Tűzszünet mentheti meg a nagy iráni alkut

Izrael és az Iránnal szövetséges libanoni Hezbollah tűzszünetben állapodott meg, amely helyi idő szerint délután négy órától lépett életbe. A megállapodást amerikai és katari közvetítők dolgozták ki, iráni támogatással, és az első jelzések szerint mind Washington, mind a Hezbollah képviselői megerősítették az egyezséget. A lépés azért különösen fontos, mert a libanoni fronton kiújult harcok már az amerikai–iráni keretmegállapodást is veszélybe sodorták.

Az Egyesült Államok egyik magas rangú kormányzati képviselője úgy fogalmazott: Washington abból indul ki, hogy a pénteki tűzpárbaj után a fegyvernyugvás hatályba lépett Izrael és a Hezbollah között. Irán korábban jelezte, hogy a Washingtonnal kötött tűzszüneti megállapodást csak akkor tekinti életképesnek, ha az a libanoni harcokra is kiterjed. Teherán számára a Hezbollah katonai helyzete nem mellékes kérdés, hiszen a szervezet az iráni regionális szövetségi rendszer egyik legfontosabb szereplője.

A tűzszünetet súlyos támadássorozat előzte meg. A libanoni egészségügyi minisztérium szerint az izraeli csapásokban legalább huszonegyen haltak meg Dél- és Kelet-Libanonban. Izrael közben négy katonája halálát jelentette Hezbollah-támadás következtében. Joseph Aoun libanoni elnök arra figyelmeztetett, hogy az újabb összecsapások minden olyan diplomáciai erőfeszítést aláásnak, amely a háború lezárását célozza.

A libanoni front most azért kapott a korábbinál is nagyobb jelentőséget, mert az amerikai–iráni megállapodás már az első napokban törékenynek bizonyult. A svájci technikai tárgyalásokat, amelyeknek a keretalku végrehajtását kellett volna előkészíteniük, rövid határidővel elhalasztották. Washingtonban és Teheránban is tudják, hogy ha Izrael és a Hezbollah között újra szélesebb háború robban ki, az könnyen magával ránthatja az egész iráni rendezési kísérletet.

Izrael nehéz helyzetben van. A Netanjahu-kormány nem vett részt az amerikai–iráni alku kidolgozásában, és nem tekinti magát automatikusan kötöttnek annak következményeihez. Jeruzsálemben attól tartanak, hogy Teherán lélegzetvételnyi időhöz jut, miközben regionális szövetségesei, köztük a Hezbollah, megőrizhetik katonai erejük jelentős részét. Az Egyesült Államok viszont most azt várja Izraeltől, hogy ne indítson olyan akciókat, amelyek kisiklatják a Washington számára is fontos diplomáciai folyamatot.

A Hezbollah számára a tűzszünet egyszerre katonai szünet és politikai üzenet. A szervezet azt akarja jelezni, hogy nem hagyható ki a térség jövőjéről szóló alkukból, és Libanon déli része továbbra is az iráni–izraeli szembenállás egyik legérzékenyebb pontja marad. A libanoni állam közben ismét csak korlátozottan képes befolyásolni, mi történik a saját területén: a kormány a fegyvernyugvást sürgeti, de a háború és béke kérdésében a Hezbollah, Izrael, Irán és az Egyesült Államok döntései sokszor erősebbek Bejrút szavánál.

A mostani tűzszünet tehát nem békemegállapodás, inkább tűzoltás. Arra elég lehet, hogy megmentse az amerikai–iráni folyamatot az azonnali összeomlástól, de nem oldja meg a libanoni front alapvető problémáját. Amíg Izrael biztonsági fenyegetésként tekint a Hezbollahra, Irán stratégiai eszközként kezeli a szervezetet, Libanon pedig nem tudja teljesen ellenőrzése alá vonni déli területeit, minden fegyvernyugvás csak addig tart, amíg valamelyik szereplőnek érdekében áll betartani.