Libanonon múlhat Trump nagy iráni alkuja

Pénteken néhány óra alatt új helyzet állt elő a Közel-Keleten. Előbb lefújták a Svájcba tervezett amerikai–iráni egyeztetést, amelynek a háború lezárását célzó keretmegállapodás részleteit kellett volna kidolgoznia. Nem sokkal később viszont bejelentették, hogy Izrael és az Iránnal szövetséges Hezbollah tűzszünetben állapodott meg Libanonban. A két fejlemény szorosan összefügg: Teherán világossá tette, hogy az Egyesült Államokkal kötött megállapodásnak a libanoni harcokra is ki kell terjednie, miközben Izrael azt jelzi, hogy biztonsági okokból továbbra is jelen akar maradni Dél-Libanonban.

A tűzszünet két nappal azután született meg, hogy Washington és Teherán aláírta a 14 pontos keretmegállapodást az iráni háború lezárásáról. Az amerikai kormány egyik képviselője szerint a Hezbollah és Izrael elfogadta a fegyvernyugvást, amelyet amerikai és katari közvetítők dolgoztak ki iráni támogatással. A megállapodás helyi idő szerint pénteken délután négykor lépett életbe, de már az első órában viták támadtak arról, valóban elhallgattak-e a fegyverek. Libanoni biztonsági források szerint a tűzszünet kezdete után még több izraeli légicsapás történt, az izraeli hadsereg viszont ezt vitatta, és azt közölte, hogy délután öt óra után nem hajtott végre támadásokat.

A fegyvernyugvást rendkívül súlyos összecsapások előzték meg. A Hezbollah támadásai izraeli közlés szerint négy katonát megöltek, további négyet megsebesítettek. A libanoni egészségügyi minisztérium ezzel párhuzamosan körülbelül ötven halottról és csaknem száz sebesültről számolt be az izraeli csapások után. Joseph Aoun libanoni elnök azzal vádolta Izraelt, hogy támadásaival aláássa a háború lezárására irányuló diplomáciai erőfeszítéseket, és ártatlan civileket is eltalál. Izrael szerint viszont a Hezbollah újabb támadásai tették szükségessé a kemény katonai választ.

A legnagyobb kérdés most az, hogy a tűzszünet képes-e tartósan elválasztani egymástól az izraeli–libanoni frontot és az amerikai–iráni alkut. Papíron a keretmegállapodás a térség katonai konfliktusainak átfogó lezárását célozza, de nem tartalmaz egyértelmű előírást az izraeli csapatok kivonásáról Dél-Libanonból. Ez azonnal vitaponttá vált. Irán azt követeli, hogy Izrael vonuljon ki, Izrael viszont azt állítja, hogy katonai jelenléte nélkül a Hezbollah újra felépítené támadó infrastruktúráját a határ közelében. Ez a pont önmagában elég lehet ahhoz, hogy a frissen bejelentett fegyvernyugvás rövid életűnek bizonyuljon.

Benjamin Netanjahu kormányfő hivatala egyelőre óvatosan kezelte a megállapodást. Az izraeli miniszterelnök korábban arra utasította a hadsereget, hogy teljes erővel lépjen fel a Hezbollah ellen, és hangsúlyozta, Izrael nem tűri katonái vagy területe elleni támadásokat. Az izraeli szélsőjobboldal két meghatározó minisztere, Bezalel Smotrich és Itamar Ben-Gvir a négy katona halála után kemény megtorlást követelt. Ez belpolitikai nyomás alá helyezi Netanjahut: ha tartja a tűzszünetet, támadhatják a saját táborából; ha felrúgja, súlyos konfliktusba kerülhet Washingtonnal.

