szabad versenyt.

A konkrét ügyben a Penny kapott bírságot, mert egy hatósági ellenőrzés szerint két akciózásra kijelölt termék, alma és egy 0,33 literes üdítőital ugyan volt az üzletben, de nem szerepelt a vásárlók számára elérhető polcon, és az adott napon nem is adtak el belőlük. A magyar hatóság ezt úgy értékelte, hogy a lánc nem biztosította a szabályban előírt mennyiséget és folyamatos hozzáférést. A Penny bírósághoz fordult, a győri bíróság pedig előzetes döntéshozatali kérdéssel fordult Luxembourgba.

Az Európai Bíróság mostani ítélete világosan fogalmazott: ha az állam előírja, hogy egy kereskedő milyen terméket, milyen árengedménnyel és milyen minimális mennyiségben köteles értékesíteni, akkor a vállalkozás nem dönthet szabadon saját árairól és készleteiről. Márpedig az uniós agrárpiaci szabályozás, a közös piacszervezés rendszere éppen arra épül, hogy a piaci szereplők gazdasági megfontolások alapján alakíthassák áraikat és értékesítési stratégiájukat.

A magyar érvelés szerint rendkívüli helyzet volt: az élelmiszer-infláció kirívóan magasra emelkedett, a családok egy része egyre nehezebben fizette ki az alapvető termékeket. A bíróság nem vitatta, hogy a fogyasztók védelme és az infláció elleni fellépés legitim cél lehet. A döntő kérdés az volt, hogy a választott eszköz arányos-e. Luxembourg szerint nem volt az. A szabály ráadásul elsősorban a nagyobb üzletláncokra vonatkozott, amelyek jellemzően városi környezetben működnek, így a kedvezményes termékek egy jelentős fogyasztói kör számára nem is feltétlenül voltak könnyen elérhetők.

A mostani ítélet nem előzmény nélküli. A Spar már 2024-ben pert nyert az Európai Bíróság előtt a korábbi magyar ár- és mennyiségi előírások ügyében. Akkor a bíróság azt mondta ki, hogy a 2022-ben bevezetett beavatkozások szintén sértették az uniós jogot. A mostani Penny-ügy ugyan másik szabályozási csomagra vonatkozik, de az irány ugyanaz: a bíróság következetesen korlátot húz a magyar állami árszabályozás elé, ha az közvetlenül beavatkozik a kereskedők árazásába, készletgazdálkodásába és értékesítési döntéseibe.

A kötelező akciózást Magyarország időközben kivezette, ám az ügy ezzel nem zárult le. Egyrészt a bírósági döntés a múltbeli bírságok és veszteségek miatt kártérítési követeléseket alapozhat meg. Másrészt továbbra is érvényben vannak olyan beavatkozások, amelyek a külföldi tulajdonú kiskereskedelmi láncok szerint hasonló logikát követnek. A legfontosabb ilyen eszköz a marzsstop, amelynek lényege, hogy a kormány meghatározott termékeknél korlátozza a kereskedők által alkalmazható árrést.

A Magyar Péter vezette kormány gazdaságpolitikájában ezen a területen egyelőre nincs éles fordulat. Bár a TISZA sok kérdésben szakítást ígért az Orbán-korszak gyakorlatával, az élelmiszerárak ügyében továbbra is erős állami beavatkozást alkalmaz. A párt áprilisban határozatlan időre meghosszabbította a marzsstopot, és a kormány a kiskereskedelmi különadóhoz is ragaszkodik. Ez különösen érzékeny pont, mert a külföldi láncok régóta azt állítják, hogy a magyar rendszer aránytalanul sújtja őket.

Az osztrák Spar szerint minden újabb luxembourgi ítélet növeli Magyarország állami felelősségi kockázatát. A vállalat azzal érvel, hogy a marzsstop és a különadó súlyos veszteségeket okoz a Magyarországon működő külföldi cégeknek. Hasonló helyzetben van több más nemzetközi lánc is, köztük a Penny, a Tesco és a dm. A panaszok lényege, hogy a szabályok formálisan általánosak, de ténylegesen főként a nagy, külföldi tulajdonú szereplőket terhelik.

A különadó miatt az Európai Bizottság is eljárást indított Magyarországgal szemben. Brüsszel szerint a progresszív, árbevételhez kötött adózás olyan módon érinti a külföldi tulajdonú kereskedőket, amely korlátozhatja a letelepedés szabadságát és torzíthatja a versenyt. A Bizottság 2026 tavaszán úgy döntött, hogy az ügyet az Európai Bíróság elé viszi. Ez azt jelenti, hogy a magyar élelmiszer-kereskedelmi politika egyszerre több fronton is uniós jogi nyomás alá került.

A kormány politikai mozgástere ugyanakkor szűk. Az élelmiszerárak továbbra is érzékeny társadalmi kérdésnek számítanak, és minden kabinet gyorsan látványos eszközöket keres, ha az infláció erősen érinti a mindennapi vásárlásokat. Az árstopok, kötelező akciók és árstopok politikailag könnyen kommunikálhatók, mert azt sugallják, hogy az állam közvetlenül megvédi a fogyasztókat a drágulástól. Gazdaságilag viszont gyakran mellékhatásokkal járnak: torzíthatják a készletezést, átterelhetik az áremelést más termékekre, rontják a beruházási kedvet, és jogi pereket indíthatnak el.

A luxembourgi ítélet ezért nem pusztán arról szól, hogy a Pennynek igaza volt-e egy bírság ügyében. A döntés azt üzeni: az infláció elleni harc sem ad korlátlan felhatalmazást a kormánynak arra, hogy közvetlenül meghatározza a kereskedők árpolitikáját és készletgazdálkodását. A fogyasztók védelme fontos közérdek, de az uniós piacon ezt olyan eszközökkel kell elérni, amelyek nem teszik lehetetlenné a vállalkozások szabad gazdasági döntéseit.

Magyarország számára most a legnagyobb kérdés az, hogy a kormány levonja-e a következtetést, vagy továbbviszi az eddigi irányt. Ha marad a árstop és a különadó, a külföldi láncok kártérítési igényei erősödhetnek, az uniós eljárások pedig újabb vesztes ítéletekkel végződhetnek. Ez végül nemcsak a költségvetésnek lehet drága, hanem a fogyasztóknak is: ha a kereskedelmi láncok tartósan veszteséget termelnek, kevesebbet ruháznak be, szűkülhet a kínálat, és hosszabb távon éppen az árverseny gyengülhet, amelyet az állami beavatkozás eredetileg pótolni akart.