Donald Trump számára az iráni megállapodás külpolitikai siker lehetne, de csak akkor, ha legalább néhány hétig fennmarad a látszata annak, hogy a térség szereplői fegyelmezetten követik az amerikai menetrendet. Ezért vált különösen kellemetlenné a libanoni eszkaláció. A svájci egyeztetésre készülő JD Vance alelnök már indulásra készen állt, amikor a tárgyalásokat elhalasztották. Teheráni jelzések szerint Irán nem kívánt részt venni az egyeztetésen, amíg Izrael légicsapásokat hajt végre Libanonban. Ezzel a Hezbollah frontja gyakorlatilag vétójogot kapott az amerikai–iráni diplomácia felett.

Washingtonban ez különösen érzékeny ügy. Vance a Trump-kormányzaton belül azok közé tartozik, akik a tárgyalásos megoldást erőltették, miközben a republikánus oldalon sokan továbbra is keményebb Irán-politikát követelnek. A keretmegállapodás ellenzői szerint Teherán túl sokat nyerhet: időt, gazdasági könnyítéseket, mozgásteret a régióban, miközben rakétaprogramja, nukleáris kapacitásai és szövetségi hálózata továbbra is komoly fenyegetés marad Izrael és az Egyesült Államok közel-keleti partnerei számára. A támogatók viszont azzal érvelnek, hogy a háború folytatása az olajpiacot, a Hormuzi-szoros hajóforgalmát és az amerikai belpolitikát is megrázná.

A Hormuzi-szoros szerepe sem mellékes. Iránban a tűzszünet bejelentése előtt ismét felmerült a világ energiaellátása szempontjából kulcsfontosságú tengeri útvonal lezárásának lehetősége. Az elmúlt napokban ugyan valamelyest nőtt az áthaladó hajók száma, Teherán viszont új szabályokat tett közzé a jövőbeni forgalomra. Ez világos üzenet volt Washingtonnak: ha az amerikai–iráni alku megakad, Iránnak továbbra is van eszköze arra, hogy globális gazdasági nyomást gyakoroljon. Az Egyesült Államok ezért kénytelen egyszerre figyelni Libanonra, Izraelre, Iránra és az olajpiacra.

A libanoni front története miatt a mostani fegyvernyugvás különösen bizonytalan. A Hezbollah már márciusban támadásokkal vonta be Libanont az iráni háborúba. Izrael válaszul légicsapásokat indított és szárazföldi erőkkel is benyomult Dél-Libanonba. Egy Izrael és Libanon között korábban kialkudott tűzszünetet a Hezbollah nem ismert el, és a szervezet a két ország közötti hosszabb távú politikai rendezésről szóló közvetlen tárgyalásokat is elutasítja. A libanoni állam így olyan háború következményeit viseli, amelynek alakítására csak korlátozott befolyása van.

A következő napok döntőek lehetnek. Az amerikai külügyminisztérium szerint június 23. és 25. között Washingtonban folytatódhatnak az Izrael és Libanon közötti egyeztetések. Marco Rubio külügyminiszter Aoun elnökkel folytatott telefonbeszélgetésében ismét hangsúlyozta a Hezbollah lefegyverzésének szükségességét. Ez azonban olyan cél, amelyet Libanonban évtizedek óta senki sem tudott végrehajtani. A Hezbollah fegyveres ereje nem egyszerű belbiztonsági kérdés, hanem Irán regionális stratégiájának része, Izrael számára állandó fenyegetés, a libanoni állam számára pedig megoldatlan hatalmi probléma.

Az iráni megállapodás így új feltételek közé került. A siker többé nem csak Washington és Teherán akaratán múlik. Izrael katonai döntései, a Hezbollah számításai, az iráni vezetés türelme, a libanoni állam mozgástere és Trump belpolitikai érdekei egyetlen, rendkívül sérülékeny diplomáciai csomóba kerültek. A pénteki tűzszünet időt adhat a tárgyalóknak, de nem szünteti meg az alapvető ellentéteket. A háború lezárásának ígérete most Dél-Libanon falvai, a Hormuzi-szoros hajóútvonalai és a washingtoni tárgyalótermek között dől el.